A szülők, akik egyben tanárok is, egyedi nézőponttal rendelkeznek a gyerekek nevelését illetően. Az osztályteremben eltöltött évek, a diákokkal való munka, valamint a szüleikkel való kapcsolattartás hozzájárulnak a saját családjukkal kapcsolatos döntéseikhez.
-
Nem leszek helikopterszülő
Az a szülőtípus, amelyik túlzottan óvja gyermekét és túlságosan részt vesz a gyerekek életében az egyik legstresszesebb, amivel a tanárok találkoznak. Arról nem is beszélve, hogy ez hosszú távon a gyerekekre is káros.
„Természetesen, amikor a gyerekek kicsik, nagyobb szükségük van a szülői részvételre, de a cél az, hogy a szülők – és a tanárok – egyre több felelősséget engedjenek át a tanulóknak, hogy elsajátítsák az olyan fontos életkészségeket, mint a szervezés, az időgazdálkodás és elszámoltathatóság” – mondta a Yahoonak egy kétgyermekes tanár-édesanya, Katie Niemczyk.
„Amikor középiskolában tanítottam, azt láttam, hogy sok szülő határozottan megtagadja, hogy gyermekei küzdjenek: állandóan közvetlenül hozzám fordultak gyermekük osztályzatának mikromenedzselése érdekében. Volt, aki annyira segítette a gyermeküket a feladatokban, hogy a diák valójában semmit sem tanult” – mondta.
-
Nem teszek ígéreteket a gyerekeimnek, amit nem tudok betartani.
Jó látni, hogy a tanulók milyen izgatottak lesznek, amikor a szüleik ígérnek nekik valamit – akár egy kirándulást vagy egy találkozást az épp távol lévő szülővel, viszont szomorú látni, mennyire fáj nekik, ha a beígértek mégsem valósulnak meg.
„A hamis ígéretek érezhető bizalmatlanságot keltenek a gyerekben. Megesküdtem, hogy betartom a gyermekeimnek tett ígéreteket, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nem teszek ígéreteket, mert nem vagyok benne biztos, hogy be tudom tartani.”
-
Nem fogom automatikusan a tanárt hibáztatni anélkül, hogy előtte nem beszélnék vele.
Katie sokszor érezte úgy érezte, hogy egy szülő túl hirtelen ítéletet hozott a tanítási döntéseiről, „anélkül, hogy időt fordított volna arra, hogy megismerje a nézőpontomat” – mondta.
Néha ezek az ítéletek a szülőktől szűkszavú e-mailek formájában érkeztek, „amiben azt kérték számon, miért volt alacsony egy diák osztályzata” – mesélte. Máskor vádló kérdés volt ez egy szülői értekezleten a következőképpen: „Miért tanítod erre a gyerekemet?” – mondta a tanárnő.
Aztán voltak olyan helyzetek, amikor a szülő egyenesen az igazgatóhoz fordult panasszal, „amit könnyen meg lehetett volna oldani a velem való közvetlen kommunikációval” – mondta.
„Az esetek túlnyomó többségében, amikor egy szülő beszélt velem, rájöttek, hogy nem biztos, hogy otthon kapják meg az egész történetet, és ami a legfontosabb, nem vagyok egy szörnyeteg, hogy megszerezzem a gyereküket!”.
Mielőtt hirtelen következtetéseket vontok le, szánjatok időt arra, hogy ténylegesen beszélgessetek a gyereke tanárával – tanácsolta Katie.
-
Nem hiszem el, hogy képtelenek a tanulmányi sikerre
Attól, hogy egy szülőnek nehéz dolga volt egy adott tantárgyban, vagy általában nem teljesített jól az iskolában, még nem jelenti azt, hogy gyermeke számára is elkerülhetetlen ugyanaz az eredmény.
-
Nem hagyok ki egy családi kirándulást – még akkor sem, ha ez néhány nap iskolai kihagyással jár
A tanárnő szerint egy családi kirándulás sokkal több élményt ad annál, hogy kihagyjuk, a tananyag pedig mindig pótolható.
Kapcsolódó cikkek
