Végre elsős vagyok! – anya-gyerek napló a kezdetekről
Becsöngettek. Nekünk most először - nekem anyaként, a kislányomnak diákként. Egy legalább tizenkét évig, de leginkább életünk végéig tartó utazás első napja: egyfelől betokozódás a néhol bürokratikus, poroszos, sok tekintetben kevés szabadságot adó közoktatási rendszerbe, másfelől viszont az első, idővel millió útnak kaput nyitó kirándulás a tudományok birodalmába. Akárhogy is, mindenképpen izgalmas az első nap az iskolában.
Mi a nehezebb szülőként: a vakáció vagy a suli-időszak?
Vérre menő vitától hangos szeptember első napjaiban a Facebook. Vicces mémek alatt nyírják egymást az emberek: vajon ördögtől való-e várni a tanévkezdést, vagy a suli valóban jobb, mint a vakáció végtelennek tűnő napjai? Mémek és érvek.
Első hét az iskolában – mindaz, amiről nem beszélünk
Első nap az iskolában, elsősként: torokszorító érzés sokszor a szülőnek is. Annyi, de annyi minden van emögött...
Barok Eszter: Az első vakáció kettesben a kislányommal
Eszter nagyon kemény mondatokat ír arról, hogyan csapódott le benne, hogy egyedül maradt a kislányával. Az érzés az első kettesben-nyaraláskor ütötte szíven. Mondatain nem változtattunk, mert igen beszédesek még akkor is, ha egyetlen anyának sem szabadna magát hibáztatnia azért, mert elhagyták a szülés után.
Barok Eszter: Az igazi szabadság nem a gyerekmentességben rejlik
Követek egy amerikai vloggert. Harmincöt éves, digitális nomád, járja a világot. “Minimalista, kutya-anyuka, gyerekmentes” - így mutatkozik be. Utóbbi motívum - a gyerekmentesség - gyakran előkerül a tartalmaiban, általában a stressz nélküli, szabad életmód összefüggésében. Egyre gyakrabban hallom, ahogy nők büszkén vállalják ezt a címkét, miközben sokan a teljes felelősségmentességre asszociálnak.
15-20 órás buszút gyerekkel? Vállald be nyugodtan!
Itt a nyári szünet, mindenki a nyaralást tervezi, esetleg a messze élő rokonokat készül meglátogatni. Az autó, a vonat és a repülő mellett időről-időre felmerül a lehetőségek sorában a busz is, aminek hallatán a kisgyerekesek gyakran a fejüket csóválják: ugyan már, az nem épeszű embernek való. Nos, örömmel jelentem: teszteltem a dolgot, és kellemes csalódásban volt részem!
Négy generáció bizonyítványa, és a könnyek mögötte
Ma harminc éve annak, hogy megkaptam a hatodikos bizonyítványt. Tisztán emlékszem anyám arcára: mint akit leforráztak. Potyogtak a szeméből a könnyek. Én nem sírtam, csak dühös voltam: megértettem, hogy nem mehetek a barátnőimmel a cukrászdába, ahol ők a szüleikkel a kitűnő bizonyítványt ünneplik. De ha tudom, hogy ez az utolsó bizonyítvány, amit anyám láthat, alighanem én is zokogtam volna.
Tradwife-őrület: anyák, akik állítják, a férjük az uruk
A “tradwife” vagy tradicionális feleség fogalma egyre népszerűbb az utóbbi években a közösségi médiában.
“Az illetékes családsegítő szolgálat igyekszik addig a családban tartani a gyerekeket, amíg csak lehet”
Az elmúlt időszak szomorú története a “Nájk család” művésznéven futó szabolcsi roma család kálváriája, akiktől nyolc gyereket emelt ki a hatóság, és ebben vélhetően TikTok-videóik is szerepet játszottak. A jócskán százezer fölötti nézőszámmal rendelkező felvételeken jól látszik, hogy a família alig húsz négyzetméteren húzta meg magát egy fűtetlen, omladozó viskóban, rémes körülmények között.
„Egy esetmenedzserre akár ötven-hatvan család is jut – ennyire lelkiismeretesen figyelni szinte lehetetlen” – név nélkül nyilatkozott egy családsegítő
A kegyelmi botrány megmutatta: meztelen a király, súlyos gondok vannak a gyermekvédelemben. Nem elég azonban a szankciókra fókuszálni, sokkal fontosabb volna a további traumák megelőzése. Ehhez pedig megbecsült szakemberekre, még jobban kiépített jelzőrendszerre és sokkal erősebb alap- és szakellátásra volna szükség. Tizenöt éve van a pályán az a családsegítő központban dolgozó esetmenedzser, aki neve elhallgatását kérve nyilatkozott a Gyerekszoba.hu-nak.
Szoptatás miatt dobták ki a budapesti plázából – miközben erotikus modellek szoptatást imitálva toboroznak követőket
A hét két erős híre közül az egyik: kitessékeltek egy szoptató anyát egy budapesti bevásárlóközpont étterméből. A másik: Instagram-influenszerek szoptatást imitáló fotókkal villantják meg melleiket, hogy több OnlyFans követőt gyűjtsenek be. Ez a két hír tökéletes kortünete annak a kettős mércének, amivel a nőknek – anyáknak – naponta szembe kell nézniük a 21. században.
Apasorsok: „Az életem központja, a mindenem… és kiderül, hogy nem is az én gyerekem. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel”
Azt mondják, akinek az egyik szülője nincs jelen az életében gyerekként, az épp olyan, mintha egy végtagját - a karját vagy a lábát - veszítette volna el. Van, aki nem kíváncsi a kislányára és a kötelező hozzájárulás összegét sem adja hozzá gyereknevelés költségeihez, míg mást nem érdekel a vér szava, a végletekig elmegy azért a gyerekért, akinek papíron más az apja. Apák és lányaik megrendítő története.
Jár a jutalom a kitűnő bizonyítványért – de mi van azzal, akinek esélye sincs rá?
A bizonyítványosztást követő napokban évről évre egyre több étterem, uszoda, élménypark és egyéb népszerű ifjúsági helyszín kínál ajándékot a kitűnő tanulóknak. Ötletes, motiváló promóció, vagy épp ellenkezőleg: a kevésbé sikeres, esetleg nehézségekkel küzdő diákok nyilvános megszégyenítése?
„Régebben a gyerekek sokkal inkább a család védőburkában nőttek fel, mégis valahogy önállóbbak voltak” – Major Mária óvodapedagógus
Sportos, rendszeresen teljesítménytúrázik, tele van kreatív ötletekkel és máig futkározik, szerepjátékozik a gyerekekkel - Major Máriáról, a gyerekek körében ismert nevén Maja óvó néniről nehéz elhinni, hogy hatunokás nagymama, és már 1985 óta – csaknem negyven éve - a pályán van. Dolgozott 90 százalékban roma óvodában, távoli tanyasi oviban és igazi elit intézményben is - sok száz család életébe látott bele. Csaknem 40 éves pályafutása tapasztalatairól, a “régi” és a “mai” gyerekek problémáiról és erősségeiről épp úgy beszélgettünk, mint a szakma változásáról, az óvodapedagógusi pálya kihívásairól.
„Ebben a házasságban négy felnőtt és három gyerek van, és mindenki így boldog” – Edina, egy poliamoriában élő anya
Ki ne gondolna néha arra, milyen szuper volna, ha mindig akadna, aki türelmesen eljátszik vagy leckét ír a gyerekekkel, amíg ő a kádban ejtőzik vagy a férjével beszélget egy fárasztó nap után? Hogy mindig volna idő és pénz mindenre, mert egy nagycsalád gondoskodik erről? Edina és Tibi, Linda és Zoli poliamóriában élnek együtt három gyerekkel, és úgy érzik, még soha nem voltak ennyire boldogok. Edinával beszélgettünk az etikus nemmonogámiáról, és mindarról, amit számukra nyújt ez a fajta kapcsolat.