Mély levegő, nem vagy egyedül: akármennyire is ijesztőnek tűnik a helyzet, hidd el, meg fogod ugrani! – lelkesíti a vele egy cipőben járókat Pató Juli, az nlc.hu újságírója.
A munkába való visszatérés egy roppant megterhelő folyamat, amelyben az anyáknak a munka, a háztartás és a gyermek által támasztott követelményekkel kell zsonglőrködniük. Fontos azonban felismerni, hogy ez egy átmeneti időszak, ami leginkább az alkalmazkodásról szól, és amelyben az egyik nap jobb, a másikról pedig inkább ne is beszéljünk, de tudatos rákészüléssel és pozitív mindsettel zökkenőmentesebbé tehetjük a visszatérést. A nehézségekről, kihívásokról és megoldásokról Csűrösné Kriston Adrienn HR szakemberrel és Kardos-Szabó Zsófi munka- és szervezetpszichológussal, az anyák munkába való visszatérését segítő MomPower alapítóival beszélgettünk.
Pató Juli: Milyen jogok illetik meg a munkába visszatérő anyákat, és mit tapasztaltok, a nők mennyire vannak ezekkel tisztában?
Csűrösné Kriston Adrienn: Csak a jogokról napestig beszélhetnénk! De amit én a legfontosabbnak tartok, az az, hogy a kisbabás életszakaszt követően a munkába visszatérni szándékozó édesanyának és a munkáltatónak közösen kell megállapodnia a foglalkoztatás lényeges pontjaiban. A munka törvénykönyve számos ponton rendelkezik a szülési szabadságról visszatérő munkavállaló lehetőségeiről és kötelezettségeiről. Részletesen kitér az édesanya bejelentési kötelezettségére, szabadságkiadásra, munkabérváltozásra, rugalmas foglalkoztatásra, munkaidőt érintő kérdésekre és a felmondási védelemre. Tapasztalatunk szerint a munkavállalók felkészülnek, utánaolvasnak, megkérdeznek témában jártas szakembereket, és ismerik a lehetőségeiket, viszont az esetek többségében nem, vagy nagyon nehezen merik felvállalni azokat és könnyebben megalkusznak.
P.J.: Magyarországon a nőknek nagyjából a fele nem arra a munkahelyre tér vissza, ahonnan szülési szabadságra ment. Ti hogy látjátok, mik ennek az okai?
Cs. K. A.: 2024 tavaszán indítottunk egy kérdőíves felmérést a szülési szabadságon lévő édesanyák körében. A célunk az volt, hogy megismerjük az anyák jelenlegi szükségleteit, igényeit, képet kapjunk arról, milyen szempontok szerint hoznak döntést, visszatérnek-e a korábbi munkahelyükre, választanak-e új szakmát, karriert, és mik a munkával, munkahellyel kapcsolatos legfontosabb elvárásaik. A felmérésünkből kiderült, hogy nagyjából 50 százalék az aránya azoknak, akik a szülési szabadságot követően munkakört vagy munkahelyet szeretnének váltani.
Az eredmények és tapasztalataink alapján azt látjuk, hogy leginkább a rugalmasság, munkaszervezés, logisztika a fő okok, amelyek miatt változtatni szeretnének vagy kényszerülnek.
Előfordulhat az is, hogy a korábbi munkahely nagyon messze esik az intézménytől, ahová a kisgyermek kerül – tehát a praktikum vagy életvezetési okok is vezethetnek a váltáshoz. De lehet ok az is, hogy a korábban extrém stresszel, terheléssel járó munkakört szeretné lecserélni az anya egy kevésbé nehéz pozícióra.
P.J.: Van olyan időpont, ami optimálisnak mondható a munkába való visszatérésre? Mi a tapasztalat, a nők többsége mikor megy vissza, és milyen okok motiválják őket a visszatérésre?
Kardos-Szabó Zsófi: Magyarországon a visszatérésnek még mindig van egyfajta kultúrája, amit felmérésünk is megerősít. A gyermek 1 éves kora alatti munkába állás például itthon nagyon ritka. Általánosságban az látszik, hogy az édesanyák legtöbbje a gyermek kétéves kora körül áll munkába, ami összefügghet az ellátási rendszer szabályaival (például lejár a gyed) vagy a bölcsőde kezdésével. Az optimális időpont ugyanakkor az lenne, ha az anya saját motivációjából, a munkatársakkal való kapcsolódás, hivatásvágy, kihívások és eredmények utáni sóvárgás miatt tér vissza, nem olyan külső kényszer miatt, mint az anyagiak vagy a sürgetés.
P.J.: A munkába visszatérő anyákat gyakran érik hátrányos megkülönböztetések, és különféle sztereotípiákkal is szembesülniük kell.
K. Sz. Zs.: Az előítéletek megnehezíthetik az újbóli munkába állást. Az édesanyákat munkájuk iránt kevésbé elkötelezettnek tartják, és azt gondolják, nem tudnak és talán nem is akarnak a munkájukra összpontosítani, hiszen számukra a család a fő prioritás, kevésbé motiváltak és megbízhatatlanok, mindig rájuk kell várni, helyettük kell dolgozni – csak, hogy a legáltalánosabbakat említsük.
A teljes beszélgetést ide kattintva érheted el!
Fotó: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
