Fehér karácsony
Régen sokkal gyakoribb volt, hogy az ünnep hóban érkezett. A vacsora és az ajándékozás előtt szánkózunk egy jót, még világosban. Most epedve várjuk a havat, de nem jön. Értelmezni sem tudjuk a fehér karácsony kifejezést lassan. A gyereket autóba kell ülteteni, és kincskereső jelleggel havat keresni, ha szánkózni akarunk.
Konzum szaloncukor
Megvan a konzum szaloncukor íze? Az igazán retro konzumon még csokibevonat sem volt, az csak később jött be. Volt fehér, rózsaszín és sárga masszás is. Édes volt rendesen! Ha sokáig állt, akkor olyan kemény lett, hogy esélyes volt: a fogunkat is kiszedi. A legtöbben ezzel kezdték a díszítést. Cérnával aggattuk fel, később gémkapcsot hajtottunk szét, azzal akasztottuk az ágakra. A karácsonyfa dísze volt!
Jé, a Jézuska/Angyalka meghozta a fát!
A mi időnkben még nem volt divat, hogy a fát napokkal, hetekkel előtte feldíszítjük. Általában szenteste hozta a Jézuska/Angyalka. Furcsa mód amíg elmentünk otthonról 24-én, pont akkor érkezett mindig teljes pompában. Önmagában már ez is hatalmas meglepetés és csodás ajándék volt! Imádtuk!
Ég a gyertya, ég!
A karácsonyfára gyertyákat is felcsíptetett a Jézuska, amit aztán este meggyújtottunk. Volt, amikor csillagszórókat is feltekertünk az ágakra. Mindet egyszerre meggyújtottuk, és csak bámultuk tátott szájjal a fényeket…
Papírlánc a fán
Készült színes papírból, fóliából is. Utóbbit rajzlapra ragasztottuk (elöl, hátul), majd hosszú kígyókra vágtuk ollóval. Aztán feldarabolva egymásba kapcsoltuk, összeragasztottuk technokollal. Milyen szép volt ez az ezüst színű, nyakláncszerű kígyó a fán! Ráadásul a saját kezünk munkája.
“Emlékkarácsonyfa”
A legtöbb otthonban már “dizájnfák” vannak. „Idén milyen lesz a fátok?” „Fehér!” „Nekünk most kék!” Aztán minkeki szalad beszerezni a legújabb gömb- és girlandkollekciót a közeli multiba. Valahogy másról szól már a díszítés. Most alkotás, meg trend van. Anno viszont olyan dolgokat raktunk a fára, amikhez valamilyen emlék kapcsolódott. „Ezt én csináltam, ezt a tesóm, ezt meg anyával mézeskalácsból, azt meg a suliban technika órán.” Mindenhez fűződött egy emlék. A fa színes volt, változatos, tele érzelemmel, emlékkel. Senkit sem zavart, hogy egy igazi színkavalkád.
Kütyü, tévémentes karácsony
Beszélgettünk, karácsonyi zenét hallgattunk, társasoztunk a szüleinkkel, tesóval. Beszippantott a karácsony hangulata. Ott sertepertéltünk a környékén, mert volt valami semmihez sem fogható vonzereje. Jó volt mellé odakuckózni, az új könyvet forgatni, közben beszippantani a fenyőillatot. Lelopni egy szaloncukrot, zseléset mondjuk. A papírt pedig visszaigazgatni, üresen…
Még ha nehéz is a mai világban kisöpörni az ünnepből a felszínes dolgokat, valójában sok ezek közül még visszacsempészhető a fa alá. Hogy most se arról szóljon a karácsony, milyen és mennyi ajándékot veszünk, és ne is arról, mennyire trendi a karácsonyfa. A varázslat nem ebben rejlik…
Kapcsolódó cikkek
