A földimogyoró-allergia az Egyesült Államokban és Kanadában mind a mai napig listavezető, ám azokban az országokban, ahol lassan, de biztosan terjednek az amerikai étkezési szokások, és ezzel együtt a peanut butter, azaz földimogyoróvaj fogyasztás és sózott földimogyoró rágcsálása, évről évre szintén gyakoribb.
Mivel ez a táplálékallergia-típus különösen gyakran okoz halált az anafilaxiás reakció miatt, óriási energiát fektettek felvilágosító kampányokba. Mert az odáig egyszerű és könnyen betartható, hogy ne egyen földimogyorót, aki allergiás rá. De mi van akkor, ha fogalmunk sincs arról, hogy az adott ételféleség nyomokban, a gyártási eljárás során bekövetkező véletlen szennyeződés miatt mégiscsak tartalmaz egy keveset? Annak, aki allergiás rá, halálos veszedelmet jelentenek az effajta aknák. Ezért Ausztráliában, Európában és az Egyesült Államokban annyit már elértek, hogy kötelező feltüntetni a csomagoláson, ha az étel olyan üzemben készült, ahol földimogyoróval is foglalkoznak.
Ezen túlmenően felvilágosító kampányba fogtak az anafilaxiáról: egyrészt hogy kívülállók hogyan ismerhetik fel (hiszen az érintett rendszerint pillanatokon belül olyan állapotba kerül, hogy nem tud már beszélni sem), másrészt hogy mit tehet óvintézkedésként az, aki tudja magáról, hogy allergiás a földimogyoróra.
A kampány eredményes volt, a halálesetek száma csökkent, ám érdekes módon az anafilaxiás esetek száma nőtt, noha a földimogyoró-fogyasztás mértéke az utóbbi tíz évben nem változott számottevően ezekben az országokban. Szakértők ezt azzal magyarázzák, hogy egyrészt a kampánynak köszönhetően több esetet ismernek fel, már enyhébb tünetekkel is azonnal kórházba szállítják az érintetteket, másrészt azonban az is tagadhatatlan, hogy gyakoribbá váltak a súlyos reakciók. Ezért aztán egyre nagyobb nyomás nehezedik a gyártókra: elsősorban nekik kellene tenniük azért, hogy a földimogyorót tartalmazó termékeket teljesen elkülönítve gyártsák a többi élelmiszertől.
Újabban más, gyártással kapcsolatos tényezők szerepét is felvetették. Mert hogyan lehetséges az, hogy Kínában és más ázsiai országokban, ahol nagyon korán kap a gyerekek többsége földimogyorót, egyáltalán nem gyakori ez az allergiatípus? Kiderült, hogy a különbség a gyártási, feldolgozási eljárásban van: a pirított földimogyoró lényegesen gyakrabban allergizál, mint a főzött, márpedig Kínában és Afrika számos országában ez utóbbi a hagyományos feldolgozási mód. Vagyis végeredményben oda lyukadunk ki, amit az allergia más formáival kapcsolatban is megfigyelhetünk: a civilizáció „áldásai” kifejezetten kedveznek az allergia terjedésének és globális problémává válásának.
Mindig fel kell tüntetni!
Muszáj tanulmányoznod az élelmiszerek összetevőinek címkéjét, mielőtt a kosaradba teszed! Ez a megelőzés egyik lehetséges és ésszerű módja, így védheted magadat és a családodat. Az Egészségügyi Világszervezet és az ENSZ élelmiszerbiztonsággal foglalkozó bizottsága állítja össze és frissíti évről évre a Codex Alimentariust.
Ebben a dokumentumban nyolc olyan lehetséges és gyakori allergént sorolnak fel, amelyet kötelező feltüntetni a csomagoláson: kagyló, hal, tojás, tehéntej, földimogyoró, dió, szulfitok (SO2-3), gluténtartalmú gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab). Egyes országokban tovább bővül a lista a szójával és a szezámmaggal. Annyi bizonyos, hogy az élelmiszeriparnak kell lépnie, és biztonságosabbá tennie a gyártási eljárásokat, csökkenteni az adalékanyagok felhasználását, amelyekből az átlagfogyasztó jelenleg rengeteget kap tökéletesen feleslegesen: például színezéket, aromát.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
