A hír24-en olvashattuk: Az Isa névre hallgató borjú két emberi génnel bír, ezek felelősek két olyan fehérje termeléséért, amelyek az emberi anyatejben is jelen vannak, és fontos szerepe játszanak a csecsemők táplálásában – közölte a Buenos Aires közelében működő országos agrártechnológiai intézet június 10-én.
Nem sokkal a hír megjelenése után már úgy terjedt tovább az újdonság, hogy Isa emberi tejet fog termelni, s a kommentelők már látták is lelki szemeik előtt a négy csecsemőt egyszerre etető klóntehenet.
Azért ez nem ilyen egyszerű! – válaszolta kérdésünkre dr. Kun Judit Gabriella orvos, szoptatási szaktanácsadó IBCLC. – A bulvárhírekben már akkora csúsztatással jelenik meg a hír, mint egy emeletes ház! Mindössze arról van szó, hogy az emberi tejben levő lizozimhez és laktoferrinhez hasonló lizozimet és laktoferrint fog tartalmazni a szegény kis borjú teje, amikor majd felnő, nem pedig a szarvasmarha tejében normálisan meglevő laktoferrint és lizozimet.Hogy miért is olyan fontos ez a két anyag? A tápszerek jelenleg tehéntejfehérjéből készülnek, és az anyatejjel szemben nem tartalmaznak a kisbabák számára hasznosítható immunanyagokat. Ezért a kutatások egy része arra irányul, hogy kiküszöböljék a tápszer sok téren megmutatkozó hátrányait. Lássuk például, mire jó ez a két fehérje, amelyet a génmódosított borjú felnőve valószínűleg termelni fog!
Mi az a laktoferrin?
Az anyatej egyik fontos alkotóeleme. Vaskötő fehérje, amely azáltal, hogy megköti a vasat, elérhetetlenné teszi a kórokozók számára, amelyeknek vasra van szükségük a szaporodáshoz. Ezáltal gátolja a baktériumok szaporodását. Ezen felül gyulladásgátló (gátolja például egy gyakran halálos kimenetelű, főként nem szoptatott koraszülötteket sújtó gyulladásos bélbetegség kialakulását), számos sejtféleség szaporodását befolyásolja (pl. bélhámsejtek, nyiroksejtek, csontsejtek), hatással van a vérképzésre, és elősegíti a tejsavbaktériumok növekedését a bélben.
Mi az lizozim?
Az anyatej egyik fontos alkotóeleme. Olyan enzim, amely képes feloldani a baktériumok sejtfalát, ezáltal elpusztítja azokat. Ezenkívül serkenti a nyiroksejtek kialakulását és fenntartását. Az anyatejben magas koncentrációban van jelen (300-szorosa a tehéntejének), szintje 2-4 hetes korra csökken, de utána ismét emelkedni kezd, és 6 hónapos korban a tízszeresére nő. Mindkét fehérje ellenáll a lebontásnak a gyomorban, így aktív marad a baba szervezetében is.
Ez a génmódosított tehéntej persze nem jelenti azt, hogy ez emberi tej lesz, és még csak azt sem, hogy az embercsecsemők ezt a tejet majd egy az egyben megihatják. Csupán azt, hogy majd ennek a tehénnek a borját (is) elveszik az anyjától, cumisüveggel fogják felnevelni (ha ki nem mérik borjúhúsként), a tejéből pedig kivonják majd a lizozimet és a laktoferrint. Utána – feltételezem – hozzáteszik majd a tápszerekhez, amelyekről ezek után azt állítják majd, hogy most már aztán tényleg olyanok, mint az anyatej, és jó drága is lesz. Arról, hogy ez a lizozim és laktoferrin vajon jobb lesz-e, mint azok, amiket eddig gyártottak, semmit nem lehet tudni. És persze az is nyilvánvaló, hogy ettől a tápszer még továbbra sem fogja ugyanazt a finom és változékony összetételt produkálni, amit az anyatej, és akkor még nem is beszéltünk azokról az személyre és helyzetre szabott ellenanyagokról és élő sejtekről, amelyeket minden édesanya pontosan olyan arányban és akkor termel, amikor a kisbabájának szüksége van rá – fejtette ki dr. Kun Judit Gabriella.
Kapcsolódó cikkek
