Risztov Éva: Annyival tartozom anyukámnak, hogy azt soha nem tudom visszaadni

Három éve vagy a Nemzeti Sportrádió reggeli magazinjának egyik műsorvezetője. Hány órakor keltél ma?

Négy harminckor. (Nem gond, hozzászoktam, mert gyerekként hatkor már az uszodában voltam.) Ittam egy kávét, és átnéztem a sporthíreket. Előző este kapok ugyan egy összefoglalót a sporteseményekről, de annyi minden történhet a világban, amikor nálunk éjszaka van… muszáj képben lenni. Tízig rádióztam, aztán a Gyarmati Dezső Uszodába indultam, ahol az úszóiskolát vezetem.

Ez a napi munka, de tartasz motivációs előadásokat is.

Minél többször van, annál jobb, mert imádom. Ilyenkor magamról, az életemről, a sportról beszélek, arról, hogy kemény munkával bármi lehetsz, bármilyen célt elérhetsz.

A te történeted Hódmezővásárhelyen kezdődött, amikor 1991-ben odalátogatott Egerszegi Krisztina.

Így van, még nem voltam hatéves, amikor a nagy tömegben odafurakodtam hozzá, megfogtam a kezét, és mindenhova vele mentem. A hivatalos eseményekre már nem kísérhettem el. Sírva fakadtam, hogy haza kell menni. Krisztina leguggolt hozzám, és vigaszul megígérte, hogy küld ajándékot. Egy hónap múlva jött is postán a csomag, benne egy fürdőruha, és egy plüssállat egy nekem írt kedves levéllel, melyeket ma is őrzök. Felvettem a fürdőruhát, és odaálltam anyukám elé: olimpiai bajnok leszek! Másnap el kellett vinni az uszodába, hogy beírassanak egy tanulócsoportba.

Fotó: Fülöp Máté

Családodnak van valami köze a vízi sportokhoz?

Nem sok, anyukám pedagógus, apukám – aki sajnos már nem él – kétkezi munkás volt. Van egy bátyám, aki már kétszeres apuka, és szép családi életet él. Őt is elvitték a szüleink az uszodába, de neki túl hideg volt a víz.

Ma is úszol?

Évek óta egy métert sem, még a munkahelyemen sem. Én egész fiatalkoromat az úszásnak szenteltem, emiatt nincsenek is gyerekkori barátaim, legfeljebb úszótársak, mint Gyurta Dani. De nem bánom, mert azt csináltam, amit szerettem, és mert volt egy célom, az olimpiai arany, amit elértem. Ha pedig elérted a célodat, akkor máshova helyeződik a fókusz. Ráadásul én annyi mindenről mondtam le a célom miatt… most mindet bepótolom.

Maradjunk még pár gondolat erejéig az úszásnál. Ha azt mondom, London, mi jut elsőként eszedbe?

Hogy ott nyertem az olimpiai aranyat 2012-ben, és hogy azóta egyszer visszatértem a brit fővárosba, megnéztem azt a tavat, ahol úsztam, s ami oly sokat jelent nekem. Ma már máshogy néz ki a helyszín, amint akkor, nincsenek lelátók, nincs annyi ember, park veszi körül. Furcsa volt így látni, mert nem így él az emlékezetemben. Ugyanakkor ott állva még jobban átértékeltem azt, hogy nem lehetek elég hálás a családomnak a sok-sok támogatásért. Háttértámogatás nélkül ugyanis nincs siker, az én eredményeimben ott van a szüleim munkája, napi áldozathozatala is. Igyekszem ezt meghálálni anyukámnak, annak, aki huszonhét évig reménykedett abban, hogy a gyermeke álma valóra válik, és aki ezért mindent megtett.

Emiatt ajándékoztad neki azt a hajóutat, melyet A Konyhafőnök VIP című tévéműsor második helyezettjeként nyertél?

Ez így van, de ez csepp a tengerben, mert annyival tartozom anyukámnak, hogy azt soha nem tudom visszaadni. Az a célom, hogy neki soha ne legyen semmi gondja az életben, és hogyha bármi történne vele, akkor ott legyek mellette, s ha kell ápolom. De szerencsére itt nem tartunk, makkegészséges és igen aktív.

Fotó: Fülöp Máté

Közel laktok egymáshoz?

Ő Budapesten él, én pár éve költöztem ki egy pilisi faluba. Szó szerint az erdő mellett élek a kutyámmal, Marcipánnal. Ő egy kis westi kutyus, két és fél éves, és az a feltétel nélküli szeretet, melyet tőle kapok, elképesztő.

Marcipán az első kutyád?

Korábban családi kutyáink voltak, de ő az első, akit én vállaltam, akit én nevelek. Megígértem neki, hogy soha nem kell lemondania semmiről, rólam sem, úgyhogy jön velem mindenhova.

Övé odahaza a kert?

Inkább az enyém, ugyanis imádok kertészkedni, idén már a saját magam által nevelt palántákat ültettem ki azokba a magaságyásokba, melyeket én eszkábáltam össze. Gyerekként láttam a nagyszüleimet gyümölcsöt meg zöldséget termeszteni, de hát akkor nem arra figyeltem, így aztán most tanulom ennek a csínját-bínját. És minden percét élvezem. De nem könyvekből tanulok, abból szerintem nem lehet. Hanem a szomszédaimtól, két csodálatos embertől, akik már régóta ott élnek. Sokat beszélgetünk, én pedig iszom minden tudásukat.

Mit tanultál tőlük és mit a saját károdon?

Tőlük többek között azt, hogy a növénytermesztésnél arra is figyelni kell, hogy nem mindegy, milyen a talaj összetétele, milyen az időjárás a kertben, a saját káromon meg azt, hogy nem lehet fürtös paradicsomból szószt készíteni, mert nem egyszerre érik be. Vicces emlék ez ma már, amin csak nevetek, habár akkor nagyon bosszankodtam. Egyszóval a legfontosabb a tapasztalat a türelem, és a természet iránti alázat. Meg, hogy legyen egy jó minőségű láncfűrészed.

Főzőkanállal a kezedben el tudlak képzelni, de láncfűrésszel nehezen…

Fakanál többet van a kezemben, ezt tény, általában két három napra főzök előre magamra, nagyobb adagot meg akkor, amikor a barátaim jönnek hozzám. De a láncfűrészem életem leghasznosabb ajándéka volt, karácsonyra kaptam abban az évben, amikor beköltöztem. Én ugyanis fával fűtők odahaza, és jó sok farönk túl nagy ahhoz, hogy beférjen a kazánba, fejszével meg nehéz feldarabolni. Szóval jól jön az a fűrész.

Fotó: Fülöp Máté

Ha már az ajándékozás szóba került, augusztus 30-án leszel negyvenéves. Hogy éled meg az idő múlását?

Nem foglalkozom vele, azzal sem, hogy negyven leszek, mert jól érzem magam. Úgy élek, ahogyan akarok, és főleg békében önmagammal. De látom, mi zajlik a világban, aggódom is miatta, leginkább azért, mert olyan sok gyűlölet van az emberekben szerte a földön… Nem értem, miért kell gyűlöletben élni, meg akarom érteni, miért van ez, s hogy miként lehet az embereket, a generációkat összehozni úgy, hogy szeretetben éljenek. Sok ember- meg önismereti témájú könyvet olvasok, nagyon érdekel ez a téma.

Azt mondod, megtaláltad a lelki békédet. Éva, mikor vagy a legboldogabb?

Amikor otthon a tornácon ülök, és nézem a tájat. Órákig el tudom nézni a természetet, és mindig rácsodálkozom, hogy mennyi színe van a zöldnek.

Kapcsolódó cikkek

Család Illés Fanni: „Sokkal támogatóbban kellene bánni az élsportoló édesanyákkal, mert nemcsak magukért edzenek, hanem egy országot képviselnek”

Család Rózsa: Anya vagyok, de nem csak az

Család Gyerekét szoptatva nyert ultramaratont egy 43 éves anya

Család Pilates gyerekeknek: nem véletlenül van ennyi felnőtt rajongója, a kicsiknek is szuper ez a mozgásforma