A rasszizmus nem csak az Egyesült Államokban probléma, társadalmunk manapság egyre kevésbé elfogadó a különböző vallású, fajú és szexuális irányultságú családokkal szemben. Éppen ezért fontos, hogy már gyermekkorban előkerüljön ez a téma, így nyitott és toleráns nemzedéket neveljünk. De szülőként tudni kell azt is, hogyan védhetjük meg gyermekünket a kirekesztés ellen.
- Hogyan beszéljünk gyerekeinkkel az aktuális hírekről?
Az első és legfontosabb, hogy gyermekeinknek tudniuk kell, az ő biztonságuk számunkra mindenekelőtt való. Az óvodás korú gyermekeket ezzel együtt érdemes megóvni a hírektől, amelyek a manapság sajnos nem is ritka gyűlöletcselekedetekről szólnak. Ha mégis hallanak valamit, el kell magyarázni nekik, hogy néhány dühös és gyűlölettel teli ember nagyon rossz dolgot tett, de mindent megteszünk azért, hogy megvédjük az országunkat és a családunkat az ilyen emberekkel szemben, és szerencsére a legtöbben ebben ugyan úgy gondolkodnak, ahogyan mi.
Az iskoláskorú gyermekek már jobban ki vannak téve annak, hogy hallanak a nagyvilágot vagy az országot megrázó hírekről. Nekik már el lehet magyarázni, hogy régóta van az embereknek egy kisebb csoportja, akik úgy gondolják, nem születtünk egyenlőnek, de mi nem értünk velük egyet. Leegyszerűsítve kell velük a helyes értékrendről beszélni, és hogy mit jelent attól eltérni. Tízéves kor körül aztán még egy kicsit bővebben és alaposabban is körül lehet járni velük a témát.
- Miért fontos beszélni a gyerekekkel a rasszizmusról és az előítéletekről?
Az előítéletes gondolkodásmód meglepően korán megfigyelhető a gyerekeknél. Már óvodás korban is kirekeszthetnek valakit azért, mert szemüveges, vagy éppen teltebb, vagy bármi másban eltér az átlagostól. Négy-öt éves korban a picik képesek azonosítani azt is, hogy valaki más rasszból, vagy etnikumból származik. Hét-tíz éves korban pedig egyre inkább átlátják a csoportok közötti hasonlóságokat és különbségeket. Annak ellenére, hogy nem hallani kisgyermekek közötti faji konfliktusokról, még nem jelenti azt, hogy ne történne ilyesmi. A kiskorúak előítélete általában nem szándékosan ártó célzatú, és nem is olyan ellenséges, mint a serdülőké, vagy a felnőtteké, de ennek ellenére is káros minden érintett számára.
- Honnan veszik a gyerekek a kirekesztő gondolatokat és kifejezéseket?
A média, a szülők, a tanárok, a barátok és a testvérek mind-mind befolyásolhatják a gyermekek gondolkodásmódját, vagy éppen azt, hogy mit mondanak olyan dolgokról, amikről valójában nincs még tudásuk. Ezen kívül nem árt szem előtt tartani azt sem, hogy a gyerekek hamar átlátják az esetleges eltéréseket a felnőttek szavai és cselekedetei között, és minden esetben a szülők viselkedését követik. Ennek fényében jó meggyőződni róla, hogy a tetteink alátámasztják, amit a toleranciáról tanítunk nekik.
- Mit tehet a szülő, ha gyermeket zaklatják az iskolában?
A gyerekeket – mindettől függetlenül is – arra kell ösztönözni, hogy merjenek otthon mesélni, osszák meg a szülőkkel az örömüket, de a bánatukat is, és persze azt is, ha valami rossz dolog történik velük. Szülőként legyünk együttérzőek, és gondoljuk át, mit tehetünk a gyerek védelme érdekében. Érdemes felkeresni a gyerek tanárait, és az igazgatótól is segítséget kérni.
- Mit tehet a szülő, ha a gyereke rasszista kijelentést tesz?
Kisebb korban a rasszista kijelentések valószínűleg jelentés nélküliek, vagy bizonytalan jelentésűek a picik számára, így nem is céljuk, hogy másokat szándékosan bántsanak vele. Az ebben a korban tett esetleges negatív, kirekesztő megjegyzések értelmét érdemes a koruknak megfelelően elmagyarázni nekik, és pozitív példákkal átírni ezeket. Jó ötlet lehet más etnikumból, vallásból származó emberek élettörténetéről mesélni, akár Gandhiról, vagy Martin Luther Kingről. Hét-kilenc éves kor körül a gyerekek képesek más emberek helyébe képzelni magukat, így már ösztönözhetjük őket arra, hogy fontolják meg, bizonyos megjegyzéseik hogyan sértik társaikat, vagy éppen mit érezhettek az általunk mesélt történetben szereplő emberek.
- +1 tanács: ne csak a különbségeket hangsúlyozd!
Amikor szülőként az emberi sokszínűségről és a másságról beszélgetsz a gyerekeiddel, nagyon fontos, hogy ne csak a különbségeket hangsúlyozd, beszéljétek át a közös pontokat, a hasonlóságokat is. Rámutathatsz, hogy egyes népcsoportok, vagy vallási csoportok másmilyen ruhák hordanak, másmilyen ételek esznek, vagy éppen máshogyan ünnepelnek, de ne felejtsd el kiemelni azt is, hogy az emberi lét alapvető elemei mennyire egyformák. Ha mindig csak a különbségeket hangsúlyozzuk, azzal az előítéleteket erősíthetjük, ha viszont rámutatunk arra is, hogy mindannyiunkban vannak közös pontok, azzal a nyitottságot és a toleranciát erősítjük.
(via)
Kapcsolódó cikkek
