A gyereknevelés sokszor kifejezetten nehéz és hálátlan műfaj, ami a kritikusabb időszakokban ismétlődő feladatok és kötelességek monotóniájává (ebédbefizetés, bérletvásárlás, fegyelmezés, szülői értekezlet, fogorvosi ellenőrzések…) szürkül. A közösségi médiát elárasztó posztokat látva sokszor mégis az érzésünk támadhat, hogy más szülők számára mindez nem tűnik nyűgnek, sőt kifejezetten élvezik a cseperedő porontyaikkal járó újabb és újabb kihívásokat.
Pedig ez koránt sincs így.
Elég csak beütnünk a Google keresőbe a „Megbántam, hogy…” szavakat, és a következő kép tárul elénk:
Úgy tűnik, a gyerekvállalással és neveléssel kapcsolatos vívódásaink erős lenyomatot hagytak az online térben is.
Miért érezzük azt időnként, hogy képtelenek vagyunk megbirkózni a gyermekeinkkel járó feladatokkal és kihívásokkal? Miben mutatkozik meg az, hogy egy szülő csak nyűgnek éli meg a szülőséget? És milyen következményei lehetnek annak, ha egy gyerek folyamatosan azt érzi, teher a családjában, és a szülei minimális figyelmet sem szentelnek neki?
Egy szülő, egy pedagógus és egy pszichológus szakértő segítségével jártuk körbe a témát.
Amikor nyűgnek éljük meg a gyereknevelést – egy szülő gondolatai
Mónika, aki egy kamaszlány édesanyja, maga is úgy véli, hogy a gyermeknevelésben is sokféle periódus váltja egymást, és bizony előfordul, hogy – a legnagyobb jószándék ellenére is – időnként elszakad a cérna, és tehernek éljük meg az egészet.
A dackorszakban, az ezerszer elmondott szabályok áthágása viszi az őrületbe a szülőt, a kamaszkor idején pedig azt érezzük, hogy:
„elveszítettük az irányítást az életünk fölött, az eddigi nevelésünk mintha mind kudarcba fulladt volna”.
Mónika szerint azonban nem a gyerek tehet arról, hogy időnként a hátunk közepére kívánjuk a szülőséggel járó feladatokat, hanem az a komplex helyzet, amiben minden nap helyt kell állnunk.
„Volt, hogy munka mellett tanultam ki azt a szakmát, amiben dolgoztam – ez egy nehéz időszak volt. Összeegyeztetni a munkát, az iskolát az iskolás gyerekeddel, a férjeddel, a szaladó háztartásoddal. Hogy a fenébe ne lenne nyűg ilyen helyzetben a gyereknevelés?
Lepasszolt kamaszgyerekek – így látja a középiskolai pedagógus
Diána, aki középiskolai tanárként dolgozik, egészen megdöbbentő képet festett le azokról a magukra hagyott és lepasszolt kamaszokról, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerül.
Tapasztalatai szerint a középiskolás gyerekek nevelésében csak minimálisan vesznek részt a szüleik, akik sokszor egész egyszerűen nem tudnak mit kezdeni egy kamasszal.
Példaként említette meg azokat a családokat, ahol az anya és az apa külföldön dolgozik, míg a gyerek itthon van egyedül, és legfeljebb csak a szünidőben találkoznak vele. Sőt! Sok gyerek a barátjánál/barátnőjénél lakik életvitelszerűen, ami egyrészt nagyon kényelmes a szülőknek, hiszen addig sincs otthon, másrészt ott van egy másik szülő, aki foglalkozik vele.
A pedagógus szerint gyakori, hogy a tehetősebb gondviselők pénzzel kompenzálják a nevelés hiányát – ezek a gyerekek sokszor tiszteletlenek, felvágnak az anyagi helyzetükkel, és nincsenek igazi, mély kapcsolataik. De a tanárnő úgy látja, hogy sokszor az elvált szülők is macerásnak tartják a gyereknevelést: “pingpongoznak” a gyerekkel, aki csak sodródik és sehol sincsen otthon igazán:
„Ezek a gyerekek sokszor késnek és hiányos felszereléssel jönnek iskolába, mert mindig máshol vannak a dolgaik, emellett többet is hiányoznak, mert kihasználják a szülőket.”
A magukra hagyott és lepasszolt gyerekeknek számos esetben a pedagógusok a támaszaik, akik temetésre vagy akár a szülőszobára is elkísérik a tanítványukat, ha az élet úgy hozza.
A tanárnő egy emlékezetes esetet is megosztott velem:
„Egy 10 évvel ezelőtti osztályomban az egyik kislány annyira kiütötte magát egy buliban, hogy mentőt kellett hívni hozzá, és kórházba kellett szállítani, ahol kimosták a gyomrát. Én mentem be hozzá, és én vittem neki tisztálkodó szereket, törölközőt, fehérneműt(!), pizsamát. Az édesanyja európai körúton volt a pasijával, és mivel túl drága volt az út, nem akarták félbeszakítani azt. Azt hiszem, talán 4-5 nap múlva érkezett haza.”
Miért nyűg a gyereknevelés a szülőknek? – a pszichológus véleménye
Ezt a problémát szakemberként elsősorban a nem tervezett terhességből született gyermekek esetében tapasztaljuk; de olyankor is megfigyelhető, amikor a leendő szülők egészségesek, el is indultak a pozitív családtervezés útján, de még nincsenek – anyagilag, mentálisan vagy lelkileg kellően felkészülve – a gyermekvállalásra. Ha hiányoztak a minták (pl. a szülők csonka családból származnak, vagy családjukban transzgenerációs traumák fordulnak elő akár több generációt átívelően is), ott szintén gondok adódhatnak a gyereknevelés körül – mutatott rá Zádori-Gyapjas Zita tanácsadó szakpszichológus, gyermek, serdülő és felnőtt emdr practitioner és relaxációs gyakorlatvezető.
Az, hogy a gyermek csak teher a családban, könnyen összekapcsolódhat a szülők mentális betegségével (pl. egy kezeletlen szülés utáni depresszióval, vagy egy alapbetegségként fellelhető mentális, neurológiai vagy az életminőség jelentős romlásával járó más betegséggel).
Figyelmeztető jelek és teendők
Amikor terhessé válik a gyermeknevelés a családban, annak a szülő részről az állandó vagy fokozódó ingerlékenység, a gyermek elhanyagolása és bántalmazása lesz a figyelmeztető jele. Ha a szülőnél fennáll valamilyen alap mentális betegség (pl. szorongás vagy depresszió), akkor az a tünetek rosszabbodását válthatja ki – emelte ki a szakpszichológus. Mindenképpen érdemes a szülők figyelmét felhívni a problémára – általában az óvónők, pedagógusok szoktak leggyorsabban reagálni ilyen helyzetben, de egy jól együttműködő szülő esetében a rokonok támogatása is sokat jelenthet. Ugyanakkor könnyű „rálépni” egy bizonytalan kötődésű szülő „tyúkszemére”, ezért hiába akarunk nekik jót, sajnos ellenállásba, tagadásba, sőt támadásba is ütközhetünk – tette hozzá Zádori-Gyapjas Zita.
Súlyosabb esetben – amennyiben gyermekbántalmazást észlelünk környezetükben –, akkor akár névtelenül is tehetünk bejelentést a legközelebbi gyámhivatalnál.
Hogy hat az elhanyagolás a gyermekre?
Ha a pszichotraumatológiai-biológiai alapok felől közelítjük meg az elhanyagolt, bántalmazott gyermekeknél jelentkező következményeket, akkor esetükben az agyban található – az érzelmek feldolgozásában fontos szerepet játszó – amygdala nevű szerv elsorvadását, kisebbedését lehet megfigyelni – magyarázta Zádori-Gyapjas Zita, aki hozzátette, hogy emiatt ezeknek a gyermekeknek az érzelmi intelligenciája is elmarad a többiekéhez képest, valamint érzelemszabályozási nehézségek (pl. dühkitörések, agresszió, egyéb deviáns viselkedések) léphetnek fel nálunk.
Ha a kötődési mintázatok mentén vesszük górcső alá a következményeket, akkor az a gyermek, aki azt érzi folyamatosan, hogy csak kolonc a szülei nyakán, az a bizonytalan kötődési stílusúak viselkedésmintázatait mutatja gyermekként továbbá később szülőként és párkapcsolataiban is.
Kötődési mintázatok
Az anya és gyermeke közötti kapcsolat vizsgálata az 1970-es években felkapott kutatási téma volt.
Alapvetően kétféle kötődési mintázatot különböztetünk meg: a biztonságos és a bizonytalan kötődést.
A biztonságos kötődés a legideálisabb eset, amikor a gyermek valamint a későbbi serdülő és felnőtt könnyen képes kialakítani bizalmi kapcsolatokat, és képes egyedül is biztonságban és jól érezni magát.
A bizonytalan kötődés tovább osztható almintázatokra: a szorongó-aggodalmaskodóra, elutasító-elkerülőre és a bizalmatlan-elkerülőre.
Kötődési mintázatok
A szorongó-aggodalmaskodó kötődési stílusban a szorongás megélése jelenik meg. Felnőttként nem érzi egyenrangúnak magát az illető a párkapcsolataiban, erősen igényli a partner érzelmi megerősítését, fokozott érzelmi válaszokat ad és lobbanékony.
Az elutasító-elkerülő mintázatban jellemzően a függetlenségre törekednek az érintettek, nincs igényük a szoros érzelmi kapcsolatra, gyakran kerülik is ezeket, jellemző rájuk a védekező attitűd.
A bizalmatlan-elkerülőknek nagy nehézségeik vannak a másokban való bizalom megélésével. Vágynak a szoros érzelmi kapcsolódásra és egyben félik is, továbbá nehezebben viselik, élik meg a saját érzelmeiket.
A kötődési sérülések pszichológiai értelemben véve mélyek, viszont az ember fejlődése során lehetőség van szakmai segítséggel a „gyógyulásra”, így akár egy párkapcsolatban, vagy a saját gyermek születése után is képes regenerálódni ez a sérülés – zárta gondolatait a szakértő.
Forrás: Gyerekszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
