Kép: Getty Images
Mit ünneplünk valójában nőnapon?
A nemzetközi nőnap a 20. század elején született, amikor nők tömegei álltak ki az egyenlő bérezésért és a társadalmi részvételért. A története a gyárakból, a munkásmozgalmakból és a választójogért folytatott küzdelmekből indul. A nőnapon tehát a nők jogairól, a társadalomban betöltött szerepükről érdemes beszélni és megemlékezni azokról a csodálatos és bátor nőkről, akiknek többek között azt köszönhetjük, hogy szavazhatunk, járhatunk egyetemre, szabadon vállalhatunk munkát.
A nemzetközi nőnapra Clara Zetkin szocialista politikus és nőjogi aktivista tett javaslatot 1910-ben Koppenhágában. A javaslatot elfogadták, és 1917-től ünnepeljük világszerte a nemzetközi nőnapot március 8-án.
Magyarországon ma inkább egyfajta figyelmességként él a köztudatban a nőnap: virág, bonbon, egy mosoly. Ezek fontos, mások szerint üres gesztusok, mert könnyű elfelejteni, hogy a nőnap eredetileg égető társadalmi kérdésekről szólt. És ezek a kérdések ma is léteznek.
A láthatatlan munka, ami működteti a családokat
A magyar nők többsége dolgozik, mégis a háztartási és gondoskodási feladatok jelentős része továbbra is rájuk hárul. A nők még mindig sokkal több időt töltenek az úgy nevezett fizetetlen vagy láthatatlan munkával, úgymint a gyereknevelés, a házimunka, a rokonokkal való kapcsolattartás vagy az idősek ápolása. Ez az a munka, amely nélkül a családok és a mindennapok egyszerűen nem működnének, mégis ritkán számít valódi teljesítménynek. A nőnap talán arról is szólhatna, hogy ezt a munkát végre nevén nevezzük és értékként kezeljük.
Kép: Getty Images
Az egyenlőség még mindig nem teljes
Bár sokat beszélünk az egyenlőségről, a nők és férfiak közötti bérkülönbség ma is létező jelenség Magyarországon. A nők átlagosan kevesebbet keresnek ugyanabban a pozícióban (átlagosan 17%-kal) mint a férfiak, mint a férfiak és gyakrabban dolgoznak alacsonyabb fizetésű szektorokban.
Ehhez társul az “anyasági büntetés”: a gyerekvállalás után sok nő számára nehezebb visszatérni a munkaerőpiacra, vagy lassabban halad előre a karrierje. Még mindig bevett gyakorlat tényként kezelni, hogy egy kisgyerekkel az anya marad otthon, amikor beteg, ezért egy kisgyerekes anya nehezebben talál munkát és még mindig jellemző, hogy állásinterjúkon rákérdeznek a nőknél arra, hogy mikor akar gyereket vállalni, vagy ha már van gyereke, hogy oldja majd meg a munkát, ha a gyereke megbetegszik. Ezt férfiaktól a lehető legritkábban kérdezik meg az állásinterjún.
Az anyák és a szegénység kockázata
A szegénység kockázata Magyarországon különösen magas az egyedülálló anyák körében. Egyetlen fizetésből gyereket nevelni, lakhatást biztosítani, iskoláztatni és mindennapi életet fenntartani rendkívül nehéz feladat. Ezzel függ össze egy fájdalmas jelenség is: a kórházban hagyott babák problémája. Vannak nők, akik nem azért mondanak le gyermekükről, mert nem szeretnék őt, hanem mert olyan mélyszegénységben élnek, hogy nem látják a lehetőségét annak, hogy felneveljék. Egyetlen anyától (és persze apától) sem lenne szabad elvenni a gyerekét pusztán azért, mert szegény.
Menstruációs szegénység: egy tabutéma
A nőket érintő problémák között egyre többször kerül szóba a menstruációs szegénység is: akiknek komoly nehézséget jelent a menstruációs higiéniai termékek megvásárlása. Ez nem csupán egészségügyi kérdés, hanem társadalmi ügy is.
Szülészeti erőszak: még mindig egy kevéssé látható probléma
Kevesebb szó esik róla, de sok nő beszél olyan tapasztalatokról, amikor a szülés során nem kaptak megfelelő tájékoztatást, támogatást vagy tiszteletet. A szülészeti erőszak fogalma éppen ezekre a helyzetekre utal. A szülés életre szóló élmény. Nem mindegy, hogy egy nő ebben a kiszolgáltatott helyzetben biztonságban érzi-e magát, hogy tisztelik-e a méltóságát és döntési szabadságát.
Kép: Getty Images
Zéró tolerancia a párkapcsolati erőszakkal szemben
A nőket érintő legsúlyosabb társadalmi problémák közé tartozik a párkapcsolati és családon belüli erőszak. Bár egyre többet beszélünk róla, még mindig sok eset rejtve marad. A nőnapnak arról is szólnia kellene, hogy egyértelmű legyen: a bántalmazásnak nincs helye sem a párkapcsolatokban, sem a családokban. A zéró tolerancia nem szlogen kell legyen, hanem valódi társadalmi alapelv. A nők akkor fogják biztonságban érezni magukat, ha egyetlen nőnek sem kell attól félnie, hogy a társadalom, az arra hivatott szervek nem védik meg, bagatellizálják a problémáját.
Nőnap lehetne több is
A tulipán kedves gesztus. A csokoládé is. De a nőnap igazi jelentése nem a virágcsokrokban van, hanem abban a kérdésben, amelyet ilyenkor fel kellene tennünk: hogyan élnek ma a nők Magyarországon? Mennyire könnyű vagy nehéz anyának lenni? Mennyire lehet összeegyeztetni a munkát és a családot? És mennyire engedjük meg a nőknek, hogy saját életútjukat – például gyerek, házasság nélkül – válasszák?
A nőnap akkor válik valódi ünneppé, ha nemcsak köszöntjük a nőket, hanem komolyan vesszük a mindennapjaikat is: a munkájukat, a biztonságukat, a méltóságukat, a döntéseiket– az év minden napján.
Kapcsolódó cikkek
