Öt éve vált el Kovács Patrícia és Gusztos Péter, a SUHANJ! Alapítvány vezetője, akik szülőtársként továbbra is együttműködnek, sőt, kimondottan jóban vannak egymással – ahogy arról a színésznő a Gyerekszoba.hu Anyapercek című podcastjében mesélt Semjén Nórának, az Anyakivan vlog szerzőjének.
A modellt, amit felállítottak, szerencsére egyre több elvált pár követi. A lényege az, hogy mindkét szülő teljes értékű gondviselő, nem ellenfélnek, hanem szülőpartnernek tekintik egymást, hasonló arányban vállalnak részt a közös gyerek(ek) nevelésében.
Ehhez sok minden szükséges onnan kedve, hogy a két fél egyformán feladatának érezze ezt, illetve egymás neveléshez való jogát is elismerjék, már csak azért is, mert – kompetens szülőket feltételezve – a gyermek érdeke is ezt kívánja.
Sokszor nehéz az egykori házastársaknak félretenni az egójukat, de nagyon megéri, mert egymás legnagyobb segítségei éppen ők lehetnek az új helyzetben, amikor külön-külön is helyt kell állni, intézni a mindennapokat, bírni anyagiakkal.
Ha sikerül kialakítani egy jó rendszert, akkor olyan nem várt előnyök is adódnak, mint egy-egy szabadnap, szabad hétvége a „szülőségből”, amire – valljuk be – sokunknak szüksége lenne válás nélkül is.
Ehhez persze az kell, hogy az ember megbízzon a másikban. „El kellett váljak ahhoz, hogy lássam, Péter mindent meg tud csinálni, és nekem nem kell kontrollálni, hogy jó méretre van-e felvágva a répa a dobozban” – mond egy példát, hozzátéve: „szerintem ezt elszúrjuk, én biztos, hogy elszúrtam” – utalva arra, hogy mi, nők talán hajlamosak vagyunk túl sok gyerekkel kapcsolatos feladatot magunkhoz vonni, elvonni a másiktól. De modernizálódhatna a külvilág hozzáállása is: „Ahhoz el kellett válni, hogy Péter rákerüljön az e-mail-címlistára az óvodában, általános iskolában, szülői csoportban, mert az anyával kommunikálnak ezek az intézmények… Nem, apa is ugyanúgy részese az életünknek.”
Kovács Patríciáék úgy alakították ki a heteket, hogy mindkét szülő részesüljön hétköznapokból, de szabadnapokból is. „Lényegében fele-felében vagyunk, nem egy hét itt, egy hét ott – magyarázza a színésznő. – Van egy beosztás, de rugalmasan kezeljük, például ha főpróba-hét van, Hanna többet van náluk, ha utaznak, akkor pedig nálam”. (Így mindkettejüknek maradnak „szabadnapjaik”, amikor ki tudják pihenni magukat, amire szükségük is van, hiszen egyébként korán kelnek, sokat dolgoznak.)
A színművész azért beszél többes számban, mert volt férje már mással él, és Patrícia vele is remek viszonyban van – ahogy meséli. Születésnapoznak, karácsonyoznak, de még nyaralnak is együtt, sőt, Patrícia hivatalos a pár esküvőjére is. Saját magánéletéről sejtelmesen beszél, de valami talán már nála is alakul.
Úgy véli, ha sikerül intelligensen kezelni a változásokat, akkor „meg lehet csinálni törés nélkül”, vagyis meg lehet óvni a kicsiket attól, hogy traumaként éljék meg, ha már nem élnek együtt a szüleik. A színésznő lánya már kilencéves, és szinte mindent meg lehet vele beszélni. „Nálunk nem érv, hogy az anyád vagyok, és azt mondtam. Vannak bizonyos alapszabályok, de nem kell, hogy kiabáljak. Lehet vele egyezkedni.”
Patrícia laza szülőnek tartja magát, de a lényeget talán ezek a mondatai fejezik ki a leginkább: „A gyerekem azt mondja, hogy jól csinálom. Ő egy boldog gyerek.”
A teljes beszélgetést ITT tudod meghallgatni:
Kapcsolódó cikkek
