A statisztikák szerint Magyarországon a gyesen vagy gyeden lévő apák száma és aránya évről évre szinte változatlan: a gyermeket nevelő családok közül mindössze 5-6 százaléka dönt úgy, hogy az apára bízza a gyermekneveléssel járó feladatokat. A fokozott apai szerepvállalás a tapasztalatok szerint ott működik, ahol a gyerekkel otthon tölthető idő egy részét kifejezetten az apának kell kivennie, különben elvész. Svédországban 1995-ben vezették be a kizárólag apák számára kivehető időszakot, ennek köszönhetően az apukák 69 (!) százaléka marad otthon hosszabb-rövidebb ideig a gyermekével. Németországban 2008 óta működik az „apahónapok” rendszere, és hasonló modellt már több más európai ország is bevezetett. Az egyes országok beszámolóiból kiderül, hogy az apák csak akkor veszik igénybe a rendelkezésükre álló szabadságot, ha kizárólag ők a jogosultak rá, és ha az magas fizetéssel jár. Nem csoda hát, hogy a honi apukák nem éreznek ellenállhatatlan késztetést az otthon maradásra: gyedre és gyesre mehetnek, ám az első hat hónapban járó, a fizetés 70 százalékának megfelelő összegű terhességi és gyermekágyi segélyt (tgyás) csak az anya veheti igénybe.
Munka vagy gyerek?
– Többek közt azért keresnek kevesebbet a nők, mert várhatóan szülési szabadságra fognak menni, és a gyorsan frissülő tudás alapú társadalomban egy-két év kiesés éppen elég indok arra, hogy fel se vegyék őket magasabb pozíciókba – világít rá Takács Judit szociológus. – A magas végzettséggel rendelkező nők gyakran 35 és 40 éves kor közé halasztják a szülést, akkor viszont „blokkosítanak”, azaz egymás után kis korkülönbséggel hozzák világra két-három gyermeküket (már amennyiben sikerül teherbe esniük, hiszen 35 fölött jelentősen csökken a termékenység). Sok nő azért ragaszkodik a „karrierjéhez”, mert nem akar anyagilag kiszolgáltatottá válni. Az iskolázott, aktív életet élő nőknek, akárcsak a férfiaknak, hosszú távú céljaik vannak: fiatalok körében végzett kutatások eredményei szerint a nők ma már nem érik be a családanyaszereppel, dolgozni is szeretnének. A részmunkaidő sem jelent megoldást, mert a magyar munkaerőpiac nem részmunkaidős kultúra: általában kevesebb pénz és juttatás fejében ugyanazt a teljesítményt várják el, mint 8 órában. A távmunka vagy a kötetlen munkaidő ténylegesen családbarát: a 90 aktív apát vizsgáló kutatásom alanyainak többsége otthonról vagy saját vállalkozásban az esti órákban dolgozott.”
Apák bevetésen
Takács Judit szerint a viselkedési minták kialakulásában egyrészt lényeges szerepet játszik a szocializáció: ki mit lát otthon, úgy viszonyul a kérdéshez. Az észak-európai országokban a gyerekkori emlékek nem kizárólag az anyához, nagymamához kötődnek, hanem az apa személye is ugyanolyan súllyal van jelen. Másrészt fontos a nők szerepe: sok anya szándékosan távolságot tart az apa és a gyerek közt, nem akarja kiengedni a kezéből a gyerek körüli feladatokat. Az anyáknak meg kell tanulniuk megosztani a teendőket, bevonni az apukákat.
A gyermekükkel otthon maradó apák azért döntenek így, mert kialakult bennük az igény a gyerekkel való szorosabb kapcsolatra. Gyakran a második gyermek vagy a második házasságból származó gyermek mellett szeretnék bepótolni az elmaradást. Viszonzásképpen a gyermekek is nagyon sokat adnak az apjuknak, még az életminőség javításához is hozzájárulnak: bizonyítást nyert, hogy azok az apák, akik jó kapcsolatot ápolnak a gyermekeikkel, tovább élnek. Sajnos előfordul, hogy a munkahelyen bírálják az otthon maradó apukát, mondván, nem elég elkötelezett a munkája iránt, de a tanári pályán vagy a szociális szférában például kifejezetten előnyt jelent az ilyen irányú tapasztalat.
Pásztor Róbert kinevezés előtt állt a munkahelyén, amikor gyermeke betöltötte a hatodik hónapot, és ezzel egy időben betegedett meg a felesége nagymamája. Mivel a kinevezéssel késlekedtek, a feleséget pedig visszavárták, a házaspár úgy döntött, hogy az apa marad otthon a féléves Barnussal és a beteg nagymamával. – Tulajdonképpen motivációs hiány váltotta ki a döntést – meséli Róbert. – Úgy éreztem, hogy nem ragaszkodnak ahhoz, hogy maradjak. Ugyanakkor családpárti lévén nem akartam, hogy féléves kisfiunk bölcsődébe menjen, de a feleségemet sem akartam hátráltatni abban, hogy visszatérjen a számára oly fontos munkájához. Döntésünkön mindenki nagyon meglepődött, mind az ismerősök, mind a kollégák, de mivel a feleségem szekere nagyon jól futott, nem hozzá fért kétség. Végül Barnus hároméves koráig otthon maradtam, amiből fél évig a nagymama is velünk volt. Az ő felépülésének segítése jelentette számomra a legnagyobb kihívást, nem a gyerek ellátásával, nevelésével kapcsolatos feladatok, ezekkel nem volt semmi problémám. Ez az időszak nagyon nehéz volt, de végül olyan jól fölépült a dédi az agyvérzésből, hogy újra tudott gondoskodni magáról. Ekkor a feleségem lehetőséget kapott egyéves külföldi kiküldetésre, és családostul kitelepültünk Bukarestbe. A munkahelyre való visszatérésem is szerencsés volt, kicsit feljebb tudtam lépni, és sok segítséget kaptam a régi kollégáimtól. A második gyermek esetében másként alakult a helyzet – nem mertem megkockáztatni, hogy a válságos időkben újra elmenjek, féltem, hogy elveszítem az állásom. A kistestvér személyisége is teljesen más: Krisztián igazi felfedező, sokkal önállóbb, felnőttebb, mint a bátyja. Ha megint közbejön egy külföldi kiküldetés, nyilván szíves-örömest vállaltam volna a gyermeknevelés feladatait, de ezúttal másként alakult. Ami a kapcsolatunkat illeti, úgy érzem, hogy Barnus és köztem erősebb kapocs alakult ki, akárcsak Krisztián és az édesanyja közt, akik gyakorlatilag egy évig voltak együtt. Annak idején egy kolléganőm mondta egyszer, hogy élvezzem minden percét a gyermekemmel töltött időnek, mert erre ilyen formában soha többé nem lesz alkalmam. Igaza volt!
Forrás: Kismama magazin