Manapság sok minden miatt aggódhat egy szülő: a közösségi média gyerekekre gyakorolt hatásaitól kezdve, az iskolai bántalmazásig. Az úgy nevezett intenzív szülőség fogalmát 1996-ban hozta be a köztudatba Sharon Hays szociológus. Az intenzív szülőség kéz a kézben jár a helikopter szülőséggel: azaz, amikor egyfelől a szülő mindent megold a gyerek helyett, a feje fölött köröz naphosszat, másrészt beosztja, betáblázza minden idejét, mert félti a csalódástól, kudarcoktól, és mert úgy gondolja, így lesz garantált a felnőttkori sikeressége.
Raquel Herrero-Arias, PhD, a norvégiai Bergeni Egyetem kutatója nemrég arról beszélt, hogy úgy látja, az intenzív szülőség végeredményben az egész család rovására megy. Persze kár lenne tagadni az előnyeit is, ilyen lehet a gyerekkel eltöltött sokkal több idő és így a kötődés, a szülő-gyermek kötelék erősebbé válása, ám vannak hátulütői is.
Az intenzív szülőség ugyanis a fenti jellemzők mellett azt is jelenti, hogy az ilyen nevelést alkalmazó szülő úgy gondolja, folyamatosan szórakoztatnia kell a gyerekét, ritkán bízza másra, gyakran szól bele pedagógiai kérdésekbe a tanárnál, edzőnél. A saját és a család életét csak és kizárólag a gyerek szükségletei, igényei köré szervezi, ebből egyenesen következik, hogy saját jóllétével, a párkapcsolatával alig vagy nem törődik. Magában foglalja az intenzív szülőséget az is, hogy az ilyen anya, apa nagymértékben vesz részt a gyerekük iskolai tanulmányaiban, leckék megírásában, sőt a szociális interakciókban is. Gyakran lépnek közbe, ha úgy ítélik meg, a gyereknek problémája vagy kihívása adódott.
Azt persze senki nem mondja, hogy a gyerekek előtérbe helyezése rossz dolog, a szakértők szerint azonban az intenzív szülőség ahhoz vezethet, hogy a gyerekekre egészségtelen nyomás nehezedik, és a szülők nem önmagukra koncentrálnak, ami kiegyensúlyozatlan életet eredményezhet tulajdonképpen a család minden tagjának, noha a cél éppen ennek elkerülése volt.
A közösségi médiának azonban úgy tűnik, nemcsak abban van szerepe, hogy a szülők féltik a gyerekeiket, hanem abban is, hogy olyan tökéletes képet látnak a szülőségről, ami őket kezdi el nyomasztani. Egy 2024-es Little Sleepies felmérés szerint például az anyák mintegy 73%-a hasonlítgatja magát más szülőkhöz a közösségi médiában, 77%-a pedig arról számolt be, hogy a közösségi média miatt anyai bűntudatot érez.
Kép: Getty Images
Dr. Anna Welsh klinikai szakpszichológus a Parents-nek arról számolt be, hogy több olyan kliense is volt, akiknek mentális egészsége és szülői önbizalma jelentősen javult, amikor kevesebb időt töltöttek a közösségi média felületein. Lauren Canonico pszichoterapeuta egyetért azzal, hogy a közösségi média nagy szerepet játszik a szülők nyomás alá helyezésében. „A tökéletesen becsomagolt tízóraik bemutatásától kezdve az állítólag Montessori módszert alkalmazó, órákig tartó előkészületeket igénylő tevékenységekig, és ezeket normális, mindennapi cselekedetként bemutatva azt éreztetik a szülőkkel, hogy rendkívülinek kell lenni, és nincs helye lemaradásnak” – fogalmazott a Parents-nek.
„Elvárás, hogy érzelmileg tökéletesen szabályozottak, elérhetőek és mindig jelen legyünk” –fogalmazott Dr. Welsh. „Bár ezek dicséretes célok lehetnek, de nem ez a valóság.”
Canonico úgy fogalmaz, hogy számára nem kérdés, hogy ez az állapot, nehézséget okoz a szülőknek. „A világ, amiben élünk, zsúfoltabb, igényesebb és drágább, mint bármelyik korábbi időszak volt”– mondja. „Ugyanazokat a dolgokat várjuk el magunktól, miközben sokkal kevesebb szabadidőnk és jövedelmünk áll rendelkezésünkre, mint a korábbi generációknak.”
Ezek az intenzív szülőség hátrányai
Ahogy Dr. Welsh hangsúlyozza, csodálatos dolog intenzíven törődni a gyerekeinkkel, és részt venni az életükben. A szülő szerepe pedig nyilvánvalóan az, hogy gondoskodjon a gyerekek jólétéről, fejlődési igényeiről és jövőbeli sikereiről – mutat rá Canonico. A hátránya az, hogy ha mindezt túlzott intenzitással tesszük, az valójában stresszhez vezethet az egész család számára.
„A nevelés célja, hogy megmutassuk a gyerekeinknek, hogy szeretik őket” – mondja Dr. Welsh. „Az intenzív nevelés során akaratlanul is azt az üzenetet küldhetjük, hogy csak akkor vagyunk elég jók, ha tökéletesek vagyunk.”
Az intenzív szülői nevelés a szülő saját igényeit sem veszi figyelembe. Tehát nemcsak indokolatlan nyomást helyezünk a gyerekeinkre, ha az egész önértékelésünk tőlük függ, hanem ez a megközelítés a szülők mentális egészségét is megviseli. “Pedig tudjuk, hogy a gyerekek jóllétéhez az egyik legfontosabb dolog az, hogy a szülő jól van” – mondja Dr. Welsh.
Canonico hozzáteszi: „Ha az intenzív szülőség gátolja a saját magunkkal való törődés képességét, akkor mit mutatunk példaként a gyerekeinknek?”
Azt tanácsolják, hogy:
- Nem baj, ha a gyerek időnként unatkozik, ez nem annak a jele, hogy hiányt szenved valamiben. Hagyjuk meg nekik, hogy maguktól kitalálják, mivel töltik az idejüket.
- Engedjük meg nekik, hogy önállóan oldják meg a problémáikat, ahelyett, hogy mindent mi intéznénk el nekik, irányítanánk állandóan az életüket.
- Kerüljük el a más családokhoz való hasonlítgatást.
Végül Canonico ezt a tanácsot adja a szülőknek: “Nehéz lehet engedélyt adni magunknak, hogy kevesebbet tegyünk, de ha a kevesebb tennivaló által többet tudunk nyújtani magunknak és így a gyerekeinknek, az máris győzelem.”
Kapcsolódó cikkek
