(Fotó: Getty Images)
Egyre többet hallani mind az autizmusról, mind az ADHD-ről napjainkban, a szakértők szerint mégsem eleget. Mert aki nem nevel ezekkel élő gyereket, vagy ő maga nem érintett ezekben az állapotokban, az gyakran el sem tudja képzelni, mennyire küzdelmes lehet, és milyen nagy szükség lenne megfelelő támogatásra: felismerésre, diagnózisra, ellátásra, fejlesztésre. A témáról dr. Bohács Krisztina, a kognitív képességek fejlesztésével foglalkozó intelligenciakutató, a GEM Tanulási Központ szakmai vezetője mesélt a Gyerekszoba.hu-nak – elképesztő szeretettel, együttérzéssel és tenni, segíteni akarással. Jó volna, ha inspiráló gondolatai minél többeket indítanának arra, hogy a jobb megértésen keresztül elfogadóbban és támogatóbban álljanak az autizmussal és ADHD-val élő gyerekekkel, felnőttekkel és családjaikkal.
Dr. Bohács Krisztina intelligenciakutató
Mindenki ad a szeretetéből
Hogy mennyire nehéz lehet nekik, és milyen nagy szükségük lenne több oldalról is támogatásra, azt Krisztina egy nagyon szép idézettel tette könnyen érthetővé. „Fergeteges hatással volt rám ez a gondolat, amit egy izraeli rabbitól hallottam. Így szól az idézet az olyan gyerekekről, akiknek az idegrendszere az átlagostól eltérően fejlődik: »A Te gyermeked… a mi gyermekünk is. Ami tragédiaként kezdődik, az emberi élet minden aspektusának egy teljesebb értékelésévé alakul. Ezt a gyermeket nem bűneik büntetéseként küldték a szüleihez, hanem »tafkid«-nak – azaz hogy misszióvá váljék számukra. Ezt a gyermeket specifikusan ehhez a családhoz rendelték… és hogy ez a gyermek olyan potenciálokat valósítson meg szüleiben, és a körülöttünk élőkben, amely felülmúlja majd minden várakozásunkat.« Engem ez nagyon szíven ütött, mert jól illusztrálja azt, hogyan tudna a társadalom a nem neurotipikus, azaz például autizmussal vagy ADHD-vel élő gyerekeket nevelő családoknak segíteni. A régi világban nem ilyen nukleáris családok voltak, és amikor ilyen kisgyermek született, az kézről kézre járt, a kiterjedt család minden tagja törődött vele, mindenki meghívta magához, mindenki adott a szeretetéből ennek a gyermeknek. És egyben mindenki tanítgatta, szeretgette, szociálisan fejlesztgette, így ezek a gyerekek egy nagyon elfogadó és fejlesztő közegben élhettek. Minden gyermeknek joga van a lehető legmagasabb minőségű oktatáshoz és személyre szabott fejlesztéshez – de azt látjuk, hogy ez a mai, modern korunkban nagyon sok esetben nem tud megvalósulni.
Hatalmas problémák vannak abban, ahogy az autizmussal és ADHD-vel élő gyerekeket és felnőtteket kezeljük, miközben úgy szaporodik ez a két jelenség, mint a gomba.
Korunknak a pestisének is nevezik ezt a két állapotot. Nem, vagy nem elsősorban azért diagnosztizálnak ennyi érintettet, mert jobbak a mérőrendszerek, hanem valóban egyre több az olyan gyerek, akivel valamilyen probléma van – ez a szakmámban töltött húsz év alatt számomra egyértelműen látszik.”
Hol a figyelem?
„Mind az ADHD, mind pedig az autizmus jellemzően a prefrontális lebenyt érintő probléma. Különösen a prefrontális lebenyben, de további másik két agyi részben is relatíve kevés az összekapcsolódott neuronok mennyisége. A figyelemhiányos hiperaktivitás zavarra is egyre inkább kezdenek a szakemberek spektrumként tekinteni. Ez azt jelenti, hogy az állapotnak különböző formái és súlyossági szintjei léteznek, így minden érintett más-más erősségekkel rendelkezik és más kihívásokkal néz szembe. A hagyományosabb szemlélet szerint az ADHD-nek van egy hiperaktivitással járó változata, van egy figyelemhiánnyal járó változata, és létezik a kettőnek az ötvözete, tehát alapvetően három típust különítenek el. A tünetek között leggyakrabban a szétszórtságot említik, a nagyon rövid fókusz-időtartamot, időbeosztási problémákat, az időben való orientáció problémáját, és az ezekből adódó feledékenységet. Sokuknál párhuzamosan egyszerre több csatornán működik a figyelem, emiatt az idegrendszer meglehetősen elfárad. És minél fáradtabb egy ADHD-ban érintett személy, annál hamarabb adódik nehézsége az impulzuskontrollal és érzelemkontrollal – ilyenkor robban, elveszíti a kontrollt. Sok ADHD-s nagyon szórakoztató, szeret a középpontban lenni. És bár a figyelemhiány ott van a fő tünetek között, nem ritka náluk a hiperfókusz sem, amikor számukra érdekes, szeretett tevékenységben órákra el tudnak merülni. Fontos azt látni, hogy az ADHD egyáltalán nem értelmi fogyatékosság, nem intellektuális képességzavar, nagyon sokszor bombasztikus IQ mérhető az érintetteknél. De mindez gyakran nagyon erős alulteljesítéssel kapcsolódik, ami a szétcsúszott időbeosztásnak, csapongó figyelemnek köszönhető és az ehhez kapcsolódó alacsony önbizalomnak tudható be.”
Fotó: pixabay.com
ADHD szupererő
Mert ez a hömpölygő gondolkodás, az asszociációs láncok a többé-kevésbé átlagos idegrendszerrel rendelkezők számára nehezen érthető, gyakran megterhelő. Pedig az ADHD-hoz gyakran társul egyfajta superpower, amiről ritkán beszélnek. „Pontosan ez a divergens gondolkodásnak köszönhető az a fajta ötletesség, újítás, amiből könnyen nőnek ki például startup-vállalkozások – aztán az, hogy ez milyen hosszú életű lesz, már nagyban múlik az illető felnőttségén és felelősségvállalásán, meg a környezetén. De alapvetően ez a fajta divergens gondolkodás nagyon különleges. Gyakran jár együtt őszinteséggel és mély empátiával is. Azért tartom rendkívüli mértékben fontosnak az ADHD-ban érintett gyerekek, felnőttek kezelését, mert ezek a szupererők könnyen elsikkadnak, és gyakran jelenik meg náluk a szorongászavar és a depresszió. Mert hiába jó dolog a sokszínűség, ADHD-val és autizmussal élni nem jó. Sokszor nagyon nehéz számukra a párkapcsolat, nehéz a munkahelyi beilleszkedés.”
Kontrollt vesztve
Az ADHD-re még csak most kezdenek a szakemberek spektrumként tekinteni, az autizmussal kapcsolatban azonban ez talán már ismertebb. Hogy mégis mit is jelent ez pontosan, arról így mesél a szakértő. „Úgy lehet ezt a legjobban megérteni, ha azt mondom: nincs két egyforma, autizmusban érintett személy, ahányan vannak, annyifélék. Mind a figyelem, mind a beszédértés érintett, és a szociális beilleszkedés még jóval nehezebb számukra, mint az ADHD-vel élőknek. Előfordulhat, hogy a gyermek kronológiai életkora 15 év, de van egy ettől jelentősen eltérő értelmi életkora – mondjuk a beszédértésben, beszédészlelésben egy hatéves gyereknek felel meg. De ez egyáltalán nem törvényszerű. Ezeknek a gyerekeknek és felnőtteknek az érzékszerveik gyakran érzékenyebbek, szenzoros integrációs nehézségekkel is küzdenek. Vagyis szúrja őket a pulóver, a címke, érzékenyebb a hallásuk, zavarják vagy épp stimulálják őket a szagok. Az autizmussal élőkre gyakran jellemző ismétlődő, akár kicsit kényszere cselekedetek az önnyugtatást szolgálják, azt, hogy az érintett kontroll alá tudja vonni az idegrendszerét. A szociális nehézségek, az íratlan szabályok fel nem ismerése az egyes agytörzsi funkciók alulműködésével magyarázhatók.”
Fotó: pixabay.com
Segítség – másképp
Sokféle kezelési, fejlesztési lehetőség, módszer létezik ma már. A GEM Tanulási központban különleges módon közelítik meg mind az ADHD-ban, mind az autizmusban érintettek fejlesztését. „Az intelligenciának két nagy oldala van, az egyik az úgynevezett kristályos intelligencia, maga a tárgyi tudás. Az iskolák valójában szinte semmi mással nem foglalkoznak, minthogy ezt a tárgyi tudást öntik bele a gyerekekbe, függetlenül attól, hogy ADHD-ban vagy autizmusban érintettek-e. A másik oldal a fluid intelligencia, ami nem a tanult ismeretektől függ. Ide tartozik a problémamegoldó képesség, a rövid távú memória, a figyelem. Mindkét kórképben gyakran kiemelkedő a fluid intelligenciához tartozó vizuális feldolgozás és a hosszú távú memória azokon a területeken, amelyek az illetőt érdeklik. A figyelem, a hallási feldolgozás, a feldolgozási sebesség, és gyakran a munkamemória is érintett szokott lenni mindkét kórképben. És mi nem a tüneteket akarjuk kezelni, hanem a tünetek fényében választjuk ki azokat a mentális feladatrendszereket, amelyekkel a megfelelő hatást érhetjük el. Persze a megközelíthetőség az autizmusban nehezebb tud lenni, de a tapasztalt terapeuták meg tudnak ezzel birkózni. Mi abban hiszünk, hogy ha ezeket a mély feldolgozó rendszereket helyre rakjuk, azzal hatalmasat tudunk lendíteni az ezekben az állapotokban lévő gyerekeken, felnőtteken. Mert amikor ezek a feldolgozórendszerek megerősödnek, az illetőnek lesz mire támaszkodnia. Jobban tud önmagában bízni. Mert az odafigyelés, a beszédészlelés, a tempós feldolgozás mind „edzhető”, tanulható. És ezekkel az iskola egyáltalán nem foglalkozik. A mai digitális kor is rendkívüli mértékben átszabta ezeknek a feldolgozó rendszereknek a működési mechanizmusát. Azt látjuk, hogy nagyon sok gyereknél bombasztikusan működik a megosztott figyelem, ám a fenntartott figyelem nagyon lecsökkent. Aminek eredményeképp az analizáló, elemző viselkedés nehezített – ahogy a mélyebb átgondolás, elemzés, tűnődés is. Nálunk szükséglet alapú értékelés van, beazonosítjuk a szükségleteket és erősségeket, és ezek alapján egy rendkívüli mértékben személyre szabott, kognitív, emocionális, viselkedésszabályozó fejlesztésen mennek át a gyerekek vagy felnőttek.”
Beszéljük az autizmusról és az ADHD-ról!
Dr. Bohács Krisztina szerint fontos lenne, hogy beszéljünk mind az ADHD-ről, mind az autizmusról, mert nagy szükségük lenne az érintett családoknak arra, hogy nagyobb elfogadással és megértéssel forduljunk feléjük. Sokszor elképesztő terhet jelent az, hogy egyáltalán gondoskodni tudjanak a gyerekekről. Gyakran mind anyagilag, mind logisztikailag rendkívül nehéz megoldani, hogy a gyerekek megkapják a megfelelő fejlesztést. Az, hogy beszélünk erről, hogy segítünk megérteni ezeket az állapotokat, hozzájárulhat ahhoz, hogy a társadalom támogatóbb legyen az autizmusban, ADHD-ben érintett gyerekekkel és családjaikkal – a gyakran tapasztalható ítélkezés és kirekesztés helyett.
Kapcsolódó cikkek
