Respirációs (légzési) distressz-szindróma (RDS)
A respirációs distressz-szindróma oka a tüdő fejletlensége miatt kialakult surfactant hiány. Tünetei között megtaláljuk a nehézlégzést, a bőr kékes elszíneződését (az oxigénhiány miatt), a nyögdécselést és a magas légzésszámot.
Az 1500 gramm alatt, illetve 32. hét előtt született kisbabák jelentős részére jellemző a respirációs distressz-szindróma. Magyarországon évente kb. 2500 koraszülöttet kezelnek respirációs distressz-szindróma miatt.
A respirációs distressz-szindróma tüdő fejletlensége miatt jön létre. A koraszülött baba éretlen tüdeje nem tud elegendő felületaktív anyagot, surfactant termelni. Ez az anyag ahhoz szükséges, hogy megakadályozza, hogy a hólyagocskák fala összetapadjon. A surfactant segítségével a tüdők léghólyagocskái a ki- és belégzés során végig nyitva maradnak.
A korababák tüdejében így a léghólyagok teljesen összeeshetnek, és a levegő teljesen kiürül a tüdőkből.
Rövid idő alatt, akár néhány órán belül a betegség egyre súlyosabb lehet, mert a légzőizmok elfáradnak. Ha csak enyhe fokban jelentkezik a respirációs distressz-szindróma, akkor a baba oxigént kap maszkon át vagy egy csövön keresztül az orrába. Súlyos esetben lélegeztetőgéppel támogatják a koraszülött baba légzését.
Ezen kívül surfactant készítményt adnak a babának, amely a természetes felületaktív anyaghoz hasonlóan viselkedik.
A respirációs distressz-szindrómára több tényező is hajlamosít:
– koraszülés
– baba neme: fiúknál sokkal gyakoribb
– ikerszülés
– anyai cukorbetegség
– magzatvíz vagy vér belélegzése a szülés során
Minél nagyobb a születési kor, annál jobbak a kilátások, hiszen a magzat tüdeje a 32-34. héttől termeli a felületaktív anyagot.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
