A vakációt bírjuk nehezebben?
(Kép forrása: Getty Images)
“A nyári szünet kegyetlenül hosszú”
“Milyen gyorsan felnőnek… de mégis milyen k. hosszú velük egy hétvége” – mondta ki az igazságot Bödőcs Tibor humorista. És valóban: az ember imádja a gyerekeit, jó velük időt tölteni, de azért mégis csak a kiskorú emberpalánta a legnagyobb energiamágnes a világon, ami mellett időről időre szükség van a magányos feltöltődésre, illetve felnőtt-társaságra is.
Ez persze tabutéma. “Érezze magát rosszul minden olyan szülő, akinek a nyári szünet nem a felhőtlen pihenés és szórakozás? Akinek elmondhatatlanul nagy szüksége lenne egy kis csendre, vagy hogy tudjon a munkájára, ne adj’ Isten a saját gondolataira figyelni?” – olvasom a kommentek között.
Nincs annyi szabadság, ami elég, ha nincs egy falu az ember mögött
Justin Timberlake és neje, Jessica Biel a covid első hullámának idején szembesült ezzel a valósággal, amikor nem csak az intézmények zártak be, de a teljes őket segítő személyzetet is kénytelenek voltak elküldeni, így az összes gyerekekkel kapcsolatos feladat rájuk hárult. “Heteken át huszonnégy órában összezárva lenni a gyerekeiddel… az azért nem épeszű embernek való kihívás” – nyilatkozták akkoriban, amiért persze komoly virtuális korbácsütés-sorozatban volt részük.
És akkor nekik még – hollywoodi sztárokként – nem is kellett aggódniuk a megélhetés miatt, ami egy átlagos szülőnek – pláne, ha egyedül él – már igen komoly kihívás. “Nálunk nincsenek nagyszülők, nagynénik, sógorok, keresztszülők, nekünk kettőnknek kell megoldani az egész nyarat három gyerekkel. Én állandó délutános vagyok egész nyáron, a férjem állandó éjszakás ilyenkor, hogy valaki mindig legyen a kölkökkel. Már bocsánat, de várjuk, hogy újra találkozhassunk” – akadt ki egy másik szülő.
A túlzott szabadságban szétesnek a napok… és a gyerekek is
Két és fél hónapot igen nehéz tartalommal megtölteni, de sokak számára még az is kihívás, hogy keretet kapjanak a napok. A gyerekek későn kelnek, későn fekszenek, és amíg a szülők dolgoznak, sok esetben idejük nagy részét a képernyő előtt töltik. Ehhez képest valóban jobb egy ügyesen strukturált nap, amiben megvan az ideje mindennek a testmozgástól a tanuláson át a játékig – most legalább a mobiltelefonok bélelt borítékba kerülnek, így a nyáron felszedett képernyőfüggőség egy kicsit enyhülhet.
“Nincs azzal gond, hogy végre fél hétkor kel a gyerek, nem tízkor, és már este 9-kor le lehet tenni, hogy legyen egy kis felnőtt-idő. Lássuk be: a gyereknek kortársak között a helye” – olvasom az érvet, amiben nehéz nem látni a rációt.
A suli az igazi mumus?
Fotó: Getty
A szabadidő hiánya és a rengeteg kötöttség
Az biztos, hogy mire a gyerek öt és hat között hazaér, már hullafáradt. Ha játszik egy órát, utána még várja a házi feladat, aminek többnyire már igen nyűgösen fog neki. Még rosszabb a helyzet, ha iskolán kívüli, délutáni elfoglaltságokat vállalt: akkor gyakorlatilag egész télen sötétben indul, sötétben ér haza.
“Utálom a sulinak a gondolatát is. Reggel korán kelés, rohanás, stressz, délután jó esetben van idő egy óra nyugodt játékra… hogy várhatják ezt egyesek, fel nem fogom… Utálom az egész mókuskereket” – fakadt ki egy anyuka a jó öreg “menjetek jó lassan” mém alatt.
A logisztika kihívásai
Amikor egy háromgyerekes barátnőm kivirult a covid első hullámának karanténidőszaka alatt, nem értettem, mi történik. Aztán megvilágosodott az agyam: persze, hiszen a három csemetét három különböző intézménybe hordja, méghozzá az agglomeráció egyik legtávolabbi zugából Budapest három különböző pontjára. Minden nap fél 4-kor kel és fél 5-kor ébreszti a gyerekeket, hogy aztán este 7 magasságában hazaessenek. Még szép, hogy ehhez képest komoly életminőség-javulás volt az, amit Justin Timberlake és Jessica Biel “nem épeszű embernek való kihívásként” írt le.
“Gyűlölöm a stresszt. Odaérni időben, beszerezni, amit kell, elintézni, ami szükséges, ott lenni, ahol illik… egyszerűen ezt több gyerekkel külön menedzseri állás nemhogy megvalósítani, de már észben tartani is” – szögezte le egy – minő meglepetés! – anyuka, aki ugyan beleizzad a nyári szünetbe, de ott legalább a logisztika körüli stressz miatt nem gyarapodnak az ősz hajszálai.
A szülők túlzott bevonása az iskolai feladatokba
Az iskolarendszerünk úgy van kitalálva, hogy aktív szülői részvétel nélkül brutális hátrányból indul a gyerek. Amikor egy tanár olyan hétvégi házi feladatot ad a harmadikosnak, hogy készítsen összeállítást a szülővárosa nevezetességeiről konkrét adatokkal, akkor nyilvánvaló, hogy a felnőtt fog a gép – és persze leginkább a Chat GPT elé – ülni. Ilyenkor a tanár nem házi feladatot ad, hanem az egész család szabadidejével játszik.
“Nem várom a sulit! Mi, szülők túlságosan be vagyunk vonva, hagyjanak békén a francba, a gyerek dolga az iskola! Nincs kedvem napi szinten e-maileket olvasgatni, hogy mi a franc kell a suliba!!! Ráadásul idén a hetedikes tananyagot kell bevágnom, amihez végképp nem fűlik a fogam” – a valóságban persze az ezt a kommentet író apa is bele fogja magát ásni a másodfokú egyenlet megoldóképletébe, hiszen pontosan tudja: a hetedikes jegyek már beleszámítanak a továbbtanulásba.
Ami azt illeti, van bőven érv a vakáció, és persze az iskola kihívásai mellett is. Számodra melyik az, ami a nagyobb nehézséget okozza a kettő közül?
Kapcsolódó cikkek
