Fotó: YouTube/Magabiztos Szülők Podcast
Pál Márton és férje a Magyarországon élő nagyjából 2100 szivárványcsalád egyike, akik két örökbefogadott gyermeküket nevelik. A nyolc éves Andrist másfél éves korában tudták magukhoz venni, lányukat, a három éves Hannát pedig születése óta nevelik.
A családjogi aktivista a Család az család mozgalom alapítójaként, valamint a Szivárványcsaládokért Alapítvány kurátoraként fontosnak tartja, hogy megmutassa, ők is ugyanúgy élik az életüket, mint bármelyik másik család.
Pál Marci a Magabiztos szülők podcast vendégeként Bojti Andrea gyermekpszichológussal beszélgetett arról, hogyan lehet elfogadó gyermekeket nevelni. Mindketten egyetértettek abban, hogy az LMBTQ kérdéskörét sok egyéb téma mellett nem kell letuszkolni a kisgyerekek torkán, elég ha az életkoruknak megfelelően, röviden közlünk velük dolgokat anélkül, hogy részletezni kezdenénk olyan fogalmakat, mint a leszbikus, meleg, homoszexuális vagy transznemű.
Azt gondolom, hogy a gyerek korának megfelelően kell kommunikálni erről. A 3 évesünkkel még abszolút nem beszélünk erről, nem is gondolom, hogy rájuk tartozik ez a kérdés, de még a 8 évesemmel sem beszélünk arról, hogy valaki meleg vagy nem meleg. Arról beszélgetünk, hogy valaki fiúként a fiúkat szereti, lányként a lányokat, valakinek két apukája van, valakinek két anyukája, de a legtöbb pár az egy fiú meg egy lány és egy anyuka meg egy apuka és ez így van rendjén, ez a normális. És valószínűleg neked is feleséged lesz
– mondja Pál Marci, aki szerint érzésekről kell beszélgetni, nem pedig szexuális felvilágosítást tartani.
„Sokan próbálják ezt egy szexuális felvilágosítással összemosni, de ez nem arról szól, hogy ki kivel szexel, mert ez mindenkinek a magánügye. Engem sem érdekel, hogy ki hogy csinálja a négy fal között. A szexualitásnak a beemelése ebbe az egészbe szerintem tök káros, teljesen felesleges erről beszélni. Amiről kell beszélni, az az, hogy azok az érzések, amik bennünk vannak, hogy fiúként fiúba szerelmes az tök oké és hogy valószínűleg te nem leszel meleg, mert erre elég kicsi az esély, de ha úgy van, akkor nekem az teljesen oké. Az a fontos, hogy boldog legyél, pont, kész lezárva. Erre a megerősítésre van szüksége a gyerekeknek és nem arra, hogy a szájukba adjunk fogalmakat.”
Pál Marci szerint a szülő legfontosabb feladata, hogy biztonságos közeget teremtsen a gyerekének, hogy őszinte tudjon lenni. Azt is hozzáteszi, hogy sokan nagy ügyet csinálnak ebből a témából, pedig ha a szülő nem tolja a gyerekére a saját előítéleteit és bizonytalanságát, akkor a kicsik ezen egyáltalán nem akadnak fenn. Példaként említi, hogy lánya bölcsis társai ugyanolyan szülőként kezelik őket és tudják, hogy Hannának „apa” és „apu” van és ugyanolyan különbséget tesznek köztük, mint másoknál az „anya” és „apa” között anélkül, hogy ez bárkinek gondot okozna.
Elég arról beszélni, hogy ki hogy szereti a másikat, de ezt sem szabad túltolni. A gyerek nyelvén, nem a kontextusából kiragadva kell ráerőltetni ezeket a beszélgetéseket, hanem hétköznapi beszélgetésen belül érdemes ezekről beszélni és nem felfújni a dolgokat.
A teljes beszélgetést IDE kattintva nézheted meg.
Kapcsolódó cikkek
