Magyarázatot nehezen talál rá az anya, hogy miért tűrt ilyen sokáig, ahogy fogalmaz, „ez egy más tudatállapot, olyan, mintha átmosták volna az agyadat.” Az anya kíméletlen őszinteséggel mesélt az nlc.hu újságírójának, Kun Gabinak a házasságáról és a menekülésről.
„18 éves voltam, amikor megismerkedtünk, még középiskolába jártam, amit nagyjából rögtön ott is hagytam az akkor 22 éves exférjemért – emlékszik vissza a kezdetekre Ági. – Nem mondanám, hogy azért történt így, mert akkora nagy szerelem volt, sőt fizikailag nem is kifejezetten tetszett nekem a férjem soha, inkább úgy éreztem, hogy az az élet kell nekem, amiről annyit beszélt már a kapcsolat elején. Nagyon jó dumája volt, mindent megígért, amire vágytam, néhány nappal azután, hogy összejöttünk, már arról beszélt, hogy milyen lesz a közös életünk, és milyen csodás lesz együtt. Mivel ő is úgy nőtt fel, hogy sok testvére volt, anyu otthon, apu dolgozik, egy hasonló képet vázolt fel nekem, amire vágyni kezdtem. Ráérzett, milyen életet szeretnék, ezzel fogott meg. Az én szüleim igazi szerelemben éltek mindig, ez volt előttem a példa, és azt hittem, hogy majd így lesz velem és a férjemmel is.”
„Megtanulsz igazodni”
Ági négy éve hagyta el a férjét, akkor éjjel úgy érezte, az életéért kell menekülnie a gyerekekkel együtt. A férfi is bántalmazó apa mellett nőtt fel, Ági főleg ennek számlájára írja, hogy verbális és fizikai agresszióban tartotta a saját családját is aztán. Amikor összeköltöztek, persze a férje sem úgy kezdte, hogy rögtön a mélyvízbe dobta volna Ágit, hanem először csak apróságokba kötött bele, hozzászoktatta az asszonyt a bántásokhoz. 18 évesen pedig Áginak nem volt bátorsága szólni, ha nem tetszett neki valami, és különben is el akarta kerülni a balhét, ami azzal járt, ha kinyitotta a száját.
„Hozzászoksz, belesimulsz, hogy ő egy olyan ember, aki délután, mikor hazajön, megeszi a kajáját, amit főztél, és átszalad a kocsmába – meséli Ági. – Ez az átszaladás néha hajnali kettőig tartott. Sokszor előfordult olyan is, hogy csak azért beszélt hozzám éjjel, mert nem akart hagyni aludni. Ilyenkor csak beszélt és beszélt és beszélt, és ha nem reagáltam, akkor jött a »Miért nem válaszolsz? Ne tegyél úgy, mintha aludnál, ne kussoljál! Na, most mondjad, most mondjad!«
A kapcsolatunk elején még fiatal lány voltam, nem tudtam főzni, amiért rengeteget szidott, de az élő fába képes volt belekötni. Megtanulsz igazodni, hogy tudod, hogy valamiből már volt balhé, azt elkerülöd. A határaidat eltörli szép lassan egy ilyen bántalmazó ember.
Próbálod kitapasztalni, hogy mi szerinte a helyes, mindegy, hogy a főzésről vagy bármi másról van szó, és nagyon igyekszel úgy csinálni, hogy abból már ne legyen gond. Csak hát hiába, mert talál új kivetnivalót és máris jön a cirkusz, hogy ordít veled, hogy »a kurva anyádat rohadjál meg, nem igaz, hogy nem vagy képes felfogni…«
Szép lassan beletörsz, hogy igen, neked kell megoldani, mert neki ez nem tetszik. Ezek a helyzetek, kötekedések egyre súlyosabbá váltak, ahogy születtek a gyerekek. Öt gyerekünk van, de az exférjem az ötödik babánál is balhét csapott abból, hogy sír egy újszülött éjszaka. Büszkén mondja a mai napig, hogy egy darab pelenkát sem cserélt ki az öt gyereken. És ezzel nekem nem volt gondom. Most már lenne. Annyira megszoktam ezt a bánásmódot, hogy akkoriban fel sem tűnt, hogy ez így nem helyes, azt gondoltam, ilyen egy párkapcsolat, és ez még belefér.”
Fotó: Getty Images
„Közölte, hogy ránk fogja gyújtani a házat”
Ági és a férje felépítettek egy 55 négyzetméteres házat az évek során, amelyben végül aztán már heten laktak. Ez a kis tér azt jelentette, hogy a gyerekek hozzászoktak a zajhoz, hogy nincs teljes csend körülöttük, csak az apjuk nem tudta megérteni, hogy 55 négyzetméteren nem igazodhat hozzá az egész család. És itt nemcsak az alvásról volt szó, hanem amikor már a nagyobb gyerekek iskolába jártak, angolul tanultak, irodalomról, történelemről beszélgettek az anyjukkal, akkor az apa kiabálni kezdett velük, hogy maradjanak csendben, persze nem ilyen szép szavakkal:
Ordított, hogy kussoljunk, mert őt ez nem érdekli, és fogjuk már be végre a pofánkat, ne beszéljünk hülyeséget, meg hogy itthon csak magyarul lehet beszélni, hogy ő is értse. Roppant kellemetlen volt, hogy az egész család elfejlődött mellette.
De nemcsak verbális, hanem fizikai bántalmazást is elszenvedett az egész család, bár Ági szinte csak legyint arra, hogy nem is tudja, erőszaknak számít-e, hogy a férje meglökte, odébb taszította, ha az útjában volt. A verés, fojtogatás, életveszélyes támadás az utolsó éjszakán történt: „Az már konkrétan olyan volt, hogy a szemébe néztem, és láttam, hogy meg akar ölni – emlékszik vissza Ági. – De előtte a gyerekekkel inkább kötözködést kaptunk, nem pofonokat, csak mondjuk meghúzta a gyerekek haját, megalázóan viselkedett velük.”
Ági első menekülési kísérlete 11 évvel ezelőtt történt, amikor a legkisebb még baba volt, a negyedik gyermek kiscsoportos, a többiek általános iskolások voltak. Volt egy pont, amikor Ági úgy érezte, nem bírja tovább. „Már nem tudom, mi volt a kiváltó ok, de egyre súlyosabbá vált aznap a veszekedés, egyre jobban ordított a férjem, és láttam a gyerekeken is, hogy nagyon megijedtek.
Csak azt mondogattam neki, hogy legalább egy kicsit hadd menjünk el otthonról, de bevágta az ajtót az orrunk előtt, és közölte, hogy ránk fogja gyújtani a házat.
Ezen az estén kijöttek a rendőrök is, a szomszédok közül valaki kihívta őket. De a férjem ismerte a körzeti megbízottat, aki annyit reagált a történtekre, hogy mondta a férjemnek, hogy hagyjon minket békén egy kicsit, majd megnyugszunk. Mert nekünk kellett ott megnyugodni.”
Aznap éjjel Ági fogta az öt gyereket és egy barátnőjéhez menekültek, majd két nap alatt szerzett egy albérletet, ám nem volt rendszeres jövedelme, és nem is tudott messzire szökni a bántalmazótól. A férje nagyon hamar rájuk talált, megjelent a lakáson, és ahogy azt jól ismerjük a bántalmazók viselkedésmintáiból: leígérte a csillagot is az égről, hogy mennyire megváltozik, soha többé nem bántja a családját, csak költözzenek vissza hozzá. Ági pedig pénz nélkül, pici gyerekekkel nem látott más kiutat, mint visszatérni a közös házba, közös életbe.
Hogy ezután milyen megpróbáltatások vártak Ágira és a gyerekekre, s hogy hogyan tudott megszabadulni bántalmazó kapcsolatától az édesanya, az nlc teljes cikkéből kiderül.
Fotó: nlc.hu – Neményi Márton
Kapcsolódó cikkek
