Az Elvarázsolt sziget több mint varázslat

Természetesen spoilerezni nem fogom a játékot, az filmeknél is aljas húzás, egy fejtörőkre épülő kalandnál hasonló bűn lenne. 

Az, hogy a Vajdahunyad várban lelt otthonra az interaktív kiállítás és játék, már csak azért is telitalálat, mert a Városligetbe egyébként is nagy kedvvel látogat ki minden család. Jó levegő, rendezett környezet, sok-sok zöld és víz, főtt kukorica, vattacukor (néha azért belefér), és rengeteg hely a soha meg nem álló gyereklábaknak. A várkastély meseszép épülete pedig gyerekmágnes.  

Hamar beszippant a varázslat 

A játékra nem lehetett csak úgy vörös szőnyegen belibegni, rögtön egy keresgélős rejtvénnyel indult az egész. A megfejtést a bejáratnál strázsálókkal kellett közölni, így nyertünk bebocsátást. Zene, misztikus – de nem félelmetes – hangok, különleges látványvilág fogadta a családot. Bevallom, pár perc azért volt, mire felfogtuk, hogy a kezünkbe nyomott játékfüzettel mit is kell csinálnunk – hol kell keresni a feladatokat, hova kell biggyeszteni a válaszokat.

Aztán elindultunk, hogy a varázslómester próbatételeit kiálljuk, s végül varázslótanonccá váljunk. Őszintén szólva én szívem szerint komótosabban haladtam volna – élveztem a sztorit, a fejtörők már csak extra volt. Céltudatosan haladtunk. A gyerekeket a játék, a kihívás felpörgette. Belejöttek, rákaptak az ízére, és egyre gyorsabban születtek meg a kérdésekre a válaszok. 

Hatalmas körvitrinek között lavíroztunk, lázasan kerestük a vitrinek oldalán a feltűnő számokat, a következő feladatot. Kérdés felolvas, agyal, figyel, megvitat, néha tanácstalanul álldogálás és segítség keresése a megoldáshoz, aztán varázsjelmatrica kiválasztás, ragasztás. És ez így ment 16 érdekes állomáson át.

Nehéz felülmúlni

– Nekem a szagos tetszett. Mikor ki kellett találni, minek a szaga – böki ki Dávid, a mindjárt 6 éves fiam, mikor érdeklődök, mi volt szerinte a legjobb a kalandtúrán. – Nekem meg a hangszeres az elején – mondja Dorka lányom, aki lassan 8 éves, és most kezdte a zenei általánost, így cseppet sem meglepő, hogy ezt a feladatot idézte fel elsőként. – Anya, ez azért sokkal jobb volt, mint a húsvéti nyusziajándék fejtörős játék. 

(A húsvétit én koreografálom: verses találós kérdések vezetik nyomra a gyerekeket a nyuszi által elrejtett ajándékhoz. Imádják.) Ami igaz, az igaz. Az Elvarázsolt szigetet azért tényleg elég nehéz lenne felülmúlni. Jól ki van találva, na, minden az utolsó milliméterig kidolgozott, érződik a koncepció, az alaposság. 

Elmondom, nekem mi tetszett: a kalandnál ez sokkal több volt. A lépésről lépésre haladás közben észre sem vették a gyerekek, hogy a játék köntösében sok-sok érdekes dolgot tanultak az állatokról. Illúzió, misztikum, harsány színkavalkád, fura hangok, egzotikum, izgalmas történet, varázslat. Valljuk be, érdekesebb így megismerni a Föld különleges élővilágát, mintha csak egy lexikont ütünk fel ölünkben a gyerekkel. És nemcsak izgalmasabb, valószínűleg maradandóbb tudást is ad. Mert kötődik egy különös, nem mindennapi élményhez, ami tele volt kalanddal és talánnyal.