Baba

Majdnem készült IQ teszt babáknak

Abszurdnak tűnik az IQ teszt a csecsemőknek, azonban 1986-ban egy Joseph Fagan nevű pszichológus bejelentette, hogy nagy áttörést ért el egy csecsemőknek készült IQ teszttel, amely előre vetíti a babák várható intelligenciáját.
2019. November 15.
Majdnem készült IQ teszt babáknak (Fotó: iStock)

A csecsemők IQ-jának mérése gyakorlatilag lehetetlen feladatnak tűnik, hiszen az IQ tesztek általában matematikai tudást, memóriát, szókincset és érzékszervi észlelést mérnek, így a babáknál a szokásos modell nem működik. Azonban ez a tény nem tántorított vissza minden tudóst attól, hogy megpróbáljon babáknak való IQ tesztet létrehozni, amely a csecsemők elméjének jövőbeli képességét mutatja meg. Az egész dologban a legfurcsább azonban az, hogy egy pszichológus azt állította, hogy nagyon közel járt ehhez.

Joseph Fagan, pszichológus ugyanis azt állította 1985-ben, hogy a csecsemő intelligenciája is ismert, mérhető, és előre tudja jelezni a jövőbeli intelligenciát. Azelőtt csupán olyan IQ tesztek léteztek, amelyek 5 év feletti gyerekeknél lehetett használni – és közülük is azoknak, akik elég jól tudnak kommunikálni, és megértik a kérdéseket.

Fagan úgy gondolta, hogy a baba látása a legjobb jelzője az intelligenciájának, hiszen felfedezte, hogy a babák képesek felismerni, emlékezetükben megőrizni, majd visszahívni az arcokat, illetve egyéb vizuális információkat. Az új módszer, amellyel a baba IQ-ját próbálta mérni egy olyan teszten alapult, amelyekben a babáknak képpárok sorozatát mutatták, majd a párok között lévő egyik képet megváltoztatták. 1992-es technikai összefoglalójában Fagan erről azt írta, hogy a vizuális újdonságok preferenciájának tesztelése azt mutatja, hogy a csecsemő rendelkezik a világ megismerésének képességével. A pszichológus úgy vélte, hogy az efféle ismeretek elsajátítási folyamata alapjául szolgálhat a későbbi intelligencia tesztek megoldásainak, így előre vetíthetik a jövőbeli képességeket.

Fagan letesztelte a csecsemőket: a szülők ölükben fogták a babájukat, akik egy asztali emelvényre helyezett képeket néztek, melyek férfi, női és baba arcokat ábrázoltak, és ezeket kellett megjegyezniük. Miután megismerkedtek a képpárokkal, a párok egyik tagját lecseréltek egy olyan képre, amit addig még nem láttak. A kutatók közben azt mérték, a csecsemők milyen hosszú időn keresztül nézik az új képet. Négy körben zajlott a vizsgálat, amely közben a csecsemők 30 képpárt láttak összesen.

A kutatók azt hasonlították ezután össze, hogy a csecsemők mennyi ideig nézték az új képet ahhoz képest, amíg az ismert képeket nézték. Úgy vélték, hogy az újdonság iránti nagyobb érdeklődés nagyobb intelligenciával jár. Fagan állításait, miszerint a teszt eredményei előre jelezhetik a jövőbeli intelligencia képességeket, szkeptikusan fogadták: a pszichológus mintavétele kicsi volt, következetlennek ítélték a tesztelési módszert, az eredmények pedig csak akkor lehettek volna valóban ellenőrizhetők, amikor a gyerekek már felnőttek. (Fagan egyébként vizsgálta a gyerekeket később a szokásos IQ teszttel, amikor már középiskolások lettek, hogy megállapítsa, egybevágnak-e az eredményei a csecsemőkori vizsgálattal.

A legnagyobb kritika azonban a teszt következményei miatt érte a kutatót, ugyanis sokan aggódtak amiatt, mit jelenthet a gyerekek jövőjének szempontjából, ha már csecsemőként intelligensnek vagy kevésbé intelligensnek nevezik őket. A kutató a szívére vette a kritikákat, így a teszt feledésbe is merült a nyilvánosság előtt. A kutató utolsó, 2004-ben kiadott könyvében a témáról már elhagyta a teszt intelligencia előrejelzésére szolgáló jellegét, és már csak úgy írt róla, mint diagnosztikai eszköz a mentális retardáció korai felismerésére.

Dr. Celeste Kidd, a Kaliforniai Egyetem professzora szerint a problémák diagnosztizálása a teszttel sokkal ésszerűbb cél, mint az intelligencia előrejelzése, hiszen a kulturális ismeretek, a környezet és a társadalmi tényezők mind hatással lehetnek a jövőbeli képességekre a géneken kívül. A szakember szerint ahhoz, hogy egy gyerek a lehető legjobban fejlődjön, szeretetre és bizalomra van szüksége, és ha a szülők az intelligenciája miatt szoronganak, az negatívan is hathat a jólétére és a fejlődésére. – Bármely olyan dolog, ami fokozhatja ezt a szülői szorongást, negatív következményekkel járhat a gyerekre nézve – magyarázta Kidd.

(VIA)

Kapcsolódó írásaink: