A Hatvani Albert Schweitzer Kórház a Facebook oldalán osztotta meg azt a bejegyzést, amiben egy unoka számolt be arról, hogy bántak a nagymamájával az intézmény dolgozói.
(Forrás: Getty Images)
Mint az a főigazgató asszonynak címzett levélből kiderült, a 95 éves nagymamáját kezelik a szóban forgó kórházban, nem is akárhogy.
„Nemhogy várni, remélni sem mertem”
„Szeretném megköszönni, hogy figyelemmel törődnek nagymamámmal! Minden szava hálás az orvosokról és nővérekről is. Nehezen tudom kifejezni a segítségnek azt a mértékét, amit a kezelésében és ellátásában nyújtanak a hatvani kórházban” – írta az unoka.
Külön kiemelte a szociális támogatás területén kapott személyes támogatást: „amit nemhogy várni, remélni sem mertem”.
Leírta, hogy az első pillanattól kezdve emberséggel, empátiával, kézzel fogható jószándékkal nyújtanak minden elvárhatót meghaladó segítséget a kórház dolgozói, nemcsak az ő nagymamája számára, hanem ebben a nehéz, ismeretlen helyzetben számára is.
Nem egyedi eset
Ahogy arról mi is beszámoltunk, korábban is küldtek már levelet hozzátartozók a hatvani intézmény vezetőségéhez. Tavaly febriárban például egy szintén 90 év feletti néni lánya vetette papírra, hogy kezdetben rendkívül szkeptikus volt, és a köztudatban keringő sok rossz tapasztalat miatt egyáltalán nem bízott abban, hogy édesanyja ellátása megfelelő lesz.
„Napjainkban annyi nehézségről értesülünk, és sajnos tapasztalunk is gondokat az egészségügyi ellátás terén. Vannak azonban olyan pozitív esetek, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül” – írta a kórháznak küldött levélben.
Az idős hölgy hozzátartozója az úton-útfélen hallott rossz tapasztalatok miatt kételkedett, helyzetüket pedig tovább nehezítette, hogy édesanyja hétvégén került be a hatvani kórházba.
„A vasárnapi látogatási napon azonban meggyőződhettem róla, hogy jó kezekben van. Kezelőorvosa körültekintően mérte fel állapotát, nagy odafigyeléssel irányította gyógykezelését, nyugodt stílusa pozitív hatással volt még rám is” – osztotta meg a levélíró, akinek nagy kő esett le a szívéről.
„Az ápoló személyzet annyi törődéssel, empátiával, gondoskodással fordult ezekhez az idős, sokszor magatehetetlen betegekhez, ami nagy elismerést váltott ki belőlem” – folytatta történetüket a családtag, aki 6 nappal később haza is vihette a hatvani kórházból az anyukáját.
„Hálásan köszönöm – a rossz körülmények ellenére is – áldozatos munkájukat! Szeretném, ha Önök is értesülnének róla, hogy olyan munkatársaik vannak, akik kivívják a hozzátartozók elismerését” – zárta kedves sorait a köszönőlevél írója.
Kapcsolódó cikkek
