A homeopátia olyan terápiás módszer, amely a hasonlóság elvét alkalmazza. Alapelve szerint minden szer csak olyan tünetek kezelésére alkalmas, amelyet maga is képes kiváltani. Bár Hippokratész már 2500 éve is emlegette a „hasonló a hasonlót gyógyítja” elvet, a homeopátia atyjának mégsem őt tekintjük, hanem Christian-Samuel Hahnemann vegyész-toxikológust, aki a lipcsei egyetem orvosaként fejlesztette tovább ezt a gondolatot a XVIII. század végén.
Hahnemann sikeres orvos volt, de kiábrándult a kor elmaradott orvosi gyakorlatából, amely az érvágást tekintette a leghatásosabb kezelésnek. Praxisa során azt tapasztalta, hogy a kor gyógymódjai elmaradottak, és többségük nemhogy meggyógyítaná, de még inkább megbetegíti az embereket. Ő valami mást akart adni a pácienseinek.
Maga volt az első kísérleti nyúl
Akadt azonban néhány gyógyszer, amelyet már akkor is jó hatásfokkal alkalmaztak. Egyikük a kinin volt, amelyet akkor már évszázadok óta használták a malária kezelésére. De hogy miként hat, azt senki nem tudta megmondani. Hahnemann ezért önkísérletbe kezdett. Úgy gondolta, ha nagy mennyiségben vesz be a gyógyszerből, akkor hiába egészséges, szervezete majd a maláriára jellemző tüneteket fogja produkálni, mint a hidegrázás, magas láz, sárgaság. A kísérlet sikerült, és ő ezen felbuzdulva bevonta családtagjait és barátait, hogy minél több szer hatását figyelhesse meg. Így bővült lassan a szerek és a tünetek listája. Rájött, hogy ha például ha valaki belladonnát szed be, akkor kiszárad a szája, kipirul az arca, és váltakozva érez levertséget meg élénkséget. Belladonna fogyasztása után ezek a tünetek a mérgezésre utalnak. De ha a beteg megfázott, és ugyanezeket a tüneteket észleli magán, akkor éppen a Belladonna nevű homeopátiás szer tud majd segíteni rajta, és gyorsan elmúlnak a tünetei. A fehér hunyor (Veratrum album) nagy dózisban hányást, hasmenést okoz. De gyomorrontás esetén kis dózisú terápiás alkalmazása enyhíti a fenti tüneteket.
A túl sok árt – a kevés hatástalan
A rendszer itt már készen volt, de nem ez Hahnemann legnagyobb felfedezése, hanem a potencializálás. Kiderült ugyanis, hogy a betegnek adandó gyógyszer mennyiségét nagyon nehéz eltalálni. Ha valaki túl nagy dózisban kapja a szert, akkor a tünetei csak felerősödnek. Hígítással azonban a szer gyengébbé és kevésbé hatékonnyá válik. A megoldást a potencializálás, azaz az anyagok felrázása jelenti. Ez szó szerint azt jelenti, hogy a hígítás minden egyes szakaszánál meghatározott számú alkalommal nagyon erősen fel kell rázni a szert tartalmazó üveget. A benne lévő folyadék gyógyító ereje így ugrásszerűen növekszik, annak ellenére, hogy a homeopátiás szerek elkészítése során olyan hígítást érnek el, hogy az eredeti anyagnak már egyetlen molekulája sem található az oldatban. Ez az oka annak, hogy bár a homeopátiás szerek nagy része a természetben mérgező anyagokból készül, a hígítások és rázások hatására elveszítik mérgező hatásukat, és nem okoznak mellékhatásokat. Az oldatban már csak a gyógyító energia marad.
Kapcsolódó cikkek
