Fotó: Getty Iamges
A szülés az élet egyik legmeghatározóbb pillanata. Ám sajnos nem mindig csak az új kis élet érkezését kísérő boldogság miatt. Egyre több szó esik arról a bizonyos sötét oldalról is, amit szülési traumának nevezünk. De mit is jelent ez pontosan? Hogyan ismerjük fel a jeleit, és mi a teendő, ha mi magunk vagy valaki a környezetünkben megtapasztalta?
Amikor trauma a szülés
A szülési trauma vagy szülészeti erőszak előfordulása akár 55 százalék is lehet, leggyakoribb formája pedig a beleegyezés nélküli beavatkozás – derül ki a Journal of Clinical Medicine című folyóiratban megjelent 2024-es globális felmérés eredményeiből. Dr. Pácsa Szilvia nőgyógyász 2017-ben megjelent cikkében írja: „évente Magyarországon 90-95 ezer szülés történik, és a statisztikák alapján jó eséllyel több tízezer nőt, akár 50-80%-ukat éri olyan trauma, amiből hónapokig, akár évekig tart a gyógyulás.” Mi az, ami a szülés során ennyire meghatározó lehet, mégis ilyen kevés szó esik róla? Erről mesélt Barna Ágnes a Gyerekszoba.hu-nak.
Mikor beszélhetünk szülési traumáról?
A szülési vagy szülészeti trauma olyan testi-lelki sérülés, amely akár már a várandósság alatt, vagy a szülés során, illetve a gyerekágyas időszak végéig következik be. Ami sokszor nem is, vagy nem csak abból adódik, hogy milyen komplikációk léptek fel a szülés vagy a várandósság során. Sok esetben inkább ellátásból fakadó, rendszerszintű problémákat takar. Amelyek lényege, hogy a kismama kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érzi magát.
Olyan beavatkozások történnek, amikről őt nem tájékoztatják, vagy nincs ezeket illetően döntési helyzetben – gondoljunk itt a császármetszések magas arányára, vagy a gátmetszésre. Sokszor történik érzelmi manipuláció. Nem ritka sajnos a durva hangnem, a kommunikáció vagy épp az empátia hiánya az egészségügyi csapat részéről. Ami a közös ezekben, az a szubjektív anyai megélés: mintha ő nem lenne jelen az egész folyamatban.
Barna Ágnes traumakonzultáns
Mennyire gyakori ez a helyzet, és mennyire jellemző, hogy az anyukák tudatában vannak később annak, hogy mi is történt velük?
Sokkal több az érintett, mint amennyiről tudni lehet. És még sokkal többen vannak azok, akik csak sejtik, hogy probléma van, hogy valami nincs rendben a szülést követően, de nem feltétlenül tudják a szülőszobán történtekhez kapcsolni ezeket az érzéseket. Gyakran hallják a kismamák a szülést követően, hogy „Örülj, hogy egészséges a babád!”. Vagy: „Az a lényeg, hogy megvan a baba.” De lehetnek ennél durvább mondatok: „Ne hisztizz”, „Lépj már túl rajta”.
Gyakran van elbagatellizálva az a szomorúság, düh, kétségbeesés, becsapottságérzés, amit a kismamák a szülés alatt vagy után éreznek.
Sokszor akár jóindulatból biztatja erre őket a környezetük, azt gondolva, az segít, ha nem foglalkozik ezekkel a nehéz érzésekkel. Pedig egyáltalán nem ez lenne a jó megoldás.
Ezek szerint ezeket az érzéseket nem elhallgatni vagy elnyomni kell, hanem beszélni róluk? Hogyan lehet segíteni egy szülési, szülészeti traumát átélt nőnek?
Legelőször is azzal, ha meghallgatjuk őt. Ha teret engedhet annak, hogy elmesélje, megélje azt, ami vele történt. Ha odafigyelünk arra, hogyan érez mindezzel kapcsolatban, mi bántja. Igenis gyógyító ereje lehet annak, ha végre kimondhatja, hogy „Úgy érzem, engem átvertek, nem erről volt szó, nem erre készültem, senki nem mondta, mi és miért történik”. Hogy arra számított, a szülőszobán támogatni fogják, érte történnek a dolgok, közben pedig a feje fölött döntöttek, vagy elfogadhatatlanul bántak vele.
Milyen jelei lehetnek a szülési traumának?
– Jellemző a flashback, amikor a nő újraéli a szülés pillanatait.
– Jelentkezhetnek rémálmok.
– Előfordulhatnak olyan fizikai tünetek, mint a szívproblémák, gyomorfájdalmak.
– Megjelenhet szorongás, pánikrohamok.
– A szülés utáni depresszió is gyakran együtt jár a szülési traumával.
– Sokan elkerülnek mindent, ami a szüléssel kapcsolatos, például a szülészetet, a kórházakat, de még a babával kapcsolatos beszélgetéseket is.
Milyen következményei lehetnek később egy ilyen szülésélménynek?
Később nagyon meg tudja határozni például, mennyire érzi magát kompetensnek és hozzáértőnek a nő anyaként. Van, aki nehezebben tud emiatt kapcsolódni a babájához, vagy úgy érzi, nem is igazi anya valójában. Jelentkezhetnek párkapcsolati problémák, szexuális nehézségek, önértékelési problémák, párkapcsolati nehézségek, a baba elfogadásával kapcsolatos problémák.
Eddig arról beszéltünk, hogy az anya környezete hogyan tud neki segíteni azzal, hogy meghallgatja. Sokat segíthet azonban a sorstársak közössége is – te is egy ilyen közösséget hoztál létre.
Igen, van egy nyilvános Facebook-oldalam, a Szülési traumán innen és túl – Barna Ági oldala, és egy ehhez kapcsolódó zárt csoport. Az a küldetésem velük, hogy információt nyújtsak, és végre teret adjak ezeknek a történéseknek, ezeknek a megéléseknek.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a nők tudjanak erről, hogy mi a trauma, milyen sokféleképp tud jelentkezni a hatása. És hogy erősítsen bennük, hogy ők nem hibásak, hogy nem ők tehetnek róla.
Fontos, hogy felismerjék, hol van az a pont, amikor segítségre van szükségük, és honnan ismerik fel akár a PTSD-nek, a poszttraumás stressz-szindrómának a jeleit.
Miért olyan fontos a közösség ereje?
A sorstársközösségben zajló beszélgetések és információátadás segít az érintetteknek, hogy lássák, nincsenek egyedül. És nem ők vannak „rosszul összerakva”, nem ők azok, akiknek rosszul működik a testük, vagy túlérzékenyek. Hanem ez egy létező dolog, amivel lehet dolgozni. A csoport hangvétele, a posztjaim azt erősítik a résztvevőkben, hogy van remény a feldolgozásra, ki lehet ebből jönni, nem kell, hogy ez a nehéz állapot megmaradjon.
Tartok személyre szabott traumatudatos szülésélmény-konzultációkat. Itt megoszthatják az érintettek az élményeiket, és kifejezetten traumatudatos szemléletben olyan új szempontokat kapnak, amelyek segítségével akár máshogy tudják látni a történteket.
Mit jelent az, hogy traumatudatos szemlélet, és mi valójában a trauma?
A trauma alapvetően nem az esemény objektív tényein múlik, hanem azon, hogy a személy hogyan éli meg a helyzetet és az milyen hatásokat vált ki belőle. Bár bizonyos események – mint például az erőszak, balesetek, műtétek vagy a mozgáskorlátozottság – hajlamosabbak traumát okozni, a végeredmény attól függ, hogy az érintett kapott-e támogatást a történtek feldolgozásához, vagy egyedül maradt a nehézséggel.
A traumatudatosság éppen ebben rejlik: a szakember vagy támogató személy nem kérdőjelezi meg a traumatizált ember szavait vagy érzéseit. Nem bagatellizálja el a történteket, hanem teret ad a szomorúságnak, dühnek, gyásznak és minden más érzésnek. Ez a fajta elfogadás, empátia és megtartó erő a legfontosabb abban, hogy a trauma ne okozzon tartós pszichés zavarokat.
Egy konzultáción soha nem vonom kétségbe a hozzám forduló szavait, érzéseit. Nem kérdőjelezem meg, hanem elfogadom, hogy az ő szempontjából ez a valóság. Nem bagatellizálom el az érzéseit. És ha szükségesnek látom, akkor szakemberhez, pszichológushoz, pszichiáterhez irányítom. Gyakori, hogy olyan fordul hozzám, aki már pszichológussal dolgozik, és a TRE® nevű traumaoldó módszert szeretné tőlem megtanulni, ami nagyon jól kiegészíti a hagyományos pszichoterápiát.
Mi ez a módszer? Hogyan segíthet a trauma oldásában?
A TRE®, azaz Trauma Releasing Exercise egy testfókuszú módszer. Tehát itt nem beszélgetünk, hanem a test „dolgozik”. A lényege, hogy egy speciális remegési választ váltunk ki a testben, ez a neurogén remegést, az egészséges idegrendszer öngyógyító mechanizmusa.
Minden emberben ott van a képesség, hogy a stresszt, a feszültséget ki tudja remegni magából – szó szerint. Ez egy evolúciós örökség, az állatoknál könnyen megfigyelhetjük.
Gondoljunk csak a szilveszteri petárdázás miatt remegő kutyusokra. Vagy a macska elől megszökött, remegő egérre, aki utána elszalad, mintha mi sem történt volna – és nem szenved PTSD-től, pedig elég nagy traumán ment át.
A trauma során nem történik más, mint hogy az izmok megfeszülnek, összehúzódnak, védekező pózba húzódik össze a test. És az izmok ezt a feszülést „eltárolják”, a test erre emlékszik. A neurogén remegés ezt a feszültséget nagyon finoman és fokozatosan ki tudja oldani a testből. Az a fajta „vészhelyzeti készültség”, ami egy poszttraumás állapotban folyamatosan megvan, végre elkezdhet oldódni, csökkenhet a stresszhormonok termelődése, és az idegrendszer egy nyugodtabb állapotba kerülhet.
Hogyan kell elképzelni egy ilyen foglalkozást? Hogyan váltható ki a remegés?
Ehhez nem kell semmilyen különleges képesség vagy tudás. A neurogén remegés tudatosan elindítható néhány egyszerű nyújtó, jógaszerű gyakorlattal. A foglalkozásokon nem történik más, mint hogy teret adunk ennek a remegésnek, és hogy ezáltal a test elengedhesse magából a feszültséget.
Én providerként ezt a folyamatot támogatom és kísérem, figyelek arra, hogy kliens jól és biztonságban érezze magát. Nem keressük a katartikus helyzeteket, nem akarjuk, sőt kerüljük a traumáknak az újraélését mind a szavak, mind a testemlékezet szintjén.
Olyan ez, mint egy nagyon érdekes tánc, engedjük és felfedezzük azt, amit a test szeretne megtapasztalni. A TRE® módszer önsegélyező technika, vagyis néhány egyéni vagy csoportos kísért alkalom után már önállóan végezhető. Többnyire ehhez 4-6 alkalom szükséges, ez elég ahhoz, hogy megtanulja az illető a remegés elindításán felül a szükséges önszabályozást is.
Mire számíthat, aki elsajátítja ezt a módszert, majd megfelelően és kitartóan gyakorol?
Az első és leggyakoribb pozitív mellékhatás, amit vissza szoktak jelezni, hogy az alvásminőség javul. Megszűnnek a rémálmok, kevesebb lesz az éjszakai ébredés, mélyebb lesz az alvás. Csökken a szorongás, ritkulnak majd el is tűnnek a kellemetlen emlékbetörések. Egyfajta önbizalommal, nagyobb derűvel és reménnyel teli állapot jön létre. Tudni kell, hogy ez nem egy gyors módszer, amivel hirtelen nagy változásokat lehet elérni. Ez lassan, de biztosan építkező technika.
Van még egy módszered, amely a szülési trauma feldolgozását segíti, egy új kártyacsomag. Mesélj erről.
Ez egy megerősítő üzeneteket tartalmazó kártyacsomag. Minden kártya egyik oldalán egy pozitív megerősítés található, amely a szülési traumából való felépüléshez kapcsolódik. A kártyák hátulján pedig található egy magyarázat is, amely a mondat mélyebb megértését segíti mélyebb traumaelméleti magyarázatokkal.
Hogyan érdemes használni?
Lehet a reggeli vagy esti rutin részeként elolvasni egy-egy üzenetet. Vagy össze lehet kötni meditációval, légzőgyakorlattal, relaxációval. Lehet szakemberrel is használni, csoportos foglalkozásokon is elő lehet venni, és az adott témával dolgozni. Akár egy következő terhességre, szülésre készülve is nagyon hatékony tud lenni az egyes témák átgondolása, átbeszélése.
Mi a legfontosabb üzenet, amit a szülési traumát átélt nőknek mondanál?
Azt üzenem neked, hogy nem vagy hibás. Ami történt, arról nem te tehettél. És nem vagy egyedül. Minden érzésed jogos. Engedj teret ezeknek az érzéseknek, oszd meg őket. Keress sorstárs közösséget, barátnőket, családtagokat, akik meghallgatnak, akik nem kérdőjeleznek meg. Te nem áldozat vagy, hanem egy túlélő, aki képes a gyógyulásra.
Kapcsolódó cikkek
