Szenzoros integrációs zavar: tünetek és kezelés
A szenzoros integrációs zavar elméletét a 70-es évek elején dolgozta ki a Jean Ayres, amerikai gyermekpszichológus. Elméletének lényege, hogy a szenzoros (szenzomotoros) integrációs zavar esetében az agy nem képes megfelelően funkcionálni, ami különféle magatartásbeli, beilleszkedési és tanulási zavarokhoz vezethet. Okai egyelőre tisztázatlanok.
A háttérben genetikai tényezők, a terhesség alatti vagy a születés során fellépő komplikációk, fejlődési rendellenességek, gyermekkori betegségek és különféle agysérülések is állhatnak. Emellett kialakulásában szerepet kaphat a családi háttér illetve különféle nevelési problémák is.
Fontos tudni, hogy a szenzomotoros integrációs zavar nincs kapcsolatban a gyermek értelmi képességeivel.
Mi a baj?
Idegrendszerünk feladata az lenne, hogy a környezetünkből érkező ingereket (mozgás, tapintás, hallás, látás, ízlelés, szaglás) észlelje, a szerzett információkat összerendezze, értelmezze (vagyis az agyunk számára értelmezhetővé tegye), majd ennek megfelelően reagáljon. A szenzoros integrációban fontos szerepet kapnak a korábban megszerzett tapasztalataink is, melyeket össze kell kapcsolnunk az új információkkal, és ezek is segítenek a helyes döntés meghozatalában. Ez lesz az alapja tulajdonképp a későbbi tanulásnak is. Ahogy látható, egy igen összetett feladatról van szó.
Amennyiben ebben a folyamatban zavar történik (pl. az ingerek nem tudnak úgy szerveződni, hogy a test felismerje azokat), akkor beszélhetünk szenzoros integrációs zavarról.
Ha például a gyermeket nagyon zavarja a póló címkéje, vagy kibírhatatlannak érzékeli a zokni gumírozását a lábszárán, akkor tapintási inger zavaráról beszélhetünk. Ha elviselhetetlennek érzi a hajnyíró gép hangját, és emiatt képtelenség a haját levágni, akkor a hanggal kapcsolatos inger zavarával állunk szemben. A tünetek azonban igen sokfélék lehetnek.
Nézzük most a legfontosabbakat!
Milyen tünetei lehetnek a szenzoros integrációs zavarnak?
1. Alacsony vagy épp túl magas az ingerküszöb bizonyos ingerekkel (hallás, tapintás, látás, mozgás stb.) szemben
Számtalan viselkedésbeli furcsaságot tapasztalhatunk: a kicsi retteg a porszívó hangjától, vagy hisztérikus sírásban tör ki, ha festékes lesz a keze. Zavarja az ölelés, a puszi egy szeretetteljes arcsimítás vagy épp túlzottan gyakori, erős testkontaktusra, fájdalomra vágyik (verekszik, üt, erősen nekiszalad a társainak).
Mindannyian ismerünk olyan ovisokat, akik állandóan panaszkodnak az óvónéninek vagy bácsinak, mert egy egyszerű érintést, kisebb lökést már bántalmazásnak élnek meg.
Jellemző még ezekre a gyerekekre, hogy túlzottan érzékenyen reagálnak bizonyos anyagok, ruhák érintésére: nem bírják a sálat elviselni a nyakukon, idegesíti őket a gyűrődés az ágyneműn, messze elkerülnek bizonyos játékokat (pl. rezgő játékok).
2. Az aktivitási szint eltér korosztályában elvárttól, túl gyorsak vagy épp túl lassúak a többiekhez képest
3. Mozgásfejlődéssel kapcsolatos problémák
Zavart tapasztalhatunk náluk a nagymozgásban és a finommotorikában is. A szenzoros integrációs zavarban szenvedő gyerkőcöknél gyakoriak a koordinációs zavarok, az ügyetlenség a mindennapos tevékenységvégzés során (pl. gyakori esések), és jellemző tünet lehet a lábujjhegyen járás. Testtartásuk sokszor bizonytalan, és ha egy-egy új mozgássort kell megtanulniuk, nehézségekbe ütköznek.
4. Alacsony nyelvi készségek, beszédértési zavarok és megkésett beszédfejlődés
5. Félelem a magasságtól, a térben mozgástól
Ezek a gyerekek nem mernek a mászókára mászni, félnek a hintázástól, és valósággal rettegnek, ha a szülők feldobós-elkapós játékot játszanának velük. Komoly nehézséget jelenthet számukra a térben való mozgás, a helyváltoztatással kapcsolatos feladatok.
6. Nehézségek a társas érintkezésben, a kommunikációban
7. A figyelem túlságosan impulzív, hamar elterelődik, tanulási nehézségek
A szenzoros integrációs zavarnak köszönhetően a gyermek túl gyorsan belefog új feladatokba, játékokba, nem köti le tartósan semmi. Viselkedését nehezen szabályozza. Az iskolában ő lesz a tipikusan problémás gyermek.
8. Nehézségek az öltözködésben, tisztálkodásban és étkezésben
A cipő fel-és levétele, az evőeszközök használata, a fogmosás elsajátítása vagy akár maga a szobatisztaság is problémás lehet ezeknél a gyermekeknél.
Türelem és terápia
Amennyiben csak egy-egy tünet jelentkezik, legyünk türelemmel, és ne erőltessük rá akaratunkat a gyermekre!
Gondoljunk bele! Ő az, aki mindig ügyetlen, nem jól reagálja le a környezetből jövő ingereket, nem kommunikál megfelelően, és mindig a noszogatás vagy fegyelmezés célkeresztjében áll. Emiatt frusztráltnak érezheti magát, és önértékelése is kárt szenvedhet.
Az óvodában, iskolában is forduljunk bizalommal a pedagógusokhoz, és beszéljük meg a felmerülő nehézségeket és kezelési lehetőségeit.
Amennyiben több tünetet is felismerünk a gyerkőcnél, mindenképpen segítséget kell kérni. Célszerű kifejezetten Ayres terápiával foglalkozó, a szenzomotoros integrációs zavar kezelésében jártas szakemberhez fordulni, mert ezeket a tüneteket sajnos nem fogja kinőni a gyermek.
További érdekes cikkeink: