Egy tanulmány, ami a nagymamák agyműködését vizsgálta, azt sugallja, hogy emocionálisan jobban kötődnek az unokáikhoz, mint a saját fiaikhoz és lányaikhoz, írja a The Guardian.
Az 1960-as évek óta a kutatók azt állítják, hogy az egyik oka annak, hogy a nők több évtizeddel tovább élnek a reproduktív éveiknél, az az, hogy ez növeli az unokáik túlélési esélyeit az általuk nyújtott gyakori fizikai támogatás révén – ez a nagymama hipotézis. Az újabb bizonyítékok arra utalnak, hogy a gyerekek jóllétét és iskolai teljesítményét az életükbe bevonódó nagyszülők jelenléte is javítja.
Hogy jobban megértse ennek a kapcsolatnak a biológiai hátterét, annak érdekében James Rilling professzor, az Emory Egyetem antropológusa és munkatársai 50 nőt toboroztak, akiknek legalább egy, 3-12 év közötti vérszerinti unokája van, és fMRI képalkotóval vizsgálták az agyműködésüket, miközben az unokákról, az unokák szüleiről, és nem rokon gyermekről és felnőttről készült képeket néztek.
„Ami igazán kiemelkedő volt, az agyi területek emocionális empátiával kapcsolatos aktivitása volt” – mondta el Rilling. „Ez arra utal, hogy a nagymamák arra törekednek, hogy átérezzék, amit az unokáik éreznek, amikor kapcsolatba lépnek velük. Ha az unokájuk mosolyog, átérzik a gyermek örömét. És ha az unokájuk sír, akkor átérzik a gyermek fájdalmát és szorongását.”
Rilling korábban hasonló vizsgálatot végzett az apáknál is, miközben a gyermekeik képeit nézték. A nagymamáknál az érzelemfeldolgozó területek, illetve a jutalmazással és a motivációval kapcsolatos területek aktivitása átlagosan erősebb volt, mint az apáké – bár volt olyan apuka, akinél ezeknek a területeknek az aktivitása ugyanolyan erős volt.
Ezzel szemben, amikor a nagymamák a felnőtt gyermekeik képeit nézték, kissé eltérő agyterületeik aktiválódtak: azok, amelyek a kognitív empátiához kapcsolódnak. Ez arra utalhat, hogy kognitív módon próbálták megérteni a felnőtt gyermeküket, nem pedig közvetlenebb érzelmi módon. „Az emocionális empátia az, amikor képes vagy érezni, amit valaki más érez, míg a kognitív empátia az, amikor kognitív szinten megérted, hogy más mit és miért érez” – mondta Rilling.
Ez talán segíthet megmagyarázni azt, amit sok felnőtt gyermek tapasztal a szüleivel kapcsolatban, akik gyakran izgatottabbak az unokáik láttán, jobban örülnek az unokáknak, mint nekik. Rilling szerint ez érthető, és ő úgy véli, hogy a kisgyerekeknek valószínűleg olyan tulajdonságaik vannak, amelyek nemcsak az anyai, hanem a nagymamai agyra is hatással vannak. „Egy felnőtt gyermeknek nincs meg ugyanaz az aranyossági tényezője, ezért fordulhat elő, hogy nem ugyanaz az érzelmi reakció.”
Az eredmények alátámasztják azt az elképzelést, hogy létezhet egy „globális gondoskodási rendszer” az agyban, amely aktiválódik az anyákban – amit külön tanulmányokban vizsgáltak –, az apákban és a nagymamákban is.
Kapcsolódó cikkek
