A Facebookon már most szembe jönnek olyan sírva röhögős, fotós kommentek, amiből kiderül: a Mikulás itt-ott egy kanna benzint hozott. A karácsonyi listára is sajnos tényleg indokoltan kerülhet fel hamarosan a marmon kannás benzin/dízel hatalmas piros szalaggal átkötve. Lassan nehezebb hozzájutni, mint egy méregdrága játékkonzolhoz.
Persze ahány család, annyiféle körülmény, lehetőség. Aki nagyvárosban lakik, jó tömegközlekedéssel ellátva, vagy helyben van minden, könnyebben megoldja autó nélkül a mindennapokat. Aki azonban olyan helyen él – külváros, agglomeráció, kisebb település –, ahol “döcögős” a tömegközlekedés, távol van a bevásárlási lehetőség, a munkahely, az iskola, annak sokkal frusztrálóbb a jelenlegi, szürreálisnak ható üzemanyaghiány.
Pár évvel ezelőtt elképzelni sem tudtuk, hogy egyszer majd azzal kell szembesülnünk, nincs benzin, dízel a kutakon. Hogy gyomorgörccsel kell órákig keresgetni lelőhelyet, és bízni benne, addig még kibírja a szinte porzó tank. Gyerekkel még inkább nyugtalanító a helyzet. Dupla aggódás.
Autó nélkül nehezebb az élet
Annáéknak “csak” a munkába járás miatt kell az autó, a mindennapokat a gyerekkel “helyben élik”. A munkahelyre jutás könnyebb, gyorsabb autóval, több idő jut a családra. Ha nem lesz, akkor persze újratervezés kell: „Mi jelen esetben szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Sosem szerettem, hogy lakótelepen lakunk, de most elképesztően jól jön, hogy szinte minden megközelíthető gyalogszerrel. 5 percre az iskola, az óvoda. Van kisbolt, patika, zöldséges és pékség. A férjem miatt viszont izgulunk, mert ő napi szinten ingázik Budapestre. Nálunk a városban alig van üzemanyag, nem csak a hatósági áras, de a “drága” is elfogyott a kutakról, mert az elmúlt napokban mindenki igyekezett betartalékolni. Nekünk még van egy fél tank benzinünk, és minden nap próbálkozunk, hátha szerencsével járunk majd. Ha nem, akkor jön a tömegközlekedés és a bicikli…”
A fővárosban élő Gabiék életében már most is vegyesen zajlik a logisztika: tömegközlekednek és autóznak. „Mérges vagyok és aggódok is, hogy 2022-ben ott tartunk, nincs elég üzemanyag a kutakon” – fakad ki. „Képesek vagyunk autó nélkül is élni, már most is csak akkor használjuk, ha muszáj, de jó lenne, ha ez a döntés továbbra is a mi kezünkben maradna. Valahogy az is szöget ütött a fejemben, hogy megint azok szívnak, akik nem a legtehetősebbek: utóbbiak már rég minimum hibridben ülnek, de inkább elektromosban. De mi van azokkal, akik pl. a beteg, fogyatékos gyereküket hordják speciális iskolába, fejlesztésre? Akik a 80 éves anyjukat viszik kezelésre? Mi maximum 15 perccel korábban indulunk, és összességében dupla annyi ideig utazunk naponta, de velük mi lesz? És a mentőkkel, tűzoltókkal, BKK buszokkal?”
Bevásárlás, családlátogatás autó nélkül? Nem mindenhol lehetséges
Virágéknál kevésbé megkerülhető az autó. Persze az élet azon területein, ahol tudtak, már tömegközlekedésre álltak át: „A gyerekeim Szegeden tanulnak, a férjem pedig szintén Szegeden dolgozik. Ez napi 60 km-es ingázást jelent számukra, amit eddig autóval oldottunk meg.
Amióta ekkora bizonytalanság van az üzemanyag körül, áttértek a tömegközlekedésre (a férjem vonatozik, a gyerekek busszal járnak be), de így is aggódunk, hogy ne legyen gond az utazással; ezért fontolgatjuk régóta, hogy beköltözünk Szegedre”
– vázolja a helyzetet és a terveket Virág.
Nincs mit tenni, van, amihez egyszerűen kell a kocsi.
„Jelenleg az üzemanyaghiány főként a bevásárlás kapcsán okoz fejtörést, mert itt, helyben (egy kisvárosban élünk) rettentő drága minden, így szintén a megyeszékhelyre járunk be 10-14 naponta nagybevásárlást intézni. De ettől is rosszabb érzés, hogy nem tudom, eljutunk-e idén karácsonykor apukámhoz, aki 200 km-re lakik tőlünk. Ezért a férjem, amikor csak adódik, feltankolja a kocsit (bár ez egyre nehezebb).”
Hasonló helyzetben vannak Brigiék is. Számukra szintén nem működik a logisztika autó nélkül. Így nyomasztja őket is erősen az üzemanyag körüli káosz: „Az agglomerációban lakunk egy nagyközségben. Ugyan a férjem két településsel arrébb dolgozik, én pedig jelenleg itthon vagyok a harmadik babánkkal, a mindennapi életet így is csak autóval tudjuk normálisan megoldani. A településen vonat nem jár, busz közlekedik 1-2 óránként, de például a 15 kilométerrel arrébb lévő bölcsibe csak 2 átszállással, 1 óra alatt tudnánk elvinni a középső lányunkat” – meséli Brigi.
Már a pandémia is rákényszerített minket, hogy az életünket máshogy szervezzük. Ahova nem muszáj, oda azóta nem megyünk, elterjedt a home office, és próbálunk sok mindent otthonról menedzselni. A benzinárak, üzemanyaghiány e felé terel most is. Brigiék is egyszerűsítenek az életen, már amin tudnak:
„A bevásárlásokat, ügyintézéseket már régen optimalizáltam (akkor időbeosztás miatt, most az üzemanyag miatt is szerencsés). Amit lehet, online rendelek, emellett heti egyszer megyek a közeli nagyvárosba, ami busszal, babakocsival, csomagokkal szintén nem kis kihívás lenne. A környékünkön több benzinkút hónapokkal ezelőtt bezárt, és az elmúlt egy hétben a maradék kutakon is akadozik az ellátás, emiatt természetesen aggódunk. Szerencsés, hogy két autónk van, az egyik dízel, a másik pedig benzines, mert legalább az egyik fajta üzemanyagból eddig mindig találtunk a környéken.
Régebben én hajlamos voltam az utolsó előtti pillanatig húzni a tankolást, most már fele tanknál rátöltök, amint tudok, biztos, ami biztos.
A férjemet pedig áldom, amiért spórolási szándékkal évekkel ezelőtt átalakíttatta az autóját úgy, hogy LPG üzemű is legyen. Persze az utóbbi időben az LPG ára is megugrott, és a hatósági áras benzinhez képest nem igazán érte meg olyan kutat vadászni, ahol lehetett azzal tölteni, de most megint jó menekülési opciónak bizonyulhat.”
Autó nélkül nehéz odaérni az edzésekre, különórákra
Ha nagyvárosban él az ember, akkor is gondot okozhat az üzemanyagprobléma. A gyerekek életének része, hogy sportolnak, hangszeren tanulnak vagy magántanárhoz járnak. Ha a napirend szoros, mert villámgyorsan kell eljuttatni a gyerekeket A-ból B-be, akkor nem mindegy, mivel és mennyiért indul útnak a szülő hóna alatt a gyerekekkel.
„A megnövekedett élelmiszerárak mellett egy átlagos magyar család már nem engedheti meg magának az emelt áras tankolást. A havi költés kétszer annyi, mint fél évvel ezelőtt. Ez teljesen abnormális.
Tegnap megpróbáltam tankolni, 6 kútnál jártam. Háromnál semmilyen üzemanyag nem volt, háromnál csak a drága. Nem tudom mi lesz így, hiszen a gyerekeket hozni-vinni kell. Az edzésekkel és a különórákkal autó nélkül sajnos nem működik a logisztika” – ad hangot aggódásának Nóri is.
Káosz, feszültség és bizonytalanság
Nem tudni, rövid és hosszú távon mire számíthatnak a szülők. Bizonytalanok a munkahelyek a gazdasági helyzet miatt. Az elszálló inflációnak köszönhetően a fizetések egyre kevesebbet érnek, így lehet, amire még előző hónapban jutott, arra következő hónapban már nem lesz pénz.
Újra kell gondolni sok családban az életet: mivel lehet feltölteni a hűtőt, hogy lehet spórolni a rezsin, telik-e különórákra, külön foglalkozásokra, programokra, és lesz-e jövőre nyaralás. Az üzemanyaghiány, az egekbe szökő benzinár már csak cseresznye a habon. Mert így lehet azon is gondolkodni, megoldható-e a munkába járás, odaérünk a gyerekért az oviba tömegközlekedéssel, nem kell-e áthozni egy közelebbi, kevésbé szimpatikus iskolába, és megéri-e elzötyögni az olcsóbb élelmiszerért (a kisboltos drága helyett) kocsival egy multiba. Már ha van egyáltalán benzin az autóban.
Kapcsolódó cikkek
