A keresztelés alapvetően vallási szertartás, amely főként Európában terjedt el. Keresztelnek a katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok, a baptisták is. Úgynevezett beavató szentség, amely azt jelenti, hogy beiktatja a keresztség felvevőjét a hívő közösségbe.
A többi szentség, például a házasság felvételének is ez az alapja. A keresztség által a vallás tanítása szerint Isten gyermekévé, az egyház tagjává, a Szentlélek templomává válunk. Éppen ezért az egyházak képviselői gyakran hangsúlyozzák, hogy a gyerek megkeresztelése csak akkor indokolt, ha a szülő saját maga is éli és gyakorolja hitét. Hiszen így nyer csak értelmet az emlékezetes esemény és az ott tett fogadalom – miszerint a gyereket hívő kereszténynek nevelik szülei.
Bárki keresztelhet
A keresztség, görögül baptiszmosz jelentése beavatás, alámerítés. A keresztelés vízzel történik, mivel a víz a keresztelésnél az újjászületés és a megtisztulás jelképe. Az egyházban háromféle forma alakult ki: az alámerítés, a leöntés és a meghintés, ezek közül a katolikusok a leöntést, kivételesen a meghintést alkalmazzák. Az alámerítés a baptisták sajátos keresztelési formájává vált. A mélybe merítés a halál országába való leszállást és az onnan való visszatérést jelképezte régen.
Az apostolok idejében általában felnőtteket kereszteltek, ők hosszú időn át készültek a Krisztus melletti döntésre. Ha azonban egész családok tértek meg, a szülőkkel együtt a kiskorú gyerekeket is megkeresztelték. Így lett szokássá a gyerekek születés utáni mihamarabbi keresztelése. A keresztség egy életre szól, és nincs korhatárhoz kötve. Bárki vagy bármilyen felekezet végezheti a szertartást, ha a megfelelő szavakat használja, azaz a Szentháromság nevében keresztel: “X. Y. (a gyerek neve), megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”. Végszükség esetén ez is elég az érvényes keresztséghez.
A katolikusok a legszigorúbbak
A különböző felekezetek a lényeg azonossága ellenére eltérő feltételeket szabnak. A szülők, a keresztszülők és az egyház feladata, hogy a megkeresztelt gyerekkel megismertessék az evangélium tanítását. Ők ezt a kötelezettségüket ismerik el azzal, hogy a szertartás alatt megvallják hitüket, és kijelentik, hogy akarják gyerekeik megkeresztelését és hívő kereszténnyé nevelkedését.
A keresztséget a katolikusok kötik a legszigorúbb szabályokhoz. Ők általában a keresztény, egyházi házasságban élő szülők gyermekeit keresztelik meg, azokat, akiknek legalább egyik szülője katolikus. Ha a szülők nem tartottak egyházi esküvőt, akkor szokták kérni, hogy rendezzék a házasságot, melyre a keresztelő keretén belül is lehetőség van, azaz egyszerre tartják az esküvőt és a keresztelőt. A házasságkötést illik igazolni a házassági emléklappal, továbbá a szülőknek rendszeres vallásgyakorlóknak kell lenniük.
Keresztszülőül is csak keresztényeket fogadnak el, ezt keresztlevelükkel kell igazolniuk, mely tartalmazza ezen túlmenően az engedélyt arra, hogy keresztszülői tisztséget vállalhatnak. Ilyen iratot arról a plébániáról lehet beszerezni, ahol annak idején keresztelték őket. Keresztszülő csak vallását gyakorló katolikus keresztény lehet, aki elsőáldozó volt, bérmálkozott, egyházi házasságban él, vagy még nem nősült, illetve nem ment férjhez – legalábbis az egyik keresztszülőnek meg kell felelnie ezeknek a kívánalmaknak. Természetesen mindig lehet találni olyan plébániát vagy inkább papot, aki kicsit engedékenyebb.
Református, evangélikus keresztelő
A reformátusoknál a keresztelő középpontjában nem a gyerek, hanem az igehirdetés és Jézus Krisztus, illetve a közösségbe való befogadás áll. Náluk is nagyon fontos, hogy ne csak hagyománytiszteletből, hanem hitbeli meggyőződésből keresztelkedjenek.
“A keresztelő után nyomon követjük, mi történik a gyülekezet legfiatalabb tagjával. A kapcsolatnak tovább kell élnie” – foglalta össze az egyház álláspontját Kovács Dávid Emil, a Budapest-Külsőjózsefvárosi Református Egyházközség lelkésze.
Az evangélikusok a legnyitottabbak, náluk nincs feltételrendszer.
“Ha a szülők nem hívők, vagy nincsenek megkeresztelve, az sem baj. A keresztségben Isten gyermekévé fogadja a pici babát, mi pedig ehhez csupán segítséget nyújtunk. A lényeg, hogy a gyereknek legyen gyökere, tartozzon valahová, legyen hova visszanéznie” – mondja Horváth-Hegyi Olivér, a Szentendrei Evangélikus Egyházközség lelkésze.
A keresztelőre általában mindenhol legalább három-négy héttel korábban kell jelentkezni, és személyesen is el kell látogatni a plébániára. A katolikus, a református és az evangélikus keresztelő is “díjmentes”, persze az egyház elfogad adományt.
Alternatíva: névadó?
A szocializmus idején Magyarországon divattá vált az anyakönyvvezetők szervezte névadó. Azóta is él a lehetőség az önkormányzatoknál, hogy névadó ünnepséget vagy gyermekköszöntőt tartsanak, melyet általában rendezvényszervező cégek bonyolítanának le, ha lenne rá igény. A jelek szerint azonban nagyon ritka madár lehet a névadó, mert a találomra felhívott anyakönyvvezetők közül egy sem emlékezett arra, hogy az utóbbi öt évben akár egyszer is sor került volna erre a szertartásra.
A nem vallásos családok többségében is megvan az igény arra, hogy megünnepeljék a baba érkezését. Ehhez manapság nem igényelnek hivatalos szertartást. Sokkal gyakoribb, hogy a baba pár hónapos korában meghívják a legközelebbi rokonokat, barátokat, és így ünneplik meg a család bővülését.
A jó keresztszülő
Keresztszülőnek lenni megtiszteltetés, ugyanakkor felelősség is. Nem csak azt jelenti, hogy bizonyos ünnepek alkalmával értékes ajándékokkal kell elhalmoznia a keresztgyereket – bár leginkább ez az elvárás fogalmazódik meg az emberekben. Az egyház máshova helyezi a hangsúlyokat: a keresztszülőnek életvitelével példát kell mutatnia keresztgyerekének, s nem árt, ha lelki fejlődésében is támogatni tudja őt. Nem fontos, hogy házaspárt válasszunk, s az sem kötelező, hogy ketten legyenek.
A keresztszülőtől rendszerint elvárják, hogy nagyobb ünnepségek alkalmával értékes, praktikus ajándékkal kedveskedjen keresztgyerekének, és tartsa vele a kapcsolatot. Nem kell feltétlenül pénzre, drága játékokra, ékszerekre gondolni. Egy-egy közös program, kirándulás, mozi, egy jó beszélgetés legalább akkora örömet szerezhet, és abban is segít, hogy kettejük között szinte baráti kapcsolat alakuljon ki. Jó ötlet az is, hogy minden szülinapra könyvet ajándékozzon a keresztszülő, mégpedig valami olyasmit, amit maga is fontosnak tart. Így az évek során megalapozhatja a gyerek leendő könyvtárát.
Gondoljunk rá!
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
