Január 6-a vízkereszt napja, ekkor zárul le a karácsonyi ünnepkör és veszi kezdetét a farsangi időszak. A katolikus egyház ezen a napon emlékezik meg a napkeleti királyok, vagyis a három bölcs látogatásáról, vízszenteléssel.
De január 6-án megemlékeznek Jézus megkeresztelkedéséről is, hagyományosan vízkereszt volt az ünnepi keresztelések napja. A szentelt víznek mágikus, gyógyító erőt tulajdonítanak. A házakat sóval és szentelt vízzel áldották meg, a pap pedig felírta a szemöldökfára a házszentelés évét és a C.M.B. betűket, vagyis Christus mansionem benedicat, azaz Krisztus áldja meg e hajlékot. A népi értelmezés szerint a háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) G.M.B. kezdőbetűit írják fel szentelt krétával és évszámokkal kísérve.
A néphagyomány szerint, pedig éppen ezen a napon kell leszedni a karácsonyfát, hiszen véget ér a karácsonyi időszak és készülhetünk a farsangra. Ez azt is jelenti, hogy a meghitt ünnepi időszakot felváltja mulatság, ami nem csak az újévet ünnepli, de el is köszön az óévtől. Ha a fa lebontását később kezdjük meg, akkor balszerencsével teli év elé nézünk. Bizonyos helyeken azonban február 2-ig, Gyertyaszentelőig állt a karácsonyfa.
A magyar karácsonyfa állítás hagyományai egyébként egészen a XIX. század elejéig nyúlnak vissza, de, hogy pontosan kinek a nevéhez köthető, arról nincs egyetértés. Annyi bizonyos, hogy Brunszvik Teréz grófnőnek nagy szerepe volt a szokás elterjesztésében: az általa alapított kisdedóvóban 1828-ban állított karácsonyfát. Meglehet azonban, hogy az arisztokrata családokban még ennél is régebben megjelent a feldíszített fa karácsony ünnepén.
Kapcsolódó cikkek
