Sakkozni elsősorban a játék számottevő öröméért érdemes, de talán még szívesebben választjuk gyerekeinknek, ha tudjuk, hányféle módon járulhat hozzá agyuk fejlődéséhez.
Ha játszottunk már sakkot, bizonyos készségfejlesztő vonásait úgyszólván magyarázni sem kell. Ott van mindjárt a koncentráció tréningezése: a játék során intenzíven kell figyelnünk, ha követni akarjuk a fejleményeket, ha nem akarunk lemaradni ellenfelünk lépéseiről, és pláne, ha meg akarjuk nyerni a partit. Utóbbihoz egyúttal tervezésre, csekélyebb vagy komolyabb mértékű előregondolkodásra is elengedhetetlenül szükség van, ha pedig egy gyerek megszokja, hogy átgondolja az elkövetkező lépéseit és ezek következményét, annak megannyi területen hasznát veheti majd a későbbi életében – gondoljunk csak a meggondolatlan lépésekkel teli kamaszkorra. És persze azt is könnyű belátnunk, hogy a sakk jócskán javítja a memóriát: mindvégig fejben kell tartanunk az összes figuránk pozícióját és lehetséges további pozícióit csakúgy, mint az ellenfelünkéit, emlékezetünkbe kell idézni korábbi játszmáink vonatkozó helyzeteit, aki pedig komolyabban szeretne sakkozni, megannyi megnyitást, lépéskombinációt vagy akár teljes játszmát is megtanul.
- Kapcsolódó: A legjobb koncentrációfejlesztő játékok
A sakk mindezeken túl a térbeli gondolkodást is fejleszti, hiszen a játékosoknak szüntelenül lehetséges lépésvariációkat, vagyis a figurák különféle térbeli helyzeteit kell elképzelniük (olykor szimultán többet is), majd ezeket úgyszintén képzeletben analizálniuk. A lehetséges helyzetek modellezése a teoretikus gondolkodást erősíti, és abban is segít, hogy jól tudjunk perspektívát váltani: a részletekről a nagy egészre, és viszont. Mivel ebben a játékban sokszor számos lehetőség áll egy időben a rendelkezésünkre, a sakkban elsajátított kognitív módszerek máskor is jól fognak jönni, ha megoldást keresünk kritikus, bonyolultabb helyzetekre.
Mindezt figyelembe véve kevéssé csodálkozhatunk a tényen, hogy a sakkozástól nő az információ felvételéért felelős idegnyúlványok száma az agyban, egy több ezer másodéves kisgyerek részvételével készült venezuelai tanulmány szerint pedig a fiúk és a lányok is jobban teljesítenek az IQ-teszteken nagyjából fél év sakkozás után. De arra is találunk bizonyítékot, hogy a rendszeresen sakkozó általános iskolások még az olvasási feladatokban is jobban teljesítenek rámutatott továbbá, hogy sakk közben nemcsak a bal agyféltekét sarkalljuk intenzív munkára (amely az analitikus gondolkodásért felel), hanem a jobbat is, ami jót tesz a kreativitásnak, és a geometriai formákkal való műveletek elvégzését is megkönnyíti. Ha pedig a sakkot stabilan az életünk részéve tesszük, akkor még idős korban is hálásak lehetünk érte: egy 2002-es amerikai tanulmány szerint 75 éves kor felett csökkenti a demencia esélyét, ha rendszeresen az agyat igénybe vevő játékokat, például sakkot választunk.
- Kapcsolódó: Játék: 5 fontos állomás a gyerek életében
Az első lépések
De vajon mikor válik egy gyerek kellően éretté ahhoz, hogy megismertessük vele ezt a maga teljességében igen összetett játékot? A legtöbb szakértő szerint a 7-8 éves kor szinte minden gyerek esetében ideális már az ismerkedésre, de nem kell mereven ragaszkodnunk ehhez a számhoz. Kezdhetjük valamivel korábban is: Örményországban például, ahol a sakkot elképesztően komolyan veszik, 6 éves kortól kötelezően oktatják a játékot az iskolában. Az ismerkedés időpontja persze nagyban függ a gyerek alkatától: vegyük figyelembe, hogy ebben a játékban folyamatosan el kell viselni apróbb vereségeket (hiszen leütjük egymás figuráit) és nagyobbakat is (hiszen valaki megnyeri, más pedig elveszíti a játszmát). Másfelől igen sok szabályt kell megérteni és megjegyezni hozzá – szülőkként nekünk kell tudnunk, hogy gyerekünk elég érett-e már mindehhez.
5 éves kor alatt mindenesetre nem ajánlják a sakkozást, onnantól viszont lényegében szabad a pálya. Ezt erősíti meg a tény, hogy a magyar sakklegenda, Polgár Judit (a női sakkozók örökranglistájának első helyezettje) a sakkra komplex fejlesztési programot építő csomagjai is legkorábban 5 éves kortól hozzáférhetőek. És ha már előttünk van Polgár Judit (valamint két úgyszintén elsőrangú sakkjátékos lánytestvére) alakja, hangsúlyozzuk ki, hogy a sakkot a fiúk és a lányok is ugyanolyan eredményesen játszhatják – csak régebben világszerte kevesebb volt a lányok előtt a pozitív példa, ezért a játékot inkább fiúk választották.
Ha úgy döntünk, hogy sakkozni kezdünk gyerekünkkel, mindenekelőtt ne felejtsük el, hogy ez időigényes játék, így semmiképp se akkor vegyük elő a táblát, ha csupán 15 percünk van rá. A szülői türelem úgyszintén elsődleges fontosságú a kezdeti játszmáknál. Induljunk szép lassan az alapoktól: mutassuk meg a gyereknek a táblát, és magyarázzuk el, hogy miért vannak rajta sötét és világos mezők. Majd segítsünk neki megjegyezni a különféle figurákat: mutassunk rá a markáns formákra, nézzük meg együtt, hogy mire hasonlítanak. (Később készíthetünk a gyerek ízlésének, kedvenc meséinek megfelelő saját figurákat is, hogy még nagyobb kedvet csináljunk neki a rendszeres játékhoz.)
A figurák mozgását érdemes a legkönnyebben megtanulhatóval kezdeni, vagyis a bástyával és/vagy a futóval (a gyalog egyszerűnek tűnik, de valójában igen bonyolult figura, legalább annyira, mint a huszár, így ezeket nyugodtan hagyjuk a végére). Lépjünk először mi az üres táblán egyetlen figurával, aztán jöhet a gyerek: gyakorolja szabadon, hogy pontosan merre és mennyit mozoghat. A lépéseket ő maga is lelépheti, sőt akár le is táncolhatja a szobában.
Még ezután sem muszáj azonban a játékot szabályosan, az összes figura bevetésével elkezdeni. Eleinte gyakorolhatunk kicsit például csak a gyalogokkal: legyen a feladat mondjuk az, hogy jussanak el a másik térfél utolsó sorához. A többi figurával is kitalálhatunk hasonló játékokat, azután pedig indulhat az igazi parti – csak ne várjuk, hogy mindjárt az első néhány körben hibátlanul fogja alkalmazni a gyerek az összes szabályt.
Végül ne felejtsük el, hogy a profi sakkozásra ugyanaz érvényes, mint bármilyen más versenysportra: a megfelelő fejlesztéshez, felkészítéshez szakértők kellenek, és nem biztos, hogy gyerekünk az adott életkorban alkalmas a versenyzésre, bármennyire tehetségesnek mutatkozik is a játékban. Erőltetni pedig akkor sem szabad a sakkot, ha csupán a szabadidőt kitöltendő játsszuk otthon: a játék csakis akkor segíti a fejlődést, ha a gyerek örömmel vesz részt benne.
Kapcsolódó cikkek
