Sokan emlékeznek arra, milyen gyerekkoruk volt kettő-ötévesen, míg mások csak az iskolás éveikből tudnak felidézni néhány eseményt. “A legkorábbi emlékem egy bizonyos érzés – mesélte Zoltán Nemes-Mozer Mária a HáziPatika oldalon megjelent írásában. – Még csecsemő lehettem, amikor először éreztem magam a szüleim karjaiban. Az emlék homályos és elmosódott, de a biztonság és a melegség még mindig megvan, ha erre gondolok. Ez olyan mélyen beleivódott az emlékezetembe, hogy még most is érzem, ahogy a szüleim körém fonják a karjaikat.” Érdekes, hogy ő ezt követően csak ötéves korából tud felidézni konkrét emléket.
„Kicsi voltam, amikor bővítették a nagyszüleim házát, és véletlenül befalaztak egy egeret. Még napokig kapart, de erről soha nem beszéltek nekem a szüleim. Kamaszként egy családi összejövetelen szóba hoztam, a többiek pedig nagyon meglepődtek. Kiderült ugyanis, hogy kétéves voltam a házfelújításnál” – emlékezett vissza Nóra. Péter első emléke későbbi: „Úgy ötéves lehettem, amikor apám vett nekem egy akváriumot. Éles emlék, amikor reggel felkeltem, és a tegnapi virgonc zebradánió halam kiszáradva feküdt az ágyam mellett. Azóta rühellem az akváriumokat.”
Egyértelmű tehát, hogy az első emlékeink erősek: sokszor valami traumát, vagy épp egy szép, kellemes emléket idéznek fel.
Az agy kitörli az emlékeket, még a jót is
A gyerekkori amnézia okait feltáró kutatások szerint háromévesen még emlékszünk az addig velünk történt eseményekre, nyolc-kilencéves korra azonban azoknak nagy része már elhalványul, majd az agy elkezdi életünk első éveinek eseményeit kitörölni az emlékezetünkből, és a memória szinte teljesen felülírja a hároméves korunk előtti emlékeket. A kutatók szerint a legkisebbek agya is képes tárolni az emlékeket, ám mivel az ezért felelős terület, a hippokampusz akkor még nem elég érett, az emlékek nem maradnak meg olyan hosszú ideig, mint egy felnőttnél.
Az Ausztrál Agy Szövetség más következtetésekre jutott: Dr. Keori Ikeda tudományos munkatárs szerint a felejtést az agyban keletkező neuronok okozzák. A hippokampusz ugyanis folyamatosan, még felnőtt korban is fejlődik és új neuronokat termel, de már lassabban, mint kisgyermekkorban. A neuronok gyors termelődése okolható tehát a folyamatért, az új neuronok tömegei ugyanis megzavarhatják a már kialakult emlékek meglévő hálózatait.
A trauma előhozhat, vagy végleg elrejthet egy-egy eseményt
“Alapvetően a hároméves korunk előtti időszakra valóban nem, vagy nagyon halványan emlékszünk, de hogy ennek pontosan mi az oka, ezzel kapcsolatban nincs egyetértés” – mondta Pál Mónika pszichológus a HáziPatikának. Szerinte a legjobb magyarázat az, hogy életünk első éveiben még nem alakul ki az az emlékezeti rendszer, amit később felnőttként nap mint nap működtetünk. Viszont egy-egy emlékfoszlány, illat, kép megmaradhat abból a korszakból is, főleg, ha valami nagyobb trauma, vagy kiemelkedően szép emlék ér minket.
A cikk további részéből többek között kiderül, hogy mitől függ, hogy később ki és mire emlékszik, hogy miért fordulhat elő, hogy időnként beugrik egy rég elfeledett emlék, és mi lehet az oka annak, hogy akár valami olyasmire is emlékszünk, ami valójában meg sem történt. A teljes írást a HáziPatika oldalán, ITT tudod elolvasni.
Forrás: Házipatika.com
Kapcsolódó cikkek
