A Média a Családért Alapítvány minden évben kiosztja a Családbarát Médiáért-díjat azoknak a szerzőknek, akik sokat tettek a családok támogatásáért. Idén a tíz jelölt közé került szerzőnk, Sződy Judit. A jelöltekkel interjúsorozat készült a Képmás magazinban. Judit így mesél a kezdetekről:
„Talán furcsa, hogy ilyen messziről kezdem: pici koromtól állatokkal szerettem volna foglalkozni. A családi legendárium szerint amikor megharapott egy kölyökkutya, még patakzott a könnyem, de már mentem volna vissza megsimogatni… Ahogy nőttem, sok állatom lett, szerencsére anyukám megengedte, hogy benépesítsem a lakást. Türelemmel és empátiával figyeltem őket, ez az út vezetett oda, hogy a kisbabákkal is figyelmes, türelmes és empatikus legyek. És persze roppant kíváncsi. Amikor megszülettek a gyerekeim, persze nekem sem volt rózsaszín minden, de nagyon élveztem, ahogy kezdjük megérteni egymást, ahogy kinyílnak, fejlődnek. Hatalmas meglepetés volt, hogy a négy gyerek mennyire különbözik egymástól. Sokszor fárasztó volt, néha kilátástalan, de alapvetően nagyon jó.
A játszóterezés közben sok anyával beszélgettünk, és egyre inkább kiderült, hogy sok problémájuk, kérdésük van. Mint pszichológus elkezdtem utánajárni, mi lehet az oka a nagy bizonytalanságnak. Rájöttem, hogy már a várandóság, a szülés, a szoptatás idején kevés, rossz vagy kaotikus információkat kapnak. Inkább szakemberekre, szakkönyvekre bízzuk magunkat, nem hiszünk abban, hogy tudunk szülni, szoptatni, gyereket nevelni, félünk, hogy elrontjuk. Sokan nem készülnek tudatosan, de sajnos hat rájuk a sok reklám és kéretlen tanácsadó. Nem biztos, hogy mindez segíti őket.”
A díj várományosait az olvasók által beküldött cikkek alapján választja ki a bizottság. Judit a gyerekek fejlődéséről szóló írással került be.
– Meglepett, hogy ez a hosszú cikk fogta meg az olvasókat és a bizottság tagjait. Bár amióta megjelent, többen írták róla, hogy élvezettel olvasták, és támogatást jelent számukra. Én azért szeretem, mert úgy érzem, sikerült közvetítenem, hogy a baba és a kisgyerek mennyire érdekes, izgalmas. Hogy mennyire erős és kompetens. Hogy nem kell mindig valamit akarnunk tőle, elég, ha biztosítjuk a megfelelő környezetet számára, és figyeljük, csodáljuk. Kicsit hátralépünk, nem aggódunk, élvezzük.
Ha engem kérdeznének, melyik munkámra vagyok igazán büszke, az általam szerkesztett, de már sajnos nem kapható Gyerekek 2-től 8-ig című Kismama-különszámot lobogtatnám. Szerintem hiánypótló, mindig reménykedem, hogy egyszer újra készíthetünk valami hasonlót erről a korosztályról. Az újabb babaszobás cikkeim közül pedig a „világmegváltók” állnak közel hozzám, mint az, amelyikben megmutattam, mennyire fontos az anya és a baba közti testkontaktus már az első percekben, vagy az, amely a gyerekbántalmazás és a bántalmazottság közötti összefüggésre hívja fel a figyelmet.
Itt szavazhatsz Juditra 2012. november 30-ig, ha szereted a munkáit!
Kapcsolódó cikkek
