Míg egyesek hallani sem akarnak arról, hogy a kicsi kirándulást tegyen a virtuális világban, más szülők – urambocsá – néha elektronikus bébicsősznek használják a netet vagy a tévét. Kinek van igaza?
Szerencsére nem feladatunk igazságot tenni a képernyő kérdésében pró vagy kontra. Inkább idézzük a klasszikust: a neves gyermekpszichológus, Ranschburg Jenő a középút híve volt. Szerinte a televízió, a számítógép és az internet a modern világ szellemi táplálékai. “Nélkülük olyan tápanyagokban is könnyen hiányt szenvedhetünk, melyek az egészséges mentális fejlődés nélkülözhetetlen elemei. De akárcsak fogyasztás vagy a silány minőség könnyen ártalmassá is válhat.” Az ikonikus pszichológusra hallgatva nincs sok értelme teljesen eltiltanunk a monitorok világától a lurkót, azonban nagyon élesen és szigorúan meg kell húzni a határokat. Én magam például kisebb sokkot kaptam, amikor a hétéves nagyfiam bejelentette, hogy őt már egyáltalán nem érdeklik az “igazi” játékok, viszont az angry birds játékprogram neki lett kitalálva.
A mi kis példánk is hűen mutatja, igenis léteznek számítógép- és tévéfüggő gyerekek, a kicsik sajnos még inkább képesek elveszíteni a kontrollt. Mindez azt is jelenti, hogy maximális éberségi fokozatra kell kapcsolnunk. Lássuk s szakkönyvi ajánlásokat! A téma szakemberei szerint az internet, és általában a képernyős elfoglaltságok óvodás korban csak nagyon komoly időbeli korlátozással ajánlhatók a gyerekeknek: egy héten egy film, vagy kétszer félóra játék. Három év alatt inkább árt, mint használ a képernyő előtt töltött idő. Alsó tagozatban napi 30 perc, felsőben pedig legfeljebb napi egy óra legyen a felső határ. A gyermekeket ugyanis még nehezebb offline üzemmódba tenni a digitális világban. A jó hír az, amennyiben kellően kreatív és inspiratív programmal rukkolunk elő, még a legádázabb monitorarcú gyerek is képes visszaváltozni, és átadni magát a kültéri, valós örömöknek.
A legkézenfekvőbb offline programnak célozzuk be első körben valamelyik remek játszóteret. Nagyon szeretjük a megunhatatlan Millenáris játszóteret, vagy éppen a Rumini játszóteret és a Vuk játszóteret is Budán. A pesti oldalon könnyen megközelíthető, nagy és tágas játszótér az Olimpia Park, a Szent István Parkban pedig árnyas liget szegélyezi a kicsi, ámde remek játszót. Természetesen még nyáron is fel kell készülnünk az esőnapra, s akkor is kapóra jönnek a játszóházak, ha néhány óra szabadidőre van szükségünk szülőként. Az Aprópolisz Biatorbágyon a világ első Playmobil játszóháza. A kicsi garantáltan nem unatkozik a változatok kalandok közepette, míg mi akár egy kiadós shopping keretében pihenhetjük ki fáradalmainkat.
A nagyobbacska gyerekeknek pedig a számítógép és a képernyő helyett remekül szórakozhatnak, ha az egész család elmegy valamelyik szabadulós játékra. A főváros, és egész Magyarország valósággal hemzseg a remek szabadulósjátékoktól, Újlipótvárosban például minden utcában akad egy-egy ilyen elfoglaltság. Budapest régi épületeinek alagsorai, illetve lakásai tökéletesek, ha éppen menekülni akarunk. Claustrophilia, Parapark, Detectivity, Da Vinci Titka – felsorolni is nehéz a szabadulós helyek arzenálját a fővárosban, Pécsett pedig kamaszgyerekünkkel ne hagyjuk ki a Szabadulj! nevű helyet, Győrben pedig a Szabadulj Ki! elnevezésű hely várja a nagyobbacskákat.
A fiatalság akkor is garantáltan csodásan ellesz, ha felkeressük valamelyik társasjáték-kávéházat is. Ilyen a Board Game Café Budán, Újlipótvárosban pedig a Társa’s Játék Bár várja az egész családot egy önfeledt mókára. Summa summarum – a számítógép és a gyerek kapcsolata ugyan nem ördögtől való, de lehetőleg kizárólag rövid időn át, és csakis szülői felügyelettel csapkodja szemünk fénye a klaviatúrát. S ha pedig muszáj egyedül hagynunk a gyereket a monitor előtt, előzetesen mindenképp telepítsünk fel figyelő- és szűrő szoftvert. Ám amikor csak tehetjük, zárjuk el a számítógépet és a tévét, és irány a szabad levegő!
Kapcsolódó cikkek
