“Szülők és pedagógusok számára is sokszor kérdés, hogy miért kellene a gyerekeinknek kézírással tölteniük bármilyen időt” – mondta Brenda Rapp a tanulmány vezető szerzője, a Johns Hopkins Egyetem kognitív tudományok professzora a medicalxpress.com-nak. “Nyilvánvaló, hogy jobb lesz a kézírás, ha gyakorolják. De mivel az emberek kevesebbet írnak kézzel, akkor talán felesleges erőltetni. Az igazi kérdés az, hogy vannak-e más előnyei is a kézírásnak, amelyek az olvasással, a helyesírással és a megértéssel kapcsolatosak? Úgy találtuk, hogy egészen biztosan vannak.”
Rapp és Robert Wiley, a Greensborói Észak-Karolinai Egyetem professzora, olyan kísérletet végzett, amelyben 42 embernek tanították meg az arab ábécét, három tanulási csoportra osztva: kézírásos, gépírásos és videón tanulókra.
Mindenki egyenként tanulta meg a betűket úgy, hogy videókat nézett, amelyeken a betűk írása mellett a neveket és hangokat is hallotta. Az egyes betűk megismerése után a három csoport különböző módon próbálta megtanulni az éppen látottakat és hallottakat. A videós csoportnak a képernyőn felvillant egy betű, és meg kellett mondania, hogy ugyanaz a betű-e, mint amit az imént látott. A gépíróknak meg kellett találniuk a betűt a billentyűzeten. A kézzel íróknak tollal és papírral kellett lemásolniuk a betűt.
- Kapcsolódó: Ezért jó, ha kézzel írnak a gyerekek
A kísérlet végén mindenki felismerte a betűket, és a tesztelés során kevés hibát vétett. A kézzel író csoport azonban gyorsabban érte el ezt a szintet, mint a többi csoport – néhányan közülük mindössze két foglalkozás alatt, míg másoknak akár hat alkalomra is szükségük volt.
Ezután a kutatók azt akarták meghatározni, hogy a csoportok milyen mértékben – ha egyáltalán -, képesek általánosítani ezt az új tudást. Más szóval, mindannyian felismerték a betűket, de vajon tényleg tudta-e valaki használni őket, írni velük, új szavak betűzésére használni őket, és ismeretlen szavak kiolvasni a betűk ismeretében.
Az eredmények azt mutatták, hogy a kézzel író csoport mindegyik területen döntően jobb volt és kevesebb időre is volt szükségük ahhoz, hogy ezt elérjék.
A kézzel író csoport végül több olyan készséggel rendelkezett, amelyek a felnőtt szintű olvasáshoz és helyesíráshoz szükségesek. Wiley és Rapp szerint ez azért van, mert a kézírás megerősíti a vizuális és auditív területeket. A kézzel való írás egyszerű aktusa olyan érzékelési-motoros élményt nyújt, amely egységesíti a betűkről tanultakat, ami gazdagabb tudást és teljesebb, valódi tanulást eredményez – állítja a csapat.
“Az írással erősebb reprezentációt kapunk az elménkben, ami lehetővé teszi, hogy a más típusú feladatok felé terelgessük őket, amelyek semmilyen módon nem kapcsolódnak a kézíráshoz” – mondta Wiley.
Bár a vizsgálatban felnőttek vettek részt, Wiley és Rapp arra számít, hogy ugyanezeket az eredményeket látják majd gyerekeknél is. Az eredmények hatással lehetnek az iskolai tanulásra, ahol a ceruza és a füzet az utóbbi években háttérbe szorult a táblagépek és a laptopok mögött. Az eredmények azt is sugallják, hogy ha olyan nyelvet akarunk elsajátítani, aminek más ábécéje van, mint az anyanyelvünknek, akkor a jó öreg kézírással kellene kiegészítenünk az alkalmazásokon vagy hanganyagokon keresztül tanultakat.
“Jelenleg három unokahúgom és egy unokaöcsém van, és a testvéreim azt kérdezik tőlem, hogy vegyünk-e nekik zsírkrétát és tollat? Azt mondom, igen, hadd játsszanak a betűkkel, és kezdjék el írni őket, és írjanak állandóan. Karácsonyra mindannyiuknak vettem ujjfestéket, és azt mondtam nekik, hogy rajzoljunk betűket” – mondta Wiley.
A tanulmány a Psychological Science című folyóiratban jelent meg.
(Cikk forrása: medicalxpress.com)
Kapcsolódó cikkek
