Egy, az Early Education and Development folyóiratban publikált tanulmány szerint az azok az óvodáskorú gyerekek, akik magasabb szintű szókinccsel és jobb “gátló kontrollal” (a kezdeti reakció elfojtásának képessége, és helyette egy másik választása – például jelentkezni, ahelyett, hogy bekiabálnak valamit) kezdték az óvodát, jobban foglalkoztak a tanárokkal és a társaikkal.
Rebecca Rolland a Psychology Today portálon írt arról, hogy beszéd-nyelv patológusként, aki kisgyerekekkel dolgozott, gyakran látta ezt egy periódusként dolgozni: azok a gyerekek, akik több szót tudnak és jobban ki tudják fejezni magukat, általában jobban tudnak tenni a szükségleteikért. Ez lehetővé teszi a számukra, hogy jobban érezzék magukat másokkal, és mások is jobban érezzék magukat velük.
Gyakran figyelni is jobban tudnak, mert több értelme van számukra a körülöttük elhangzó szavaknak. Ezzel szemben azok a gyerekek, akik nem tudnak annyira odafigyelni és/vagy nem rendelkeznek olyan erős szókinccsel, általában többet küzdenek azért, hogy megkaphassák azt, amit igényelnek és amire szükségük van. Ha frusztráltak, hisztizhetnek, kiborulhatnak, amiért lehet, hogy a többiek elkerülik őket. Ezeknek a visszajelzéseknek a hatására pedig jobban elszigetelődhetnek, és lehetőséget veszíthetnek arra, hogy fejleszthessék bizonyos hiányzó képességeiket.
Kutatások kimutatták azt is, hogy azok a gyerekek, akiknek az iskolakezdéskor nagyobb a szókincsük, nagyobb valószínűséggel alakítanak ki erős kapcsolatokat a tanárokkal, és általában több pozitív visszajelzést kapnak a társaiktól.
A nyelv, különösen a korai években egy nagyon szociális dolog. A nyelvnek nagyon sok köze van ahhoz, ahogy a kapcsolatokban igazodunk el. Ha tudod azt mondani a barátodnak, hogy “Bocsánatot kérek”, amikor valami olyat tettél, amivel megbántottad, vagy meg tudod kérdezni tőle, hogy “Meg vagy ijedve?”, amikor sírni kezd, az erőteljes kulcsot jelent a szociális kapcsolatok kialakításához. De ha ezt nem tudod megtenni, akkor más módokon cselekedhetsz.
Ha félbeszakítasz egy tanárt, az negatív visszajelzéssel járhat, ami hatással lehet arra, hogyan látnak az osztálytársak. De hatással lehet arra is, hogyan látod önmagadat. Így látható, hogy a gyerekek beszéde és a környezettel való interakció egy kétirányú dolog. Ahogy a kutatásban írják: “A gyerekek saját készségei alakítják az év elején azokat a folyamatokat, ahogy a tanárokhoz, a társaikhoz és a feladatokhoz közelítenek, és az osztálytermi környezet is reagál rájuk.” A szókincs és a figyelem két különböző módon alakíthatja a viselkedést.
Azt sugallják, hogy a szókincs fontosabb lehet az osztálytársakkal és a tanárokkal való pozitív kapcsolattartáshoz, és a “gátló kontroll” fontosabb lehet ahhoz, hogy szellemileg elköteleződjünk a feladatok felé, és kevesebb megzavaró viselkedésünk legyen.
Forrás: psychologytoday.com
Kapcsolódó cikkek
