A születési sorrend kérdésével Alfred Adler osztrák pszichiáter foglalkozott. Elméletében négy esetet tárgyal: az elsőszülött, másodszülött, középső és egyke gyerekek státuszát. A másodszülöttek különösen érdekelték, ugyanis maga is másodszülött volt, egy 6 gyermekes családban.
- Kapcsolódó cikk: Hogyan ösztönözzük a jó testvéri kapcsolatot?
Folyamatos harc
A másodszülött folyamatos harcban van a nagyobb testvérével, mivel egy olyan családba született bele, amelyben már a kezdetektől fogva létezik egy versenytárs, az elsőszülött. Úgy érzi, hogy minden figyelemért meg kell küzdenie. Ráadásul sok esetben nagyobb testvére is konkurenciaként tekint rá.
Megengedés
Vannak azért könnyebbségei is, például az, hogy a második gyermek születésekor a szülők már tapasztaltabbak, nem aggódnak annyira, és nem hajszolják a tökéletességet. Így a második gyerekkel megengedőbbek és nem féltik túl, ez nagy terhet vesz le a válláról.
Komplexusok
Az, hogy a családban mindig van előtte valaki, az elsőszülött, a trónörökös, felnőttkorában is okozhat komplexusokat. Főként, hogyha mindig a nagyobb testvérhez van hasonlítva, úgyhogy ezzel érdemes vigyázni.
Biztonság
Ha nem uralkodnak el a komplexusok, a nagyobb testvér segítséget is jelenthet, hiszen kis korától kezdve mutat egyfajta mintát a dolgok megoldására. És a létezése egyfajta biztonságérzetet is ad a másodszülöttnek, annak az érzését, hogy van egy hozzá hasonló ember, vagy, hogy van valaki, aki megvédi például a nagyobb gyerekektől.
Empátia
Mivel a másodszülötteknek a kezdetektől kezdve figyelemmel kell kísérniük az elsőszülöttet, könnyebben kialakul náluk az empátia, és jól tudnak szocializálódni.
Kapcsolódó cikkek
