Ikreket vártam, és már a kezdetektől fogva azon aggódtam, honnan fogom tudni, hogy megindultak az útjukra? Amikor a nőgyógyászomnak is feltettem a kérdést, elmosolyodott, és azt mondta, hogy pontosan tudni fogom, mikor van itt az idő.
Ez már az?
Azért persze a helyzet nem ilyen egyszerű… terhességem 37. hetében jártam, amikor mezítláb locsoltam kint a kertben, amikor hirtelen azt éreztem, hogy valami meleg folyik végig a lábamon. Kővé dermedtem, és figyeltem, mi történik. Az átlátszó “valami” vékony csíkban végigfolyt a lábamon, de nem lett tócsa a lábam körül. Persze azonnal autóba vágtuk magunkat, irány a szülészet, ahol öndiagnózissal közöltem, hogy szivárog a magzatvizem. Az ügyeletes orvos alaposan megvizsgált, és mondta, hogy tökéletesen zárt a méhszájam, így valószínű, hogy valamelyik baba annyira megnyomta a húgyhólyagomat, hogy egy pici vizelet kicsurgott.
Ez már biztos az!
Hosszú, eseménytelen napok következtek, majd a 40. hét közepén apró görcsöket kezdtem érezni. Nem volt vészes a fájdalom, viszont többé-kevésbé rendszeresen jelentkezett. 10-15 percenként 40 másodperces hullámban. Eltelt így két-három óra, így a férjemmel úgy döntöttünk, hogy ismét bemegyünk a kórházba, hiszen “ezek már biztos azok a görcsök”. Az ügyeletes dokinak boldogan újságoltam, hogy rendszeres fájásaim vannak, és nem tudom, ki hogy volt vele eddig, de ha tényleg ezek az igazi fájások, akkor gyerekjáték lesz az egész szülés.A diagnózis hasonló volt, a méhszáj zárt, valószínűleg csak jósló fájásaim vannak. Az orvos azért hozzátette, nyugodjak meg, tudni fogom, mikor indul be igaziból a szülés. Erre nem is kellett sokáig várni, pár nappal később egy nyugodt délelőtt olyan erős görcsök törtek rám, hogy rögtön tudtam, na, ez az a fájdalom, amit annyit emlegettek.
Indul a szülés…
Tehát a szülés kétféleképpen indulhat: elfolyik a magzatvíz, vagy rendszeres alhasi feszülések, görcsök, deréktáji fájdalmak jelentkeznek. A magzatvíz folyása legtöbbször egyértelmű dolog. Ha elkezdődik, akkor megindultnak kell tekinteni a szülést, akkor is, ha nem kísérik méhösszehúzódások. A kiáramló víz általában sok, olyan mintha akaratunk ellenére bepisiltünk volna, szagtalan, esetleg picit rózsaszínes-véres folyadék.Ezt a tünetet a méhszáj tágulását kísérő kevés vérzés okozhatja. Miután a kisbaba feje elől lecsurgott az ott levő víz, eltömíti a kivezető nyílást. Ám ahogy mocorog, a mozgás során mindig elmozdul egy kicsit, így a vízfolyás nem áll meg, hanem rövidebb-hosszabb megszakításokkal folyamatosan szivárog. Ha biztosra akarunk menni, rakjunk egy papír zsebkendőt, vagy tesztbetétet a bugyiba, és ha tényleg folyik a magzatvíz, akkor 15-30 perc alatt nedves lesz a zsebkendő is.A szülés megindulásának másik lehetséges módja, ha méhösszehúzódásokkal, fájásokkal kezdődik. A fájások eleinte rendszertelenül jelentkeznek, majd egy idő után rendszeressé válnak. Nem árt figyelni közben az órát, mennyi idő telik el a méhösszehúzódások között. A fájások közötti szünetekben tudunk lazítani, pihenni egy kicsit, a következő méhösszehúzódásig, amikor az egész has megkeménykedik.Ha a rendszeres méhösszehúzódások megszűnnek egy idő után, akkor csak jósló fájásokról beszélünk. Ugyanakkor, ha megmarad, és erősödik, akkor irány a kórház! A legfontosabb, hogy ha bizonytalanok vagyunk, ne hezitáljunk, inkább konzultáljunk szakorvossal. A szülészeti intézmények éjjel-nappal nyitva állnak, az ügyeletes orvos és szülésznő vizsgálat után meg tudja mondani, hogy tényleg útjára indult-e már a babánk? Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
