A nyári szünet első hete legyen a pihenésé (fotó: Getty Images)
A nyári szünet első hete nagy váltás mind a szülők, mind a gyerekek számára. Természetesen sok múlik azon, mik a család aktuális lehetőségei. Máshogy alakul a hét, ha nincs, aki otthon maradjon a gyerekkel, ezért táborba megy. Másképp akkor, ha a szülő otthonról dolgozik, és akkor is, ha a nyári szünet kezdetével egyidőben már ő is meg tudja kezdeni a jól megérdemelt szabadságát.
Ami azonban a közös kellene, hogy legyen mindegyikben, az az, hogy fontos lenne a gyerekek számára valódi pihenést, kikapcsolódási lehetőséget biztosítani. De mi is ez valójában? Erről dr. Szigeti Réka egészségfejlesztő szakpszichológus, a Lélekkel az Egészségért Alapítvány kuratóriumi tagja, a Sulinyugi program szakmai vezetője mesél a Gyerekszoba.hu-nak.
Hangolódjon a szünidőre
„A saját tapasztalatom az, hogy a nyári szünetben a táborok szuper élményeket kínálhatnak. Nagyon jól érezhetik magukat a gyerekek ebben a kevésbé szigorúan strukturált környezetben. De ha megoldható, az első héten jobb egy kicsit ingermentesebben pihenni, és lehetőséget biztosítani arra, hogy kevesebb dolog vegye a gyerekeket körül.
Persze pontosan tudom, hogy ez sok minden függvénye, a szülőnek ilyenkor sok mindent kell mérlegelnie. Ha például pont akkor van az a tábor, ahová a gyereke nagyon szeretne menni, az nyilván elsőbbséget élvez. Gyakori az is, hogy az iskolában vannak az első héten táborok, ami az ismerős környezet, a barátok, ismerős felnőttek miatt jó választás lehet az olyan gyerekeknek is, akik más táborba esetleg nem vagy bátortalanul mennének.
De ha nincs ilyen kötelezettség vagy lehetőség, akkor én inkább azt javaslom erre az első hétre, hogy ez egy pihenősebb időszak legyen. Amikor a gyerek egy picit tud strukturálatlanul csak úgy nézelődni, szemlélődni, akár csak feküdni a saját szobájában, és egy kicsit ráhangolódni a nyári szünetre.”
dr. Szigeti Réka egészségfejlesztő szakpszichológus
Átmenet a rendszerből a szabadságba
Az átmenet biztosításában sokat segíthetünk mi, szülők is, persze attól függően, mennyi idős gyerekről beszélhetünk. „Tarthatunk egy olyan napot, amikor átrendezzük, rendszerezzük a szobát, elpakoljuk a sulis cuccokat – javasolja szakértőnk. – Minél idősebb a gyerek, annál nagyobb önállóságot lehet neki adni ebben. Jó, ha ezzel a rendezkedéssel, szanálással átérzi azt, hogy most egy kicsit leteszi a feladatait, és felkészül a szünetre.”
„A pihenés, vagyis amikor csak lazulunk és »nem csinálunk semmit«, gyereknek és felnőttnek is elengedhetetlen. Része kell, hogy legyen a mindennapjainknak. És jó, ha van időnként egy hosszabb időszak, amikor ezt meg tudjuk adni magunknak. A gyerekeknek ez a nyári szünet. Talán a gyermeki lét legszebb pillanatai, amikor tényleg még mindenféle felelősség és követelmény nélkül csak úgy »lébecolhatnak« a gyerekek azzal az érzéssel, hogy szabadok. Fontos, hogy átérezzék a semmittevés szabadságát, és benne lehessenek a nyári szünet időtlenségében.”
Mennyi programot szervezzünk az első hétre?
Szülőként szeretnénk, ha a gyerekünk minél jobban élvezné a nyári szünetet – és ezért sokan hajlamosak az első hetet telezsúfolni programokkal, hogy „berobbantsák” a vakációt. De valóban arra van szüksége ilyenkor a gyerekeknek, hogy folytatódjon a pörgés, programról programra hurcoljuk őket? Akár azon az áron is, hogy a munkánk miatt ezt ilyenkor még nehéz megoldanunk?
„Ez valóban fontos kérdés – hangsúlyozza dr. Szigeti Réka egészségfejlesztő szakpszichológus. – Ez az a helyzet, amikor a kevesebb egészen bizonyosan több. Az overparenting, vagyis a túlzott szülői gondoskodás, a gyerekre való »rátelepedés« nem igazán hasznos. Persze ez életkor függvénye is, hiszen a kisebb gyerekek esetén jobban kell strukturálni az időt. De nem kell mindig nagy volumenű programokban gondolkodni. Az első héten tökéletes az is, ha »csak« a játszótérre vagy a közeli parkba megyünk, akár egy kis baráttal.
Nem kell más, több program ilyenkor, legyen elég az, hogy ott vagyunk, kint vagyunk, jól érezzük magunkat. Vagy hogyha már nagyobb a gyerek, engedjük el őt biciklizni, bandázni, akár a közeli parkba. De otthon is lehetnek együtt a barátjával, az is rendben van. Egy kisebb gyereknek még segíteni kell, hogy legyen valaki, akivel közösen tölti az idejét, de egyáltalán nem szükséges, hogy ez minden nap egy trambulinparkban vagy egy extrakülönleges játszóhelyen legyen.
Ha olyan a munkahelyünk, hogy nem probléma a gyereket bevinni, és ő elég nagy már ehhez, ez is jó megoldás lehet. Legalább a kicsi is belelát abba, milyen is anya, apa munkája. Vigyen magával olvasnivalót, kifestőt, valamilyen foglalkoztatót, Rubik kockát vagy bármit, amivel el tud molyolni.
A lényeg, hogy ne feltételezzük szülőként, hogy nekünk most, a szünet kezdetével minden egyes napra valamilyen nagyon extra dolgot kell biztosítanunk a gyereknek.
Sok esetben azt látom, hogy a szülők ilyenkor körülbelül egyszerre szakácsok, animátorok, tanárok, fejlesztők – rengeteg szerepet magukra vállalnak, ami senkinek sem jó.”
Akkor jó a nyár, ha mindenki élvezi
„A szünet elején a gyerekeknek már az is jól fog esni, hogy nem kell időben felkelni, egy kicsit ráhangolódhatnak a saját ritmusukra. Bőven elég ilyenkor, ha együtt készítünk reggelit, vagy az uzsonnát az udvaron, közeli parkban piknikezve esszük meg. Nem kell mindig flancos helyre vinni a gyereket.
Amire most, a nyár elején a legnagyobb szüksége van, az a szabadság, egy kis lazítás, a kötöttségek elengedése, és néhány laza közös program. Szóval ne csak akkor legyünk szülőként elégedettek magunkkal, ha program programot ér már az első héten. Sokkal jobban tesszük, ha odafigyelünk a gyerekünk igényeire, de a sajátunkra is. Annyi és olyan programot szervezzünk, amit és amennyit mindenki élvezhetőnek és pihentetőnek talál.”
A délig alvás belefér?
Nyilván elcsúszik egy kicsit az alvási ritmus a nyári szünetben, de mennyire szabad ebben engedni a szakértő szerint?
„Jó, hogy ilyenkor a gyerekek kicsit jobban a saját ritmusukra tudnak hangolódni, az alvás tekintetében is. Nyilván a nyári szünetben kicsit később fekszünk le, de nem javaslom, hogy nagyon átcsússzunk a végletekbe, és nagyon belemenjen a lefekvés az éjszakába, mert nagyon nehéz lesz majd a visszaállás. Maradjon a viszonylag időben történő lefekvés prioritás, némi rugalmassággal.
Nyugodtan be lehet iktatni csillagnézős családi programot, éjszakai sétát egyszer-egyszer, ezek nagyon jó közös élmények. De a rendszer azért alapvetően maradjon meg, mert az segíti az alvásminőséget és mennyiséget is megtartani, ami nem csak a testi, de a lelki jóllétük egyik alapköve is.
Persze a kamaszokkal más lehet a helyzet, egy-egy időszakra beleférhet, hogy többet buliznak, sokáig társasoznak vagy online játékot játszanak, és aztán sokáig alszanak. De teljesen »bedobni a gyeplőt« náluk sem ajánlott, alapvetően érdemes tartani egy határt az esti lefekvésben. És majd augusztus vége felé pedig biztos, hogy fontos lesz az iskolai mindennapokhoz igazítani majd újra fokozatosan a ritmust az alvásban is.”
És mi a helyzet a képernyőidővel?
Talán ez a legnehezebb téma, amiben a legkevésbé egyszerű mértéktartásra ösztönözni a gyerekeket. „Valóban az az aranyszabály, hogy minél többet mozogjon a gyerek és legyen társaságban – ajánlja dr. Szigeti Réka. – Fontos, hogy maradjon meg az online-offline egyensúly, a szünidőben is. Ebben nagyon különbözőek lehetnek a családok keretei, szabályai.
A szakemberek véleménye mindig az, és magam is maximálisan egyetértek ezzel, hogy az nem fog ártani, ha kevesebb időt tölt a gyerek a gép előtt. Tehát valahogy próbáljuk meg inkább csökkenteni ennek a mennyiségét.
De ne az legyen a legfontosabb, hogy hány órát vagy percet töltött a gyerekünk a képernyő előtt, hanem nézzük meg ennek a motivációs hátterét.
Mert lehet, hogy a gyerek azért bújja a tabletet, mert egyébként nincsenek barátai, nincs hova menjen, nincs kivel elüsse az időt és ez az egyetlen dolog, ami számára kikapcsolódást nyújt. , hogy gépezik. Ilyenkor ez egyfajta menekülés, és lehet, hogy áll a hátterében valamilyen más szorongás, vagy valamilyen szociális nehézség, bármi más – és akkor ez viszont fontos, hogy abban segítsünk, azt oldjuk fel.
A közösség fontos
Más a helyzet akkor, ha egyébként van a gyereknek egészséges szociális élete, vannak barátai, találkozik velük, eljárnak biciklizni, bulizni, játszani egymáshoz, megbeszélik, hogy mi történt velük. Mert akkor az online játékban is egy kicsit a közösségi életet éli meg a gyerek, és az online világ is teret ad ennek. Akkor abban benne van a versengés, a közösség, a készségek fejlesztése, és maga a játék öröme.
De a lényeg szerintem, hogy mindig segítsük és bátorítsuk, hogy legyenek a gyerekeinknek offline kapcsolatai. Vagyis hogy ne csak online találkozzon a haverokkal, hanem hívjuk át őket, vagy bátorítsuk őket valamilyen találkozóra. Ha kisebb a gyerekünk, akkor ebben nagyobb szerepünk lesz, és érdemes erről beszélgetni a többi szülővel. Megbeszélni, hogy segítsük a gyerekeket azzal, hogy közös programokat szervezünk, és az ne csak a „gépezésről” szóljon, játsszanak mást is, ösztönözzük a kreativitásukat. A szülőtársakkal való együttműködés ebben szerintem sokat segít. Az online játékok tiltása helyett jobb út lehet azok észszerű szabályozása, és hangsúlyosan az offline kapcsolatok bátorítása és segítése.”
Kapcsolódó cikkek
