Az olyan szülői fegyelmezések, mint egy suhintás, egy pofon, egy ütés vagy az ordibálás és a kiabálás a magyar családok többségében elfogadható nevelési eszköznek számítanak – írja a 24.hu az IDEA Intézet kutatása alapján.
Az IDEA Intézet kutatói olyan, nyilvánosan elérhető, a családon belüli gyermekbántalmazás témájához kapcsolódó online beszélgetéseket, kommenteket elemeztek, amelyek egy év távlatban – 2023. július 30. és 2024. július 29. között – fogalmazódtak meg az online térben.
A kutatás fontosabb megállapításai:
A beszélgetésekben megjelenő szülői viselkedések és felfogások négy, különböző karaktermintázatot mutattak annak alapján, hogy a hozzászólónak milyen gyermekkori élményei voltak, illetve, hogy felnőttként miként vélekednek a gyermekek nevelési célzatú, fizikai bántalmazásáról. E szerint vannak azok, akiknek nincsenek gyermekkori tapasztalatai a bántalmazásról, és ők maguk is elítélik a gyerekekkel szembeni fizikai agresszió minden formáját. Vannak, akik gyermekként maguk is átéltek ilyesmit és szülőként is elfogadhatónak tartanak egyes nevelési célzatúnak gondolt fizikai bántalmazási formákat. A harmadik típus a tapasztalati úton elítélők: ők maguk elszenvedői voltak a gyerekkori bántalmazásnak, és elutasítják azt. A negyedik csoport pedig az eszköz nélküliek: van gyerekkori tapasztalatuk és ezekhez a mintákhoz nyúlnak, mert nem tudnak megbirkózni bizonyos helyzetekkel.
Sok hozzászóló szerint a szülők helyzete nehéz, mert gyakran egyáltalán nincs segítségük a gyereknevelésben, sokan bizonytalanok, illetve úgy érzik, hogy a gyermeknevelés kapcsán túl nagy nyomás nehezedik rájuk.
Az online térben megfogalmazott vélemények alapján a többség elfogadhatónak tartja az olyan „nevelési célzatú” bántalmazási formákat, mint a suhintás, a pofon vagy az ütés. Mutatjuk, milyen arányban:
A kutatás alapján a magyar társadalom nem egységesen gondolkodik a gyerekek nevelési célzatú fizikai bántalmazásáról, kivéve, ha rendszeres és durva fizikai agresszióról van szó, ami tartós sérülést okoz a gyereknek.