Peter Gray játékkutató szerint az önálló, szabad játék lényegében eltűnt a gyerekek életéből. Szerinte a gyerekek ma körülbelül annyira szabadok, mint az ipari forradalom idején, amikor hetente hét napig dolgoztak.
Miután évtizedeken át nyomon követték az önálló játék halálát, a Journal of Pediatrics című folyóiratban megjelent tanulmányukban Gray és kollégái azt állítják, hogy ez vezetett a mentális egészségügyi problémák jelentős növekedéséhez a gyermekek és serdülők körében. Az 1980-as évek óta a szabad, önálló játék folyamatosan csökken, ezzel megfosztva a gyerekeket attól, hogy szabad idejük és függetlenségük legyen. Ennek hátterében több ok is áll: a gyerekek biztonsága iránti szülői vágy és a tanulmányi eredményekkel kapcsolatos aggodalmak. Gray és kutató társai megállapították, hogy az 1980-as évek és 2000 között 11,5 órával nőtt a 6 és 8 év közötti gyermekek iskolában vagy házi feladatokkal töltött ideje. – Ez olyan, mintha másfél napot hozzáadnánk egy felnőtt munka hetéhez– fogalmaz a kutató.
Ha visszatekintünk a történelemben, a gyerekek nagyrészt egyedül játszottak és fedezték fel a világot. Teljesen új, mindössze az elmúlt évtizedek fejleménye az az elképzelés, hogy a gyerekek törékeny lények, akiket folyton védeni kell, mert nem elég felelősségteljesek ahhoz, hogy önállóan tegyenek meg dolgokat.
A 80-as évek óta egyre nagyobb hangsúly van a tanuláson, a teljesítményen és azon, hogy a gyerekek egyik külön óráról a másikra járjanak. Ez elveszi az időt a szabad, önálló játéktól, és megváltoztatja a szülő-gyerek kapcsolat természetét is. – A szülők aggódnak a gyerek iskolai teljesítménye miatt, emiatt nem azzal a foglalkoznak, amivel szülőként kéne: boldog-e a gyerek? Megtanulja-e, hogyan kell elvégezni a házimunkát? Megtanulja-e, hogyan kell megbirkózni a való világgal? – mondja a kutató.
Szerinte, bár valóban sokat hallunk gyerekrablásról, szörnyű dolgokról, de mégis önállóságot kéne adnunk a gyerekeinknek. – A felnőttek nélküli önálló tevékenység rendkívül fontos a gyerekek számára. A felnőttek elkerülhetetlenül beleszólnak a gyerekek játékába. És még a legjobb felnőttek mellett sem érzik jól magukat a gyerekek, ha úgy játszanak, ahogy szeretnének.
A játék többek között azért alakult ki, és azért van a gyerekek ilyen erős késztetése a játékra, mert így tanulják meg kezelni önmagukat. A játék során a gyerekek megtanulják megoldani a saját problémáikat, irányítani a saját tevékenységeiket, és felfedezni, hogy mit szeretnek csinálni, szemben azzal, amire mások próbálják rávenni őket. Így fejlesztenek készségeket; így szereznek barátokat.
– Ezek mind rendkívül fontos részei a gyermek fejlődésnek, és amikor megfosztjuk őket attól a lehetőségtől, hogy felnőttek beavatkozása és ellenőrzése nélkül játszhassanak, akkor valójában attól a lehetőségtől fosztjuk meg őket, hogy megtanulják, hogyan irányítsák az életüket – mondja Gray.
Hozzáteszi, hogy komoly ellentmondás van abban, hogy nem engedjük el a gyerekeinket, hogy találkozhassanak a barátaikkal, így az egyetlen módja annak, hogy társas kapcsolataik legyenek, az az online felület. Aztán hibáztatjuk őket azért, mert túl sokat kütyüznek.
– A szülők számára ma a legnagyobb reális kihívás az, hogy hogyan teremtsenek olyan körülményeket, amelyek között a gyermekük játszhat, felfedezhet és barátkozhat a felnőttek ellenőrzése nélkül. Ez nagyon nehéz, de némi erőfeszítéssel sikerülhet.
Gray szerint lakat alatt tartjuk a gyerekeinket, akik túl sok időt töltenek feladatokkal, teljesítéssel, ahelyett, hogy hagynánk élni és tapasztalni őket. Ez pedig – szerinte – jelentősen hozzájárul a gyerekek és kamaszok mentális problémáihoz is.
forrás: fatherly.com
Kapcsolódó cikkek
