Hogy néz ki?
Leggyakrabban úgy, mintha a baba nyelvének nem egy, hanem két kis kerekded hegye volna: hasonlít egy rajzolt szív felső részéhez. Jellemző, hogy a nyelv nem éri el és nem takarja be az alsó ínyt, ennek következtében a baba szopás közben nem tud vályút formálni a nyelvével a mellbimbó körül, és nem képes elég mélyen beszívni. Jellegzetes mellsérülés ilyenkor a vízszintes, vérző repedés a bimbó középső részén, amely viszonylag hamar, már az első napokban kialakul. Itt láthatsz fotókat a különféle előfordulási formákról.
Most már kutatások is bizonyítják, hogy a nyelvlenövés újszülöttkori bemetszése valóban hatásos beavatkozás, és sok későbbi gondnak veszi elejét.
A nyelvlenövéssel vagy a rövid nyelvfékkel többféle problémát szoktak összefüggésbe hozni: csecsemőtáplálási nehézségeket, beszédfejlődési gondokat, szájhigiéniai megfontolásokat. A nyelvfék műtéti bemetszését általánosan alkalmazzák az érintett újszülöttek szoptatásának segítésére – annak ellenére, hogy eddig nem létezett olyan, tudományosan megalapozott bizonyíték, amely alátámasztotta volna ezt a gyakorlatot.
A friss eredményeiket az elmúlt hetekben publikáló amerikai kutatók célja az volt, hogy megbízható választ kapjanak arra a kérdésre, vajon a nyelvfék műtéti bemetszése csökkenti-e azt a fájdalmat, amelyet az anya érez szoptatás közben, és javítja-e a kisbaba szopási képességét. Volt egy további kérdés is: növeli-e a szoptatás hosszát a beavatkozás, hozzájárulva ezzel a gyermekek jobb egészségi állapotához, optimálisabb fejlődéséhez? A gondosan megtervezett kutatás az első két kérdésre megadta a választ, az utolsóra azonban nem. Nézzük, hogy történt ez!
Egy éven át vizsgálták egy nagy forgalmú szülészet kisbabáit, hogy az újszülöttek 1,7–4,8%-át érintő nyelvlenövéssel születettekből kiválaszthassák azt az 58-at, akiknél szoptatási nehézségek léptek fel, és a laktációs szaktanácsadó Hazelbaker pontozásos módszerével súlyos nyelvlenövést azonosított. Ezeknél az édesanyáknál a McGill-féle fájdalomskála és egy csecsemők szopási képességét felmérő adatlap (IBFAT) kitöltésével kezdődött a vizsgálat.
Átlagosan a kisbabák hatnapos korában került sor a nyelvfék bemetszésére – az újszülöttek felénél. A véletlenszerűen kiválasztott másik csoport, a kontrollcsoport ugyanúgy bekerült a rendelőbe, de pár perc után, a beavatkozás elvégzése nélkül kivitték az édesanyának a kisbabát, hogy azonnal megszoptassa.
Ezután újra kitöltötte az anya az általa érzett fájdalomra és a kisbaba szopási képességére vonatkozó adatlapot, majd tájékoztatták arról, hogy valóban megtörtént-e beavatkozás. A kontrollcsoport tagjai a következő két héten belül kérésükre valóban átestek a műtéten, egy kivételével, ahol a szülők nem kérték ezt.
Így a következő egy évben felvett újabb adatok végül arra nem tudtak választ adni, hogy vajon tovább szoptatott-e az az édesanya, akinek újszülöttjének nyelvfékjét bemetszették – és legalább etikai kételye sem merült fel senkinek amiatt, hogy elmulasztottak volna a kutatás miatt egy olyan beavatkozást, amely segíthetett volna az anyának és a gyereknek is.
Mivel azonban a nyelvlenövés mértékének, az anyai fájdalomérzetnek és az újszülött szopási képességének mérésére olyan skálákat alkalmaztak, amelyeket a témában megjelent korábbi írások nem, azonkívül olyan alaposan tervezték meg a vizsgálatot, hogy módszertanilag valóban megalapozott eredményeket kapjanak, az első két kérdésre egyértelmű válasz született. A nyelvfék bemetszése jelentősen csökkentette az édesanya által érzett fájdalmat már a beavatkozást közvetlenül követő szoptatás alkalmával is, az újszülött szopási képessége pedig szintén jelentősen javult.
Mindkét tendencia folytatódott a műtét utáni hetekben.A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a nyelvfék bemetszése szükséges és hatásos beavatkozás, és szeretnék, ha minél több gyermekgyógyász, fül-orr-gégész, szájsebész és laktációs szaktanácsadó támaszkodna friss eredményükre: a nyelvlenövés súlyos eseteiben egyértelmű és gyors javulást hoz az egyszerű kis műtét az édesanya és kisbabája számára is.
Forrás: Buryk, M. – Bloom, D. – Shope, T. (2011): Efficacy of Neonatal Release of Ankyloglossia: A Randomized Trial. Pediatrics, Vol. 128 No. 2 August 1, pp. 280–288.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
