“Csonttalan, áttetsző és végtelenül rugalmas” – valahol így írják le a medúza stílusú nevelést. Másutt így fogalmaznak: “a gyerekre való ráhangolódás művészete”. Az internet közössége szerint a medúzanevelés “túl megengedő”. Ez elég széles spektrum. Mit jelent valójában medúza szülőnek lenni? – teszi fel a kérdést cikkében a Parents.com.
Mi az a medúzanevelés?
Sok szülő manapság igyekszik maximálisan lekötni a gyermeke idejét, ezért iskola után különóráról különórára fut velük. Sport, zongora, balett… mindegy mi, csak megfeleljenek a külső társadalmi nyomásnak, és gyermekük a lehető legsikeresebbé váljon az életben. A medúza típusú nevelés alapgondolata ezzel szemben az, hogy meghallgatjuk, mit szeretne maga a gyerek, és annak nyomán szervezzük az életét. Ami rendben is van addig, amíg szíve szerint nem mesét nézne egész álló nap a tabletjén…
Milyen egy medúza szülő?
Az ilyen típusú szülő maximálisan odafigyel gyermeke szükségleteire, és végtelenül rugalmas. Például megengedi, hogy gyermeke kihagyjon egy edzést vagy ne írjon leckét, ha épp nagyon szenved miatta. „Amikor a fiam négyéves volt, azonnal beírattuk focizni” – meséli egy szülő. „Nem érdekelte semmiféle csoportos sport, de mindenhol „futballszülők” vettek körül minket, és azt mondtam magamnak, legalább megtanulja, hogyan kell együttműködni másokkal, új készségeket és magabiztosságot fejleszt, és csapatjátékossá válhat! Aztán fél év múlva csak néztem, ahogy a labda elsuhant a fiam mellett, ő pedig szó szerint halottnak tettette magát a pályán – egyszerűen lefeküdt a fűbe. Vagy épp felkapta a focilabdát, és futott vele. Hát igen, elmondhatjuk, hogy nem ez volt a neki való sport.”
Mit tenne egy medúza szülő?
Az anya, akit idéz a cikk, ezután olvasott a medúza-szülőségről, és kipróbálta, hogy teret nyit a különböző tevékenységeknek, de csak akkor, ha a gyereke nem áll ellen. „Az évek során, számos iskola utáni tevékenységet és táborozási lehetőséget kínáltam fel neki a festészettől a spanyolon át az úszásig, a főzésen át a színházig – és pár valóban érdekelni kezdte, például a művészetek. Onnantól csak azt kellett csinálnia, amit valóban szeret. Ez a nevelési elmélet segített meghallgatnom, mire kíváncsi igazán, és más téren is igyekeztem csak olyan családi döntéseket hozni, amelyek figyelembe veszik az ő hangját is.”
Kapcsolódó cikkek
