Már számtalan módon bebizonyosodott, hogy a szoptatás jótékony hatással van a csecsemők pszichikai és mentális fejlődésére. Vajon meg tudja óvni őket a hiperaktivitástól és figyelemzavartól, a gyermekeknél és kamaszoknál leggyakrabban diagnosztizált neurobehaviorális rendellenességtől is?
Kapcsolat az anyatej és az ADHD között
Egy izraeli kutatás egyértelmű kapcsolatot fedezett fel az anyatejjel táplálás aránya és az AHDH kifejlődésére való hajlam között, még a tipikus kockázati tényezők figyelembe vételével is.Úgy találták, hogy a három hónapos, cumisüvegből táplált babák háromszor hajlamosabbak a rendellenességre, mint az ugyanebben az időszakban anyatejen nevelt társaik. A tanulmány eredményeit közzétették a Breastfeeding Medicine c. magazinban, és a Washington D.C.-ben helyet kapó Gyermekorvosok Akadémiai Társasága Éves Találkozó egy nemrégiben megrendezett gyűlésén is bemutatták.
Dr. Aviva Mimouni-Bloch, a legnevesebb kutatók egyike elmondta, hogy számára meglepetést okozott a korreláció erőssége, ugyanis a Ra’anana’s Loewenstein Rehabilitációs Kórház Gyermek Idegfejlődési Központ vezetőjeként tisztában van vele, milyen meghatározó szerepe van az AHDH esetében a genetikai tényezőknek.
Összefüggés, nem ok-okozatiság
“Másrészről viszont óvatosnak kell lennünk ezeknek az eredményeknek a közzé tételekor” – teszi hozzá. “A kutatásunk eddig semmilyen módon nem mutatta ki az egyértelmű ok-okozatiságot a két dolog között. Még az is lehet, hogy ezeknek a gyerekeknek olyan nehéz természete van már kezdetektől fogva, hogy az anyukájuk ha akarja, sem bírja szoptatni őket. Egyelőre csupán összefüggésről beszélhetünk.”
A tanulmány egy másik korlátja, hogy retrospektív módon készült, tehát a megkérdezett szülők utólag nyilatkoztak a gyermek szoptatásáról ahelyett, hogy valós idejű megfigyeléseket végeztek volna.
“Ennek ellenére a különbségek statisztikailag szembe ötlőek voltak” – mondja Mimouni-Bloch. “Hosszas töprengés után végül is arra jutottunk, hogy a hiperaktivitás és figyelemzavar megelőzése hozzáadható a szoptatás ismert előnyeinek listájához.”
Összehasonlítás az AHDH zavarával nem küzdő testvérekkel
Az alátámasztatlan tanulmány alapgondolata a Petah Tikva-i Beilinson Kórház Rabin Orvostudományi Központban tevékenykedő dr. Anna Kachevanskayához köthető, aki először kapcsolta össze a szoptatást az AHDH megelőzésével. Ő kereste meg Mimouni-Blocht is mint gyermekfejlődési és gyermek ideggyógyászati specialistát, aki ebben az időben AHDH diagnosztizálásával és kezelésével foglalkozott gyermekeknél egy gyermekorvosi ideggyógyászati klinikán dr. Avinoam Shuferrel a Schneider Gyermekgyógyászati Központban.
Dr. Aviva Mimouni-Bloch elmondta: “Előzetesen nem volt adatunk az anyatejjel és a nem anyatejjel táplált csecsemők közötti bármiféle, az AHDH összefüggésében megemlíthető különbségről, ezért együtt döntöttünk arról, hogy miképpen vezényeljük le ezt a kutatást a beilinsoni dr. Nehama Linderrel közösen.”
2008 és 2009 között a kutatók Schneiderben összehasonlították 6 és 12 év közötti gyerekek szoptatási történetét, akiket előzetesen három csoportra bontottak. Az elő csportba az AHDH-vel diagnosztizált gyerekek kerültek, a másodikba az ő testvéreik, a kontrollcsoportba pedig azok, akik semmiféle neurobehaviorális problémával nem rendelkeztek.
“A tanulmányunk különlegességét a kétféle kontrollcsoport adta” – emelte ki Mimouni-Bloch. “Az hiperaktív és figyelemzavaros gyerekek testvéreit azért vontuk be, mert hasonló genetikai hátterük és környezetük van, ill. az anyukájuk szoptatási szokásai is megegyeznek.”
Azon túlmenően, hogy a szülők a gyerekük első egy évében gyakorolt táplálási szokásaikról nyilatkoztak, kitöltöttek egy részletes kérdőívet kapcsolódó kérdésekről, mint például a szülők családi állapota, iskolai végzettsége, a terhesség idején esetlegesen fellépő zavarok mint a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség, az újszülőtt súlya, továbbá az AHDH genetikai előzményei.
Az összes kockázati tényező figyelembe vételével megállapították, hogy az AHDH-s gyerekekre sokkal kevésbé volt jellemző, hogy egyéves korukig anyatejjel táplálták volna, mint a másik két csoportban lévő gyermekek esetében. Az AHDH-s gyerekek alig 43 százalékát szoptatta az anyukájuk három hónapos korában, míg testvéreik között ez az arány 69 százalékos volt, a kontrollcsoportban pedig 73 százalékos. Hat hónapos korban ez az arány a figyelemzavaros és hiperaktív gyerekek esetében 29 százalékos, a testvérek csoportjában 50 százalékos, míg a kontrollcsoportban 57 százalékos volt.
Az anya vagy a tej a kritikus pont?
A számok magukért beszélnek, ám a kutatók nem tudják, hogy vajon a védelmet jelentő haszon magának a tejnek vagy az anyával való közvetlen kontaktusnak írható a javára. Mindenesetre egy, az izraeli kutatók által is idézett korábbi tanulmány kimutatja, hogy azoknak a gyerekeknek, akiket emberi anyatejjel töltött nazogasztrikus szondából tápláltak, 8 ponttal magasabbnak mutatkozott az intelligencia hányadosuk (IQ-juk), mint azoknak, akiknek tápszert töltöttek a szondájukba.
“Az emberi anyatejben vannak olyan zsírsavak, amelyek pozitív hozadékokkal bírnak. De talán a közvetlen érintkezés élményének is meghatározó szerepe lehet. Tényleg nem tudunk biztosat állítani” – mondja Mimouni-Bloch, aki a Tel-Aviv Egyetem Sackler Orvostudományi Karán is tanít.
“Tervezzük, hogy biztosabb eredményekért tovább folytatjuk a kutatást több doktor és pszichológus bevonásával, így a gyerekeket előre, már születésüktől kezdve vizsgálni tudjuk, bizonyos időközönként tájékozódva, hogy mit fogyasztanak, milyen természettel bírnak, és hogy az anyatejet cumisüvegből vagy szoptatás által kapják” – mondja Mimouni-Bloch. Nagybátyja, dr. Francis Benjamin Mimouni a tel-avivi Dwek Gyermekkórházból segített neki az adatok elemzésében és a cikk megírásában.
Egy hasonló, ám eltérő módszereket alkalmazó tanulmány szintén bemutatásra került a Pediatric Academic Societies találkozóján a New York-i Cohen Gyermekgyógyászati Központból érkezett Dr. Andrew Adesman előadásában. Az ő kutatásukból az derült ki, hogy az AHDH-val küző gyermekek 54 százalékát szoptatták, míg a figyelemzavarral és hiperaktivitással nem bíróknak 78 százalékát. Adesman 54 iskoláskor előtt álló AHDH-s gyereket hasonlított össze ugyanennyi egészséges gyermekkel, a 2007-es Országos Egészségügyi Felmérés adatait használva. Mimouni-Bloch elmondása alapján ez a második tanulmány is az ő eredményeik alátámasztását szolgálja.
Kapcsolódó cikkek
