Kép: Getty Images
Valentin-nap: miért nem az én ünnepem – és miért nincs is rá szükségem?
Van az évben egy nap, amit sokan izgatottan várnak, mások látványosan elutasítanak. Február 14. az üzletekben hetek óta piros szívecskékben úszik, csokiszívek tornyosulnak a polcokon, a kirakatokból plüssmackók bámulnak vissza ránk, és minden azt sugallja: ma kötelező romantikusnak lenni.
Én pedig minden évben ugyanarra jutok: a Valentin-nap egyszerűen nem az én ünnepem.
Nem utálom – ez túl erős szó lenne. Inkább csak feleslegesnek tartom a saját életemben.
A szerelemhez tényleg kell egy kijelölt dátum?
Mindig furcsának éreztem, hogy a naptár kijelöl egy napot, amikor „most kell” szeretni, meglepni, bizonyítani. Mintha a romantika egy határidős feladat lenne.
Pedig a legtöbb párnak amúgy is megvannak a saját, személyes ünnepei.
Az első találkozás napja.
Az összeköltözés évfordulója.
Az esküvő.
Vagy csak egy közös emlék, amit senki más nem ért, csak ők.
Ezek valódi, belső jelentésű dátumok. Nem marketingosztályok találták ki őket, hanem az élet.
Ha így nézem, őszintén felmerül bennem a kérdés: minek még egy, mindenki számára kötelező „szerelmes nap”?
A szívecskék és csokik nem egyenlők az intimitással
A Valentin-nap számomra túlságosan is felszínes.
Túl sok a piros lufi, a rózsacsokor, a „romantikus” wellness hétvége, amitől személy szerint kiráz a hideg.
Nem azért, mert a kedvességgel bajom lenne – hanem mert ezek sokszor inkább üres gesztusoknak tűnnek, nem valódi kapcsolódásnak.
Egy előre csomagolt ajándék nem feltétlenül jelent mélyebb figyelmet.
Sőt, néha pont az ellenkezőjét érzem: letudjuk a dolgot egy csokival, és kész, kipipálva a romantika. Mert miről árulkodik egy ajándék a szerelmemnek?
Leginkább rólunk.
Arról, mennyire fontos számunkra a párkapcsolatunk, és valóban figyelünk-e a társunkra. Egy rutinszerűen, gyorsan letudott ajándék sokszor akaratlanul is azt üzeni: a kapcsolatunk valahol hátrébb csúszott a fontossági listánkon.
Mert az ajándékozás valójában figyelem kérdése.
Tudjuk, milyen csokit szeret a másik? Melyik a kedvenc virága? Mire vágyik mostanában igazán? Egy nyugodt estére kettesben? Egy gyerekmentes programra? Egy közös színházra a rohanós hétköznapok után?
Vagy csak levesszük a bolt polcáról az első szívecskés dobozt?
Egy jól megválasztott Valentin-napi ajándék ideális esetben azt fejezi ki, hogy a társunkat nem csupán „párként” kezeljük, hanem felnőtt nőként vagy férfiként látjuk, akivel testi-lelki intimitás köt össze bennünket. A gesztus ilyenkor nem kötelező kör, hanem személyes üzenet.
Az intimitás sokkal csendesebb dolgokban él:
egy hosszú beszélgetésben,
egy közös sétában,
egy nehéz nap utáni ölelésben,
vagy abban, amikor valaki tényleg figyel rád.
Ezek nem látványosak. Viszont valódiak.
A pszichológiája: miért van mégis szükség ilyen napokra?
Miközben kritikus vagyok a Valentin-nappal, azt is elismerem, hogy az ünnepeknek pszichológiai szerepük van.
A rituálék biztonságot adnak.
Megállítanak a rohanásban.
Lehetőséget teremtenek arra, hogy tudatosan figyeljünk egymásra.
Hogy átéljünk valami mágikusat.
Ebből a szempontból értem a Valentin-nap létezését is: emlékeztet arra, hogy a kapcsolataink fontosak, hogy a szeretet nem magától értetődő.
Csakhogy számomra ez a figyelmeztetés nem működik külső nyomásra.
Nem akkor akarok kedves lenni, amikor a reklámok mondják, hanem amikor valóban érzem.
Én minden ünnepet szeretek – de azokat, amelyeknek valódi, mély tartalma van. Amiket megélünk, nem csak elfogyasztunk.
Bálint-nap vagy Valentin-nap?
Érdekes, hogy a Valentin-nap eredetileg egyáltalán nem a csokikról szólt.
Február 14-e a keresztény hagyományban Szent Bálint (latinul Valentinus) napja. A legenda szerint ő a szerelmesek és a házasok védőszentje volt, titokban esketett párokat, amikor ezt tiltották. Innen kapcsolódott össze a neve a szerelemmel.
A „Valentin” tehát nem más, mint a Bálint név latin változata.
Nálunk régen inkább Bálint-napként tartották számon, és sokkal kevésbé volt romantikus, inkább néphagyományok, időjóslások kötődtek hozzá. A mai, rózsaszín-szívecskés verziót inkább a modern, nyugati – főleg amerikai – kereskedelmi kultúra formálta ilyenné, még akkor is, ha már a 15.században is ünnepelték Angliában.
Nekem máshol van a hangsúly
Számomra a szerelem nem egy nap.
Hanem sok apró pillanat az év 365 napján.
Egy kedd este.
Egy közös reggeli.
Egy spontán nevetés.
Lehet, hogy nem veszek szívecskés csokit, és biztosan nem foglalok wellness hétvégét, de attól még ugyanúgy élem meg az összetartozást.
Úgyhogy ha valaki szereti a Valentin-napot, ünnepelje nyugodtan. Én – mi – idén is kihagyjuk.
Kapcsolódó cikkek
