Számos kultúrában ezt csak addig folytatják, ameddig szopik a kicsi, míg másokban jóval azután is. Japánban a szülők vagy a nagyszülők egészen serdülőkorig együtt alszanak a gyerekekkel, szép hasonlattal folyót alkotva: a két szülő a két part, a gyermek pedig közöttük a víz. A legtöbb kultúrában jelen van az együtt alvás valamely formája, és nagyon kevés olyan létezik, ahol az a kívánatos és elfogadott, hogy a babák egyedül aludjanak állítja kutatásai alapján James J.McKenna.
Az együtt alvás sokféleképpen valósulhat meg. Latin-Amerikában, a Fülöp-szigeteken és Vietnamban egyes szülők függőágyban alszanak a kicsivel az ágy mellett. Mások kosárba fektetik a csecsemőt, és az ágy közepére, a két szülő közé helyezik. Japánban sok anya és apa alszik bambusz- vagy szalmagyékényen kisbabája mellett. Emellett sok esetben a szülők egy szobában, de külön ágyban alszanak, ilyenkor a kiságy vagy bölcső mindössze karnyújtásnyira van a szülői ágytól. Azokban a kultúrákban, ahol bevett gyakorlat az együtt alvás, igen alacsony a hirtelen csecsemőhalál (bölcsőhalál, SIDS) előfordulási aránya. A világon Hongkongban fordul elő a legkevesebb bölcsőhalál, itt rendkívül népszerű az együtt alvás.
Az Egyesült Államokban (és a nyugati világban) sokkal gyakoribb az együtt alvás, mint gondolnánk. A tipikus amerikai otthonban külön szobája van a babának, és a szülők azt mondják, a kicsi a kiságyban vagy bölcsőben alszik. Amikor azonban konkrét kérdéseket tesznek fel arról, hogy pontosan ki hol alszik, kiderül, hogy a legtöbb édesanya valójában csaknem minden éjszaka legalább részben együtt alszik kisgyerekével. A szülők úgy állítják be magukat, mintha követnék a társadalmi normákat, és külön szobában altatnák a babát, miközben ez nem tükrözi a valós viszonyokat.
Az Atlantában székelő Betegség-ellenőrzési és Megelőzési Központ (CDC) a babákat érő méhen belüli és környezeti stresszorokról gyűjt adatokat. Ezekből megtudhatjuk, hogy az együtt alvás egyáltalán nem olyan ritka az Egyesült Államokban. A kisbabák 68 százaléka élvezhette az együtt alvás előnyeit legalább egy ideig, míg 28 százalékuk „mindig” vagy „szinte mindig” együtt alhatott valamelyik szülőjével. Ha ezekhez hozzávesszük azokat, akik „néha” szüleikkel alhattak, az eredmény az, hogy az amerikai 2-9 éves gyerekek 44 százaléka alszik a felnőttek ágyában.
Egy másik fejlett ipari országban, Japánban nemcsak a csecsemőhalandóság igen alacsony (kevesebb mint 3 eset 1000 élveszületésre számolva – ez a szám az Egyesült Államokban 7), de a hirtelen csecsemőhalál is az egyik legritkább a világon (0,2-0,3/1000 élveszületés, az Egyesült Államokban ez 0,5). A Japán Családok a Bölcsőhalál Ellen szervezet beszámolója szerint a hirtelen csecsemőhalál előfordulása tovább csökken, mivel egyre kevesebb anya dohányzik, a kizárólagos anyatejes táplálás aránya pedig elérte a 70-75 százalékot. Sőt, egy felmérés szerint ahogyan gyakoribbá vált az együtt alvás és az anyatejes táplálás, továbbá csökkent az anyák dohányzása, úgy szorult vissza a hirtelen csecsemőhalál is. Ez is azt sugallja, hogy nem feltétlenül maga az együtt alvás, hanem annak kivitelezése rejt magában veszélyeket.
Érdekes módon, bár a japánok ugyanolyan gyakran alszanak együtt gyermekeikkel, mint az amerikaiak, mégis különbözik a társadalmi megítélés. 1998-ban a japán szülők 60 százaléka mondta azt, hogy közös ágyban alszik gyermekével, ez alig 16 százalékkal több, mint az amerikaiaknál. Ez azt jelenti, hogy az együtt alvás gyakorlata nem feltétlenül különbözik minden kultúrában, annak társadalmi elfogadottsága viszont igen.
Itt keresgélhetsz még, ha érdekelnek az együtt alvással kapcsolatos kutatások.
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
