Újra és újra olvashatunk oltási szövődményekről, ezért nem csoda, ha legalább magunkban legszívesebben elfeledkeznénk az összes oltásról. Megéri kockáztatni? Szükség van még egyáltalán olyanokra, amelyeket nálunk már szerencsére jórészt ismeretlen betegségek ellen kap a kicsi?
Miért kell korán kezdeni?
Valóban érthetetlennek tűnik első hallásra, hogy miért oltják be a pár napos kisbabákat először éppen tbc ellen, hiszen ezt a kórt hazánkban leginkább a szociálisan hátrányos helyzetű, periférián tengődő emberekkel hozzák összefüggésbe. Miért éppen ezzel kell kezdeni?
– Mert nem lenne értelme várni – állítja dr. Kulcsár Andrea, a Szent László Kórház infektológusa, védőoltási szaktanácsadó. – Ez az oltás ugyanis, ha helyesen alkalmazzuk, kizárólag nagyon ritka immunbetegséggel születetett gyerekeknél okoz szövődményt. A gyerekkori tbc viszont akár halálos is lehet. Ha várunk, esélyt adunk a betegségnek. Viszont éppen a nagyon jó magyar oltási viszonyoknak köszönhetően a gyerekkori tbc ma már szinte ismeretlen betegség hazánkban. Ráadásul technikai okok miatt is igyekszünk minél hamarabb beadni ezt az oltást, ugyanis nagyon pontosan a bőr rétegei közé kell szúrni, amit szinte csak alvó, alig mozgó újszülötteknél lehet tökéletesen kivitelezni. A szúrás helye csak hónapokkal később kezd el pirosodni, majd nedvedző seb keletkezik, ez azonban egyáltalán nem zavarja a csecsemőket. Más a helyzet az utána következő oltásokkal, melyeknek pár napos izgalom lehet a következményük. A láz, az álmatlanság vagy épp aluszékonyság, a nyugtalanság, a bőrpír, a szúrás helyén kialakuló duzzanat teljesen normális jelenség – nem szövődmény, ijedségre semmi ok, csak az oltóanyag dolgozik, a szervezet pedig tanulja a védekezést, hogy akkor, amikor valóban összeakad a valódi kórokozókkal, védekezni tudjon ellenük.
Biztonságosak az oltóanyagok?
– Ha a védőoltások biztonságához kétség férne, a rendszer nem működhetne – szögezi le dr. Kulcsár Andrea. – Ma gyerekek milliárdjai vannak beoltva, és több egészségügyi szervezet vizsgálja az oltások rövid és hosszú távú hatásait. Magyarországon az oltás utáni megfigyelőrendszer még nem egységes, dolgozunk ezen. Csatlakozunk az Európában és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) égisze alatt működő rendszerhez. Ha ezen a hálón fennakad valami, azonnal visszavonják az oltóanyagot, és elemzik, mi történhetett. Bonyolult statisztikai számításokat végeznek, a beoltott csoportot összehasonlítják a beoltatlannal, életkor, származás, táplálkozás és számtalan más tényező alapján. Hozzánk máshol már milliókon kipróbált, biztonságosnak tekintett oltóanyagok jutnak el. Így nincs mitől tartanunk.
A jól működő magyar oltási rendszernek hála, alig találkozunk védőoltással megelőzhető betegséggel. Évtizedek óta nem észlelünk klasszikus járványokat, nincs tömeges kanyaró, rózsahimlő, szamárköhögés, torokgyík. A mai szülők már nem szembesülnek a régi, halálos gyerekbetegségekkel. Már csak az idősebb nagymamák, dédnagymamák emlékeznek arra, milyen volt a kisgyerekek ágyánál ülni és aggódni, vajon megéri-e a reggelt vagy megfullad. De persze az orvostudomány nem mindenható, ma is van jó néhány betegség, amelynek okát és kezelését nem ismerjük. Ilyen például a bölcsőhalál vagy az autizmus. Nagyon kényelmes és kézenfekvő lenne ezekért a védőoltásokat okolni, de ezeket a felvetéseket nem támasztják alá szakmai vizsgálatok. Az összefüggés csupán időbeli egybeesés. Az egyszerű következtetés, miszerint ami az oltás után jelentkezik, az feltétlenül az oltás következménye, nem helyénvaló.
Új oltóanyagok
– Az oltóanyagok változnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a régebbiek rosszabbak voltak, csak azt, hogy a világ fejlődik. A szamárköhögés elleni oltás korábban elölt egész baktériumokat tartalmazott, és így erőteljes oltási reakciót okozott. Gyakoribb volt a magas láz, a lázgörcs, a kifejezett helyi duzzanat, a fájdalom. Az epilepsziára hajlamosaknál pedig előrehozhatta az első roham időpontját. Az oltás után jelentkező idegrendszeri tünet vagy az addig tünetmentes betegség megnyilvánulása (melynél csak idő kérdése volt, hogy mikor jelentkezik) nem nevezhető az oltás valóságos veszélyének. Ellentétben azzal a járványos betegséggel, melynek nemritkán súlyos maradandó károsodás, halál lehetett a következménye. Örömteli dolog, hogy mostantól még biztonságosabban védekezhetünk a súlyos betegségek ellen – mondja dr. Kulcsár Andrea.
Nincs veszély?
– Nem, azt azért túlzás lenne állítani, hogy semmitől nem kell félnünk, mert ez azt is jelentené, hogy nincs már értelmük az oltásoknak. Pedig azok a gyerekbetegségek, amelyek már nem pusztítanak Magyarországon, a világ más részein még komoly gondokat okoznak. A betegségek közül ugyanis eddig csakis a feketehimlőt sikerült végleg kiirtani. A gyermekbénulás eltűnt ugyan Európából, de repülőútnyi távolságra, Indiában, Afrikában a mai napig komoly gondot okoz.
Nincs annál szörnyűbb, mint az, ha olyan betegségben veszítünk el gyereket, amely védőoltással megelőzhető lett volna. Ha ilyen szemmel nézi az ember, akkor már nem az a kérdés, hogy milyen veszélyekkel jár az oltás, hanem az, hogy kinek a felelőssége, ha megelőzhető betegség miatt veszítünk el gyerekeket.
Hivatalos, részletes infromáció az oltásokról: www.antsz.hu
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
