Az alkati szer pedig egyszerűen segít visszaterelni az egészség pályájára. Ritkaság, hogy már kicsi korban kiderüljön. Nekünk szerencsénk volt – de akkor még nem ezt gondoltam.
Hat hónapos volt a lányom, amikor ekcémája lett, és elmentünk a doktor nénihez. Az alig ötkilós csöppség simán felállt a vizsgálóasztalon, és elindult a kijárat felé. Mire a doktornő csak ennyit mondott: „Tipikus Sulphur a gyerek! Ilyet se látok gyakran!”
Bár a kén típusú emberről akkor még semmit sem tudtam, a diagnózisnak mégis örültem. Hiszen tudtam, hogy akkor mostantól kezemben a bölcsek köve, és ha a gyerek nyűgös, fáradt, vagy egyszerűen csak csúszik bele a betegségbe, ezt kell neki adnom. Alig vártam, hogy hazajussak és utánaolvassak, hogy mi is jellemző a Sulphur típusú emberre. És akkor már egyáltalán nem voltam boldog.
A kis piszkos
Merthogy a Sulphur a könyvek szerint egyáltalán nem vonzó személyiség. Kövér, lusta, koszos, türelmetlen, zsörtölődő, önző, mohó, kicsinyes, rossz tanuló. Teljesen összetörtem a „diagnózis” alatt. A szövegben ráadásul még az is szerepelt: „Az ilyen típusú gyerek a szülő keresztje egész életén át”. Felháborodva csuktam be a könyvet. Az én lányom nem ilyen. És ezek szerint akkor nem is Sulphur. Bármi más, de nem ez a büdös-kénes taszító jellem, ami ide van írva. Hiszen látszik, hogy kedves, mosolygós, vékony, mozgékony és igenis okos.
De azért a szavak persze a fejemben maradtak. És ahogy telt az idő, egyre többször jött ki a tüneteire a Sulphur mint ideális megoldás. Az ekcémára való hajlam, a szénanátha, a sok torokgyulladás, a herpesz mind-mind Sulphurral gyógyítható a legjobban. És láttam azt is, hogy a Sulphur-jellem legfőbb tünete, a piszkosság igenis illik rá. Az én szépséges lányom ugyanis gyakran koszos. És bár fennen hirdetem, hogy csak a koszos gyerek a boldog gyerek, érdekes, hogy az egész nap vele együtt sarazó testvérei lényegesen kevesebb mocsokkal ússzák meg a napot. Bármennyit ázik a vízben, a körmei mindig koszosak, pedig ennél már lehetetlen rövidebbre vágni, a ruhája pedig azonnal foltos lesz, ahogy felveszi, bárhogy is vigyázunk rá. Azt is észre kellett vennem, hogy bizony tényleg türelmetlen, és ha valami nem sikerül, akkor nem próbálja meg másodszor, hanem odavágja a földhöz, amit csinál, és soha többé nem ül le mellé újra, legyen az kirakó vagy matekpélda. Ekkor beadtam a derekam, és egy nyűgös napján adtam neki egy kis Sulphurt. És tényleg segített rajta. Azóta rendszeresen kapja. Ha feszült a suliban, ha sokat betegeskedik, ha fáradt és ideges.
Nincs rossz alkat
A könyvet pedig újra elolvastam, és persze kiderült, hogy nem csak csupa rosszat írnak a Sulphur típusú emberről. Miért is tennék, hiszen nincs egyértelműen jó és rossz alkat. Mert Sulphurnak lenni igenis jó. Mert a Sulphur nagyon okos, sokoldalú személyiség, akit rengeteg dologban tehetséges. Meglátja a lényeget, ezért lehet nagyon jó matematikus – de lehet akár művész is, mert egészen egyedi módon gondolkodik. És igen, lehet, hogy rendetlen, de átlátja a káoszt, ami abból is ered, hogy nehezen válik meg bármitől, amit egyszer megszeretett. Mert szeretni, azt aztán nagyon tud. És igen, néha nehéz vele. De ha őszinték akarunk lenni, könnyű esetek nincsenek is.
Kapcsolódó cikkek
