“Egyszerűen kell cselekedni, szeretetből”
Illés Fanni paralimpiai-, világ- és kétszeres Európa-bajnok úszó. 1992-ben született Keszthelyen, alsó lábszárak nélkül. Megszületése után, fogyatékossága miatt az orvosok azt tanácsolták a szüleinek, hogy ne vigyék haza, inkább hagyják a kórházban. Végül néhány hét után mégis visszamentek érte. Bár azt gondolhatnánk, hogy ezt nehezen bocsátja meg egy anya önmagának és nehezen bocsátja meg valaki a szüleinek, hogy – ha még csak hetekre is – de lemondtak róla, Fanni családjában erről szó sincs: az Anyasorsok podcastban elmondta, hogy sem ő nem hibáztatja a szüleit, sem a szülei nem ostorozzák magukat.
„Anyukám nem emészti magát emiatt, mert tudja, hogy kik a felelősök, kik tehetnek erről. Belevitték egy olyan szituációba, ami méltatlan. Ha valakinek születik egy olyan gyereke, akinek nincsenek lábai, az óriási sokk” – fogalmaz Illés Fanni. „Az élet megy tovább és mindennap tenni kell azért, hogy jobb legyen az élet. Azt hiszem anyukám ezt a stratégiát választotta. Nincs itt semmi látnivaló, a gyerekem lábak nélkül született, és éljük úgy az életünket, ahogyan bármelyik másik szülő is teszi. (…) Ők csináltak valamit nagyon jól, hogy ilyen ember lettem. Egyszerűen kell cselekedni, szeretetből. Nem kell túlgondolni a dolgokat.”
“Mindig jön valaki, aki azt mondja, nem vagyok képes rá”
Az interjúban Illés Fanni elmondja, hogy amikor úszni kezdett, sokan nem hittek benne, amikor pedig gyereket vállalt, akkor sokszor megkapta, hogy nem kéne szülnie, mert a gyereke úgyis fogyatékos lesz, nem fogja tudni ellátni és különben is, nem tud majd a gyerek után futni. Azt mondja, ez azért szíven tudja ütni az embert és elbizonytalaníthatja. Nem lett igazuk a károgóknak, Fanni kisfia, Mór egészségesen, karokkal és lábakkal született. Az édesanyja pedig el tudja látni.
“Ha eltűnnék, nem hiányoznék senkinek”
Ahogy olyan sok édesanya, Fanni is megtapasztalt a szülés utáni depressziót. Egy tökéletes, könnyű terhesség után, egészséges kisbabája született, ám utólag visszagondolva azt meséli, a depresszió már a terhesség alatt elindulhatott benne, éppen azért, mert nem hittek abban, hogy jó anya lesz, folyamatosan azzal támadták, hogy felelőtlenség lábak nélkül gyereket akarni, be fogja korlátozni a gyerek életét. Lassan csúszott bele a szülés utáni depresszióba és csak kisfia másfél éves korában realizálódott Fanninál, hogy valami baj van, amikor azt érezte, sem anyaként, sem sportolóként nem állja meg a helyét, nem teljesít jól. A szakmai, sport közeg sem támogatta eléggé, éppen azért, mert anya lett. Ekkor szégyenérzet és egyfajta feleslegességérzés kezdte gyötörni. Úgy érezte, ha eltűnne, akkor sem hiányozna senkinek. Ekkor jött rá, hogy valami komoly probléma van, amivel szakemberhez kell fordulni.
Az Illés Fannival készült podcastunkat itt tudod meghallgatni:
Kapcsolódó cikkek
