Mostanában feltűnően sok párnak nem „jön össze” a baba, valamiért nem sikerül a teherbeesés. Hol tudják az okot, hol nem, és az is változó, hogy ha természetes úton nem oldódik meg a dolog, akkor vajon kérnek-e külső segítséget. A többség megpróbálkozik az IVF-kezelésekkel. Ha az sem eredményes, akkor az már sokaknál választóvonal: az örökbefogadás már nem mindenki számára elképzelhető út. Ebben a kérdésben semmit nem szabad erőltetni, ugyanakkor ha tévhitek tartanak vissza valakit a próbálkozástól, akkor érdemes jobban megismerni a folyamatot: hátha ez is egy esély lehet. Lássuk – az orokbe.hu honlap nyomán -, mik a tipikus ellenvetések!
A jelentkezés kész tortúra, az örökbefogadás nehéz és bonyolult
Mihez képest? Van jogsid? Hányszor kellett megjelenni különböző helyeken, tanfolyamra járni, órákat venni, forgalomban gyakorolni, vizsgázni? Mégse tartjuk olyan ördöngösségnek. Az örökbefogadás ennél egyszerűbb. A jelentkezéshez kell találkozni ügyintézővel, pszichológussal, részt venni egy három-négy napos tanfolyamon, megnézik a lakást, kell igazolás a jövedelemről és az egészségi állapotról. Viszont nagyon kevés jelentkezőt „buktatnak meg”. A várakozás utána a gyerekre már valóban lehet hosszú, de ez az „igényektől” is függ.
Sokat kell várni a gyerekre
Igaz is, nem is. Az átlagos várakozási idő ma Magyarországon három-négy év, de nagy egyéni eltérések lehetségesek. A valóságban ez az idő lehet pár hónap és akár öt-hat év is. A döntő tényező az, hogy milyen gyereket fogad el a jelentkező. Egészséges, fehér bőrű újszülöttre hosszú sorok állnak, viszont kevesen vállalnak beteg gyermeket, kevesen fogadnak el öt-hat évesnél idősebb et. Kevés szó esik róla, de a hazai jelentkezők nagy része nem akar roma származású kicsit hazavinni, így ha valaki ebben nyitott, az rövidíti le leginkább a várakozást
Aki örökbe fogad, az hamarosan teherbe esik
Nem igaz, de még bántó is. Ezt minden második ismerős elmeséli a friss örökbefogadóknak, és mindenki ismer valakit, akinél így történt… Ahol végeztek ilyen kutatásokat, megállapították, hogy ez a valóságban igen ritka. Ha elmész egy örökbefogadóknak szóló rendezvényre, ott lesz húsz-harminc érintett család, és talán egyetlen olyan, akiknél örökbefogadás után született gyermek, vagy egy se. Ez a biztatónak szánt közlés valójában igen bántó. Aki örökbe fogad, az magáénak fogadja el a gyereket, és boldog vele. Míg ez a kis „vigasztaló” megállapítás azt sugallja, hogy az örökbefogadott gyerek csak pótlék, de hamarosan lesz „igazi” is… Egészen tragikus, ha valaki azzal a reménnyel vállalkozik örökbefogadásra, hogy ezzel a trükkel a sorstól majd kierőltethet egy vér szerinti gyermeket…
Aki lemond a gyerekéről, az felelőtlen perszóna
Nem igaz. Sokféle történet lehet a háttérben. A vér szerinti szülők egy része valóban maga dönt úgy, hogy örökbe adja a gyermekét, és ezzel biztosítja, hogy szerető családban nőjön fel, így gondoskodik a jövőjéről. Más gyerekek állami gondozásba kerülnek, és ott egy ideig nem látogatja őket a család, így válnak örökbe adhatóvá. Van, ahol bíróság vonja meg a szülők jogait, például elhanyagolás miatt. Változatos társadalmi problémák állhatnak a háttérben: mélyszegénység, hajléktalanság, munkanélküliség, prostitúció, börtön. De előfordulnak rendezett családból származó tinédzser anyák is. Ritka, de előfordul, hogy az anya szándékosan választja az örökbe adást az abortusz helyett, és van olyan is, aki túl későn veszi észre a terhességet.
Aki maga szül, annak se kell tanfolyamra mennie…
Így igaz! Viszont aki maga szüli a gyermeket, az nem fog egy rakás kérdéssel szembesülni, amivel az örökbefogadók igen. Megmondjuk a gyereknek, hogy örökbefogadott? Mikor és hogyan? Mit feleljünk az ismerősöknek, honnan került oda a gyerek? Megmondjuk az óvodában, iskolában, hogy örökbefogadott? Mi a teendő, ha a gyerek érdeklődik a vér szerinti szülei iránt, vagy ha felnőve meg akarja keresni őket? Az örökbefogadók felkészítő tanfolyamán pont ezeket a kérdéseket veszik át, és nem azt, hogy hogyan kell pelenkázni…
Forrás: orokbe.hu
Kapcsolódó cikkek
