
Kép: Getty Images
Egy brit felmérés szerint a Z generációt – 1997 és 2010 között születettek – képviselő szülők nem szeretnek olvasni a gyerekeiknek, mert unalmasnak és kötelező nyűgnek érzik. A kicsik fejlődésében azonban ez a hátrány hosszútávon is érezhető lesz.
A kutatás eredménye elszomorító
A 2024-es kutatás megállapította, hogy a szülők egyre ritkábban olvasnak fel a gyerekeiknek. A 0-4 éves korosztály csupán 41%-ának olvasnak rendszeresen a szülők. Ez a szám 2012-ben még 64% volt. Ráadásul nemek szerint is erőteljes eltérés van: a 0-2 éves kisfiúk csupán 29%-ának olvasnak naponta, ezzel szemben a lányok esetében 44%-os ez az arány.
A Z generációs szülők mindezt azzal indokolják, hogy nem élvezik ezt a tevékenységet. Sőt, egyenesen egy kötelezően megtanulandó tantárgyhoz hasonlítják a gyerekeknek való felolvasást és mivel nem tartják elég szórakoztatónak, ezért nem is erőltetik.
Jocelyn M. Wood, gyermekfejlődési szakértő és kétnyelvű logopédus szerint azonban ez a hozzáállás nagyon rossz hatással van a gyermekekre:
Ez a kutatás rávilágít arra, mennyire hanyatlanak az olvasási szokások, holott ez kulcsfontosságú a kisgyermekek nyelvi fejlődése szempontjából. Habár csak most kezdjük érzékelni, hogy egyre kevesebb szülő olvas a gyermekeinek, ennek hosszú távon megsokszorozódik a hatása. Olyan gyerekeket fogunk látni, akiknek hiányoznak a nyelvi, kritikai gondolkodási és alapvető írástudási készségeik – nem is beszélve az elveszett időről, amikor a szülők és a gyerekek kapcsolódni tudnak egymással.
Miért fontos a felolvasás a gyerekeknek?
Ha rendszeresen olvasunk a gyerekeinknek, akkor nem csak az olvasás szeretetét alapozzuk meg náluk, de fejlődik a szókincsük és a kognitív képességeik is. Egy másik kutatás szerint, azok a gyerekek, akiknek rendszeresen olvasnak, ötéves korukra körülbelül 1,5 millióval több szót hallanak, mint azok, akiknek egyáltalán nem olvasnak.
A felolvasás által a kicsik olyan világokat és helyzeteket ismerhetnek meg, amikkel a hétköznapokban nem találkoznának, ezáltal empátiát is tanulhatnak. Emellett figyelmesebbek és kíváncsibbak is lesznek, de fejlődik az önszabályozásuk is.
A rendszeres felolvasás hatására, a gyerekek nagyobb eséllyel kezdenek el önállóan is olvasni és nem csak a nyelvi, de íráskészségükre is pozitív befolyással van. A közös olvasást a beszéd nem tudja pótolni, akiknek a szüleik soha vagy csak ritkán olvasnak, nagyobb eséllyel küzdenek később valamilyen tanulási nehézséggel vagy olvasási zavarral.
Mi segíthet a szülőknek?
Mire az esti mesére kerül a sor, általában már mindenki kimerült és fáradt, a szülők nyugalomra vágynak, így az olvasás maximum a sűrű napirend egyik kötelező pontjává válik, nem pedig egy szórakoztató, közös időtöltéssé. Matthew Danbrook gyermekpszichológus szerint nem az a megoldás, hogy nyomást gyakorolunk a szülőkre. Sokkal célravezetőbb, ha kialakítunk egy kényelmesen tartható olvasási rutint, ami által mindenkinek élvezetessé válik ez a hasznos tevékenység.
Elég, ha napi 10-15 percet szánunk az olvasásra és akár reggeli közben és megejthetjük a dolgot, amikor még mindenki friss. Válasszunk olyan könyvet, amit mindenki számára szórakoztató. Ezek lehetnek vicces történetek is, nem kell, hogy mindig tanulságos, nevelő célzatú legyen egy mese.