Kecskemét központjától tizenöt perces autóútra megszűnik a városi nyüzsgés, és egy teljesen más világba csöppenünk. Mezőgazdasági területek, erdők, mezők, házak. Kisebb-nagyobb családok élnek erre, akik a tanyát választották a belvárosi lakás helyett. Itt él a huszonéves pár, Pogány Mihály, Misu és felesége, Pogány-Bagó Petra. De vajon hogyan kerültek egy jurtába, távol szinte mindentől?
„Örököltem ezt a tanyát, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt bennem kétely, hiszen sokkal kényelmesebb életünk lenne egy lakásban. Tudtam akkor is, hogy hatalmas melóval jár a tanyasi élet, és emellett felújítani egy százötven éves házat, de nem akartam veszni hagyni a birtokot.” – kezdi a történetet Misu, majd Petra is kifejti az ő oldalát:
„Ha panelban laknánk és a szomszédok hallanák, hogy a gyerekem sír, frusztrálna, hogy mit gondolnak. Itt nem hall minket senki, hangosan játszhat Misóka, nincs ebből gond.”
A kertészkedés, növénytermesztés és az állatok gondozása egyikőjüktől sem állt messze. Misu kertes házban nőtt fel, és sok időt töltött itt a tanyán is gyerekként, a nagyszüleinél. Már kamaszkorában az volt az álma, hogy egyszer itt élhessen. Petráéknak pedig hobbitelkük volt, ahová a testvéreivel és szüleivel rendszeresen kijártak, ahogy ő fogalmaz: „így szerencsére nem akkor láttam tyúkot először, mikor kiköltöztem Misuhoz.” Petra tizenkilenc éves volt, amikor a tanyára jött. Édesanyja tudta, apukájának csak akkor merte elmondani, mikor már a kocsiba pakolt. Az elszakadás nem volt egyszerű számára, viszont már nagyon szeretett volna önállósodni: „Szerintem akkor még nem fogja fel az ember, hogy mit vállal, hogy ez mivel jár. Én csak jöttem Antoniettával, az afrikai fehér hasú törpesündisznómmal, és hatalmas szerelemmel.”
Fotó: magánarchívum
Ma már könnyedén mesélnek róla, de az elején – ahogy ők mondják – „nagyon nomád” körülmények között éltek, ami kihívás és építő jellegű volt egyben a kapcsolatuk szempontjából.
„Ez úgy nézett ki, hogy egy szobát tudtunk fűteni a hatból, a konyhában nem volt víz, vödörrel vittük be, és úgy mosogattunk. Hősugárzókkal oldottuk meg, hogy ne legyen hideg a fürdőben, vécében, de télen akkor is csak 5-10 fok volt ott.”
Most tervezik felújítani a házat, hogy sokkal komfortosabb körülmények közé költözhessenek vissza. Mint mondják, nagyon szerencsésnek érzik magukat, hogy egymásra találtak, és közösen, lépésről-lépésre építik az életüket. Először hat- és tizenegy évesek voltak, amikor találkoztak. Közösen népzenéltek, majd tizenhat és huszonegy évesen látták egymást újra, egy tánctáborban. „Afféle külsős voltam ott. Beléptem a terembe egy csomó tinilány közé, ott mindenki szerelembe esett, de leginkább Petra” – meséli Misu, de Petra hangos nevetésére finomít kicsit a történeten: „Na jó legalábbis ezt gondoltam, de az igaz, hogy akkor úgy váltunk el, hogy azt mondtam neki: Petra, ha idősebb lennél, még udvarolnék is neked.” Bár Petra nem lett idősebb, az udvarlás mégis megtörtént, amiből komoly kapcsolat, eljegyzés, majd házasság lett.
„Utólag belegondolva nem agyaltuk túl a dolgokat, talán azért haladunk ennyire az életben.”
“Azt nem tudom, hogy mi lesz negyven év múlva, de azt igen, hogy vagyunk olyan kapcsolatban, hogy ha bármi probléma jönne, akkor képesek leszünk ezt megoldani és megbeszélni. Ez adott nekem egy olyan biztonságot, hogy na, akkor mire várjunk?” – meséli Misu az eljegyzés történetét.
Az ötévnyi korkülönbségről elmondják, hogy még párterápiára is elmentek ezzel kapcsolatban és ma már tudják, hogy egy természetes folyamat a párok összeérési időszaka. Mint mondják, ehhez sok türelem kell, de a jelenlegi helyzetükben, ahol Petra háztartást vezet és gyereket nevel, Misu dolgozik és mindent megtesz a ház körül, kiegyenlítődni látszik a különbség.
A munkamegosztás tehát náluk hagyományos értékeken alapszik, de nagyon rugalmasak ebben. Ami nehezebb fizikai munka, azt inkább Misu végzi el, többször főz Petra, de ha kell Misut is meg lehet találni a konyhában, ahogy Petrát is a kertben. „Várandósan is véstem a vályogfalat” – meséli Petra, majd hozzáteszi, hogy Misóka születése óta ezek a feladatok inkább férjére hárulnak. „Mindenhez ért. Villanyt szerel, betonoz, vizet beköt, bármit megcsinál.”
Fotó: magánarchívum
Misu szerint ez nyitottság kérdése inkább, ahogyan az is, hogy azon töri a fejét, hogyan automatizálhatná a csirketartást, automata itatórendszerrel, meghatározott idejű kapunyitással és zárással. És persze az is, hogy átmenetileg, amíg sikerül felújítaniuk a házukat, egy jurtában laknak. Viszont a modernizáció a Pogány Tanyát sem kerülte el. „Padlófűtés van a jurtánkban.” – kezdi a sztorit nevetve Misu, mert kaptak is erre egy félig negatív kommentet, miszerint ezzel eltávolodnak a természettől. „Nem értem miért kellene a végletekben gondolkodni, ha a 21. században élünk, és megtehetjük, hogy elektromos árammal fűtünk, miért ne tennénk meg? Ha jurtában lakunk, annak egyenlőnek kell lennie a nomád életmóddal?”
Fotó: magánarchívum
Emellett kiemelik, hogy most a tanyavilág “minimumait teljesítik”, mivel jelenleg a felújítás a prioritás. Így tyúkjaik azért vannak, hogy tojjanak, birkáik azért, hogy füvet nyírjanak, ezen kívül semmilyen haszonállatuk nincs. A zöldségek és gyümölcsök gondozására kell még odafigyelniük, amiről Misu így nyilatkozik: „Szellemi munkát végzek, emberekkel foglalkozom. Az meg, hogy utána kapálok egy sort, jól kiegészíti. Arra kell odafigyelni, hogy legyen betervezett pihenésünk is.”
Petra és Misu a korosztályukhoz képest szépen haladnak az életben, viszont a legtöbb húszas éveiben járó fiatal még keresi a párját, gondolkozik a lakhatási lehetőségein vagy éppen csak úgy érzi, hogy megragadt egy szinten. Ezzel kapcsolatban nagy sóhaj után Petra szólal meg először: „Szerintem a mai fiataloknak több szempontból nehéz. Ha nem sikerült párt találniuk az egyetemen vagy a munkában, akkor csak az online ismerkedés marad. Azt tanácsolnám ezért, hogy mindenképpen legyen egy hobbijuk, mert az is közösséget ad.”
„Tanácsolni nem szeretek, mert olyan hű, de sok tapasztalatom nincsen, de azt emelném ki, hogy ne legyen illúziónk a párunkkal kapcsolatban. Mikor összejövünk, örülünk, hogy találtunk valakit, akivel jól megértjük egymást, de ez természetesen nem fog mindig így maradni.”
“Legyünk nyitottak arra, hogy mondjuk összeköltözésnél, kutya befogadásánál, gyerekneveléskor a párunknak egy teljesen más arcát ismerjük meg” – teszi hozzá Misu, aki rávilágít arra, hogy az igényszintet is érdemes átgondolni, mivel úgy látja, hogy sok fiatal azonnal szeretne mindent, és nem adnak lejjebb az elvárásaikból. Pedig az elején sokszor ez elkerülhetetlen, mert csakis lépcsőfokról-lépcsőfokra lehet haladni az életben.
A felújítás után még gondolkoznak azon, mit lehetne kihozni a tanyából. Terveik vannak bőven: rendezvények, gyereknap, táborok és borkóstolás is szóba jöhet. Amiben már most biztosak: értékes élményeket szeretnének ajándékozni bárkinek, aki megfordul náluk.
A szerző gyakorlatát tölti a Central Médiacsoport Gyerekszoba.hu portáljánál.
Kapcsolódó cikkek
